WIPszerda: raglánbogyók

Előszedtem megint a freeform nyakbavalót a hétvégén, hogy adjak hozzá néhány új színt. Bogyókra támadt kedvem, csak az volt a gond, hogy nem csak hosszabbítani kellett a sálon, hanem valahogy hozzáapplikálni a bogyós részt egy oldalsó elemhez. Kvázi kanyarodni a mintával, mintha pulcsi raglánujjáról lenne szó. Ugyan fogalmam sem volt, hogy kezdjek hozzá, végül mégis könnyen kialakult, megmutatom hogyan:

A kép alsó részén lévő bogyómintás sorokról van szó, az alapminta: 1. sor elején 3 lsz magasítás, 2 lsz, bogyó, 2 lsz, bogyó végestelen végig. A második sor pedig elején bogyó, két lsz, bogyó az előző sor lszközébe, 2 lsz... végestelen végig, majd a végén az előző sor utolsó bogyójának tetejébe egy erhp.
A kanyarodást pedig úgy alakítjuk ki, hogy az első sorban egyszerűen csak horgolom az alapmintát, amikor adja magát a kanyarodás, akkor kanyarodok és a minta nem változik. A következő sorokban pedig szintén horgolom az alapmintát, és ahol kanyar jön, ott egy lszközt egyszerűen kihagyok és a következő lszközbe megy a következő bogyó. A két bogyó közt végig van 2lsz, a kanyarodásnál is.
Rettentő büszke voltam magamra, hogy erre rájöttem, bár bizonyára más már jóval korábban rájött ugyanerre.

Azért mutatok még másik új részletet is a sálról: ezt az african flower blokkot ezer éve rakosgatom és örülök, hogy végre sikerült belefoglalni valamibe. A csak félig látszó másik pink virágot is már minimum 3 éve horgoltam. Lassan csak elfogynak a kísérleti blokkok, a sál meg őszre talán hordhatóra nő.
Egyébként azért is húztam bele a freeformba megint, mert Adrienn az Ariadné Műhelyből megkért, hogy a Gyapjúnapon, április 16-án tartsak freeform horgolás workshopot, úgyhogy most be kell melegítenem, meg kitalálni a pontos programot. Itt a remek alkalom, ha van valami konkrét kérésetek, hogy milyen technikát vagy motívumot mutassak meg, akkor írjátok meg kommentben! És persze gyertek el Csillaghegyre április 16-án!

Linea pura törülközők

Elkapott a december hangulata, ami nálam a karácsonyi készülődésen kívül elsősorban az elkezdett dolgok, ötletek, tevékenységek közötti rendezkedést jelenti. Amit lehet, még megpróbálom befejezni. Amitől időközben elment a kedvem, amiről kiderült, hogy nem nekem való azt meg igyekszem teljesen felszámolni, kidobni, továbbadni, elengedni. Érdekes ránézni, mi miért maradt félben. 

Itt van például egy kisebb doboznyi Lana Grossa Linea pura fonal. Természetes, öko-bio, 100% pamut, izgalmas a színezése, olyan a hatás, mintha valaki ötletszerűen szórófestékkel ment volna neki. Két éve szülinapomra kaptam Apahajótól, aki úgy képzelte, hogy mennyire jó felsőt fogok majd kötni belőle. Egyébként tényleg nyári felsőnek való a fonal, csak éppen egyrészt nem kötöttem még soha felsőt - és ebből sajnos a 15/2015-ös kihívás sem tudott kicsalogatni -, másrészt három különböző színű szórófestékes fonal bármennyire harmonizál egymással, nekem valahogy túl sok lett volna ezeket egymással csíkozni vagy bármi módon összekombinálni. 

 Így másfél évnyi raktározás után januárban kéztörlőt kötöttem belőle. az egy éves használat azt mutatta, hogy nagyon jó érzés sk törülközőt használni, meg azt is, hogy viszont a kötés kevésbé alaktartó, mint a horgolás. Így november végén eldöntöttem, hogy amíg tart a fonal, addig kéztörlőket fogok belőle horgolni.

Remek projekt filmnézés közben, mert nem kell odanézni, és amúgy is: végre egyszer a család is profitál abból, hogy állandóan fonalakkal molyolok. Eddig kettőnél tartok, de hosszú még a december.

WIPszerda: pöttyös takaró

Volt egyszer, hol nem volt, rengeteg színes maradék fonal. Egy doboz alján unatkoztak, senki nem foglalkozott velük, így azon törték a fejüket, most mitévők legyenek. Tudták, hogy ha sokáig a dobozban maradnak, jönnek a molyok és megeszik őket. Na de mi másra lennénk jók? - sóhajtoztak hangosan. - Például egy színpompás takaróra! - jutott eszébe az egyiknek.- Már csak egy kis feketét kell szereznünk, hogy a nagy tarkaságból ne legyen összevisszaság.
Hát így is lett. Ha majd mind összeszedi magát és körré meg négyzetté alakul, takaró lesz belőlük. A molyok meg vesszenek!

Freeform nyakmelegítő előzetes

Ahogy ígértem, november végén lesz egy újabb blogjáték itt: egy freeform horgolt nyakmelegítőt fogok kisorsolni a jelentkező olvasók között. Lassan körvonalazódik is a mű: bebújós, garbószerű nyaksi lesz, túlnyomórészt horgolt, itt-ott kötött. Mutatok két részletképet a kb 60%-os készültségű darabról, s ezzel kívánok nektek színpompás hétvégét!

Patchwork sál horgolva

Az egész úgy indult, hogy majdnem három éve megvettem egy gombolyagot a terepszínű-cirkás zoknifonalból. Akkoriban még szinte mindenből egy gombócot vettem - a sapkakorszak rossz beidegződése, ugye. Úgy gondoltam, remek stóla lenne belőle. (Tessék, nyugodtan lehet nevetni, nem sértődöm meg, szerintem is őrült ötlet volt 5 deka fonalból stólát tervezni.) Úgy két és háromnegyed évig állt a stólakezdemény egy félreeső dobozban, amikor rájöttem, mennyi színben passzoló maradékom van a horgolt Libikóka-takaróból illetve a tavalyi kedvenc stólámból. 

Nem is volt más dolgom, mint a megkezdett mintát folytatni, amíg egy-egy szín kitartott. Kétszer körbetekerős nyakmelegítőig jutottam, amely lassan muzeális értékű lesz, hiszen legfőbb kedvencem, a Libikóka pestó árnyalata már megszűnt, kivonták a forgalomból. Egy perces néma vigyázzállással adózzunk emlékének.

Hordható horgolás

Tegnap egy virtuális beszélgetésben Varga Gabi fogalmazta meg azt, amit én eddig mindig csak úgy kontúrok nélkül éreztem: vannak azok a holmik, amelyek jól mutatnak fényképen, azok, amelyeket szeretünk horgolni/kötni és azok, amelyeket aztán sokat hordunk. Sajnos a három erény nem mindig esik egybe. Így például egy időben szinte kizárólag lilás színű fonalaim voltak itthon, legtöbbje olyan árnyalatú volt, hogy ha hordanám, zombinak néznék ki benne. Akkoriban még úgy vásároltam fonalat, hogy csak azt néztem, tetszik-e a színe. És persze nem minden szín, ami tetszik, áll jól.
A helyzet azóta is változatlan, jobban szeretem horgolni az élénk színeket, mint a tompábbakat, miközben pontosan tudom, hogy épp a tompább árnyalatok állnak jól minden színben. Szerencsére x darab olyan holmi meghorgolása, amelyet aztán soha vagy alig hordtam és aztán elajándékoztam más színtípusú barátnőimnek, megtanítottak arra, hogy bölcsebben válasszak fonalat. Most már ritkán gyengülök el pusztán azért, mert látok egy fantasztikus élénk narancssárgát vagy kékeslilát. (Pedig!) A fonalakban igyekszem az elkészült ruhadarabot látni, ha már egyszer a készen kapható pulcsi árának többszörösét és minimum 30 munkaórát invesztálok egy nagyobb horgolós projektbe. 

 Így lett az is, hogy ebből a nem túl látványos, barnás-szürkés-sötétkékes-fekete fonalból készült bolerót tavaly nagyon sokat hordtam és most, hogy eszembe jutott, hogy létezik, biztos idén is sokat lesz rajtam.  Hozzáteszem, horgolni nem szerettem se a bolerót, se ezt a kendőt - ezek a színek valahogy nem termelnek bennem örömhormonokat. De a praktikum mindenek fölött. 

A boleró után még maradt majdnem egy teljes 10 dekás gombolyag fonal, s miután nagyjából nem volt már mit horgolnom (igen, nagyon jól haladok a fonalfalással!), ráfanyalodtam erre, szomorú színek ide vagy oda.
A mennyiség miatt adott volt, hogy egy kisebb kendő lehet belőle, és ismét az SBS mintáját választottam. SBS-t horgolni már egy ideje nagyon nem cool, vége van a divathullámnak. Mégis, akárhány kendőmintát végignézek, nem találok olyat, ami színátmenetes fonalból jobban tetszene. Ráadásul fejből is megy, tehát kiválóan alkalmas filmnézés közben, vonaton, hullafáradtan és egyéb hétköznapi szituációkban való terápiás horgolásra.

Azért most ennyi fekete és szürke horgolás után (nem is mind került fel a blogba egyelőre) most már nagyon vágyom színekre, így tegnap elkezdtem a "Circle top"-ot a 2012-es Designer Knitting horgolós különszámából. Persze készleten lévő fonalakból, öt szín helyett négyből (Drops Safran kétféle sárga, fukszia és lila), tehát a színösszeállításban változtatnom kell, de még így is nagyon tarka lesz. Minden sora élvezet, s csak remélem, hogy ennek ellenére hordani is fogom.

Stephanie's wrap 10%

 A Stephanie's wrap már majdnem három hónapja van rajta a horgolnivalók listáján, csak a megfelelő fonal kiválasztása hiányzott. (Egy próbát azért készítettem gyerekméretben, csak hogy a technikát begyakoroljam.)
Az eredetileg megadott fonal két okból nem jött szóba: egyrészt nagyon vékony, másrészt nagyon drága és ez egy ilyen méretű kendő esetén elég fontos szempont. Végül úgy döntöttem, hogy a Libikóka takaróból maradt gombolyagokból fogom meghorgolni az idei tél valószínűleg legnagyobb darabját. A fenti kép mutatja, mekkora nagy: ami eddig kész van belőle, az az első szekció és a második legeleje. Számításaim szerint ez az egész 10%-a. Nehéz pontosat mondani, mert minden sorban kell szaporítani, így mondjuk egy fehér csík itt még csak 131 ill 133 szem, de ez majdnem 270-ig megy fel, s aztán még mindig hátravan a harmadik szekció meg a szegély, ahol meg már nem is tudom hányszáz szem lesz egy sor. De megfelelő kitartás és unalomtolerálás után igazán szép és hatalmas wrap a jutalom, szóval megéri.

 A technikai részletekről: a barna horgolásminta 3-as tűvel készült, a zöld 4,5-essel. Látható, hogy bár a zöld 3 sorral kevesebb, mégis nagyobb, mint a barna. Ezenkívül valahogy kevésbé szigorú a textúra, úgyhogy a 4,5-es tű használata mellett döntöttem. A fonal Barka Libikóka, superwash gyapjú - erről már tudom, hogy az első bevizezéskor még jócskán nő a horgolt darab és puhul is, ugyanakkor strapabíró is.
Alább meg egy közelkép a textúráról.

A mintától el fogok térni valamennyire - már ami a színeket illeti, mert elsősorban a maradékaimat szeretném felhasználni, s csak végszükség esetén kipótolni új fonalakkal. A megadott három szín helyett ötöt fogok használni: sötétbarnát, olívazöldet, pisztáciazöldet, teveszínt és natúrt. 

Tavaszváró sál maradékokból

 Az egész úgy indult, hogy nemrég felbontottam életem első horgolt ruhadarabját, egy mai szemmel is komoly csipkepulcsit. Hordás közben annyira kinyúlt az eleve is nagyon bő pulcsi, hogy már zavart, viszont a lazacszínű Cataniáért kár lett volna. Ezen kívül volt még pár megkezdett gombolyag pasztellszínű pamut otthon a babasapkás korszakomból, ezeket komináltam. (Barackszín, fáradt rózsaszín ebből a sapkából, taupe ebből a kendőből) A minta nem bonyolult: egy kétráhajtásos pálca, két láncszem, s ezek váltakoznak. Számolni csak az első sorban kell, utána képtelenség elrontani. Amikor elég hosszú lett a sál, a két végét összehorgoltam, hogy a most divatos loop-fazon legyen.

Az inspirációt köszönöm a one flew over blog szerzőjének.

Ősz

Rózsaszín projektjeim

Átmentei alkotói válság után újra itt vagyok. Azaz még nem tisztáztam, hogy melyik volt előbb, az alkotói válság vagy az általános. Hogy azért untam a fonalazást az utóbbi időben, mert halálosan fáradt voltam, vagy azért voltam halálosan fáradt, mert hanyagoltam a fonalas feltöltődést. Mindegy is - lényeg, hogy a fonalas holtpontnak vége. A másiknak, a fáradtságnak és fásultságnak még nem, de mit is várunk, ha júliusban egy hete túradzsekiben kell járni, állandóan esik és/vagy szélvihar van és átlagos napi alvással töltött időm hat óra körül van. A fény az alagút végén mégis látható, szerdától szabin vagyok, akár esik, akár fúj. Hogy ne kelljen tanácstalanul állnom a fonalaspolcom előtt, össze is gyűjtöttem a folyamatban lévő projektjeimet. A rózsaszíneket. Van még más színű is, de ne legyünk telhetetlenek - ha ezzel végzek a szabi alatt, már elégedett leszek, és ha csak a felével, már akkor is.

Itt van rögtön ez a pár kör a négyzetben horgolt folt. Tesómék kérték úgy nagyjából ezer éve, hogy horgojak nekik egy asztalterítőt lila színekből, hogy menjen a sötétlila függönyhöz. Akkor visszakérdeztem, hogy ne inkább varrjam-e, merthogy az gyorsabb, de azóta már annyi idő eltelt, hogy úgyis mindegy alapon mégis a horgolásnak ugrottam neki. Lilák, törtfehér, mályva, pink, bordó és szürke fonalakat használtam eddig. Hogy ilyenkre gondoltak-e, az még majd kiderül. Egy este max hatot sikerül abszolválnom, szóval biztos kell még vagy két hét, hogy kész legyen.

A leírást, amely itt található, kicsit módosítottam: az utolsó sorban a pálcacsoportok között csak egy lsz van, a sarkokban viszont három. Így ugyan egy kicsit kisebb a végső négyzet, de szerintem négyzetebb. Persze sok múlik azon, ki milyen szorosan horgol, ki kell próbálni.

Aztán itt egy egyszerű darab: Do-nak szerettem volna egy pulcsit, olyat, ami praktikus, nincsenek rajta lyukak, amibe játék közben bele lehet akadni. A fonal csodálatos, Pandora66-tól vettem a dawandán. Mondjuk meg kellett érte dolgozni, mert nem gombolyagban, hanem csak úgy összecsavarva kaptam meg. Az első tízdekának még mindig ott van egy része összegabalyodva, mert egy idő után feladtam. Aztán írtam neki, hogy avasson be, mit csinálok rosszul, hogy kell ezt szakszerűen. Persze semmi ördöngösség, a második adag már elég gyorsan ment, miután már tudtam a technikát. De a lényeg: a szín csodás, a vastagság ideális (zoknifonal), olyan puha, mint belefeküdni a mesebeli felhőbe. Ahhoz, hogy a pulcsi kész legyen, még minimum 20 óra munka hiányzik, ha nem 30. (Látom már, hogy nem lesz ebből a nyaralás alatt befejezés.)

Csak hogy legyen valami váratlan is, elmondom, hogy ismét nekiugrottam a csipkekötés megtanulásának. Hosszú út lesz, de megéri. Úgy kezdődött, hogy baromira elkezdtem magam sajnálni, hogy nincsenek itt barátaim (vagy mondjuk pontosabban NH-nééken kívül nincs, akit csak úgy spontán felhívhatnék, hogy helló, igyunk meg egy bambit.) És akkor összekaptam magam, és azt mondtam, hogy nyilván nem is lesznek, ha nem mozdítom el a popsimat a kanapéról. És akkor elmentem a Laufmasche szokásos pénteki kötős bulijára, találkoztam Ama-val, aki egyébként Anna, és aki úgy öt projektet kötött párhuzamosan azalatt az egy óra alatt, szóval rögtön tudtam, hogy rokonlélek. És kedvet kaptam tőle a kötésre. Mondjuk az is segített, hogy a boltban csodás fonalak voltak, persze csodás árakon. És amilyen fonaligényes a horgolás, ha mondjuk egy stólányi fonalat vennék onnan, akkor akár öltözködjek a Gucciból vagy mittudomén, más hasonló dizájnercuccokból, mert kábé az se drágább. Mennyivel más egy kötött stóla, harmadannyi fonal szükséges hozzá és mennyivel jobban érvényesül az a harmadannyi! Szóval fel van adva a feladat, egyelőre keresem a megoldást olyan rejtélyekre, hogy például hogy lesz nyolc sor leforgása alatt húsz szemből huszonhárom. Mondjuk azt, hogy nem adom fel, aztán majd meglátjuk egy hónap múlva.

Az utolsó három kép egy freeform sál projekt rollllernek - akárhány l-lel is írja a nevét. Tavaly kezdtem, szóval ideje lenne a sálszezonig már végére érni. Kitünteti a sálat, hogy régi be nem fejezett kötéseimet és horgolásaimat is beledolgoztam. Szerencsére tobzódom a különleges textúrájú rózsaszínes-lilás fonalakban, szóval csak az ihletre várok. Időnként jön, akkor kiegészítem egy újabb tenyérnyi darabbal. Úgy saccolom, ha lenne még tíz ihletett pillanatom, akkor végére is érnék. Szóval kedves rollller, csak türelem.

Bogyós és szőrös. Szerintem cuki.

south bay shawlette ismét

Amikor nyáron meghorgoltam a lazacszínű saját festésű fonalból az első south bay shawlette-emet, azonnal tudtam, hogy ez egy megismétlendő projekt. Azt is tudtam, mit szeretnék másképp csinálni: sokkal vékonyabb fonalat és ahhoz képest vastag tűt használni, hogy könnyű és szellős legyen. Röpke 9-10 hónap után itt is a második próbálkozás eredménye. Zauberkugel zoknifonalból horgoltam (Brombeer árnyalat), amelyhez 2-2,5-es tűt ajánlanak, én viszont 4,5-est használtam. Az elő gombóc fonalat még két éve vettem egy bécsi kirándulásunk alkalmával, de mert az kevésnek bizonyult, valamikor tavasszal vettem még egy gombolyagot. Így tehát kicsit kevesebb, mint 20 dekát használtam. A két szín nem volt teljesen egyforma, de az eltérés szerintem nem zavaró. Amúgy is annyi árnyalat van egy gombócon belül, az átmenetek pedig olyan finomak, hogy szerintem tökéletes és gyönyörű. (Csak hogy dicsérjem egy kicsit magamat)

 A mérete már így is hatalmas, és még blokkolásról szó sem volt - nincs otthon elég gombostűm, és amikor kézimunkaboltban vagyok, ilyen földhözragadt dolgok sosem jutnak eszembe, elveszi az eszem a sok fonal meg textil. :)

A fonalról még annyit, hogy egyrészt csodás színekben kapható, másrészt a minőséggel nem mindig voltam megelégedve. Néha nagyon vastag, máskor cérnavékony, de ez nem szándékos, hanem egyértelműen és láthatóan hiba. Ha zoknit kötöttem volna, akkor elég sokszor kellett volna kivagdosni a túl vékony részeket, amelyek zokninak totál használhatatlanok - szerencsére kendőnél nem ennyire vészes ha változik a fonal vastagsága, de azért a teljes képhez ez is hozzátartozik.

Kricsár nyaklánc teszi 100%-ossá a szettet. :) (Amelyben egyébként a szoknya saját készítésű)

Végül - csak a vicc kedvéért - idézem Apahajó és Anyahajó beszélgetését, amikor elkészült a sál.

he: - Ezt komolyan te csináltad?
she: - Igen, miért?
- Te ez fantasztikus, csinálj még ilyet, tedd föl a dawndara és kérj érte vagy 30 eurot!
- Édesem, lelombozlak, ha azt mondom, hogy 20 euronyi csak a fonal, ami benne van?
- Akkor kérj érte mondjuk 40-et.
- Ja, és amúgy 9 hónapig horgoltam.

Na igen, ennyit arról, hogy megéri-e horgolt cuccokat eladni :)

Csak egy türkiz csík

Ezt a kalapot már talán mutattam. Tavaly nyáron készült a nagyobb része, a Goubára vittem. Do-nak már akkor is tetszett, de szerintem kicsit kicsi volt neki. Végül készleten maradt a kalap, Do meg előhúzta a szekrényből, addig ügyeskedett, amíg jó lett a fejére (a Catania és a nyújthatóság esetének remek illusztrációja...). A karima viszont határozottan túl keskeny volt egy ötéveshez, így még egy türkiz csíkot horgoltam rá - a színt ő választotta. Most már tökéletesen illik a nyári ruhatárába, amelynek idén nyáron a türkiz lesz a fő színe.

Főleg Cataniaból készült, a világoskék és a petrolkék csík pedig Supreme. Ez is 100% pamut, de valamivel vastagabb, mint az előbbi, s emiatt tapasztalataim szerint formatartóbb. A Burda-boltokban lehet kapni 10 dekás gombolyagokban, és tavaly 1000 forint volt egy gombóc, tehát nagyjából egy árban a Cataniaval, viszont sajnos jóval kevesebb színben. (Nekem a pamutfonalak közül a Supreme a kedvencem.)

Kreaszünet 1. - horgolt dugóhúzó sál

Soha nem volt még ilyen hosszú karácsonyi szünetem. Az óvoda január 10-én nyit ki újra, és Ausztriában teljesen normális, hogy addig aki csak teheti, kivesz pár nap szabadságot. (Gondolom, köszönhetjük ezt annak is, hogy ez az ország a síturizmusból él, meg annak, hogy január 6. - Vízkereszt, Háromkirályok, ki hogy ismeri - amúgy is munkaszünet lenne.)

Az elmúlt hónapokban bebizonyosodott, hogy tudok napi horgolás-varrás nélkül élni, de az is, hogy ez jelentősen rontja a közérzetemet, így azt találtam ki, hogy ellensúlyozásképp a téli szünet minden napján befejezek és beblogolok(!) egy tavaly elkezdett horgolást vagy varrást. Ez nem is olyan elszállt terv, hiszen a) rengeteg elkezdett holmi fekszik itthon b) általában nem sok hiányzik a készhez.


Az első a sorozatból egy dugóhúzósál lilás-rózsaszínes árnyalatokban. Ajándék ugyan, azaz meglepi, de ha nem mondom meg kié, akkor talán nem lövöm le a poént. Ha meg az illető rájön, akkor legalább kétszer örül, egyszer amikor itt látja, egyszer meg amikor megkapja.


Ha jól számolom, ötféle fonalat használtam. Az első sor, ami csak néhol látszik: erős fukszia, egy gyapjú-akril keverék, Pittsburgh névre hallgat. Ugyanez a fajta a halványlila is, amely viszont nem összetévesztendő a mályvával, ami Relax, szintén gyapjú-akril, csak jóval vékonyabb, két szálat fogtam össze ehhez a sálhoz. A sötétlila szakasz tulajdonképpen két vékony fonal, az egyik egy turkálóból származó gyapjú, a másik meg szintén gyapjú, de nevére sajnos nem emlékszem. Eredetileg Ahama táskájához vettem.
A minta egyszerű, és már csináltam is hasonlót.
Egy olyan hosszú láncszemsort készítettem, amilyennek a sálat elképzeltem. Az első sor minden láncszemre egy egyráhajtásos pálca. A második sor pedig tele volt szaporítással, általában egy pálcára három, de néha négy pálca is került. Nagyon nagy a fonaligénye a második sornak, így amikor az egyik fajta fonalból kifogytam, kerestem egy színben harmonizálót, és azzal folytattam. Így jött ki az ötszínűség, amit nem is bánok - ha az ember lánya nyaka köré csavarja, akkor egy kellemes-bohókás egyveleg látható.


Bár csak két sor az egész, de vastag és az egész nyakat eltakarja. Hossza nagyjából másfél méter, talán kicsit több. Egyszerűen rajongok a végeredményért, így aztán hamarosan magamnak is készítek valami ilyesmit, már előre látom.

Retextil helyett refonal

Most pár napig úgy fog tűnni, mintha éjt nappallá téve blogot írnék, pedig csak kiskanalanként adagolom, amit az utóbbi időben elmulasztottam, és kihasználom az időzített bejegyzésben rejlő hatalmas lehetőségeket. Szükség is van az előrelátásra, mert a hétvégén véget nem érő születésnapi party lesz, valamint csatlakoztatott Mikulás, és a vendégek egymásnak adják majd a kilincset, és taszigálni fogják egymást, hogy hozzáférjenek a négy darab székünk egyikéhez vagy a négy darab nappalis ülőhelyhez. (Habár a lakás hatalmas, de nem vagyunk sokvendégkompatibilisek. Illetve csak akkor, ha a vendégek a földön is szeretnek ülni és az ölükből esznek.)

Tehát az első, amit muszáj megmutatnom, az a vasárnapi mézesbuli eredménye. Hála Ahamának, ki lettünk okosítva retextil terén, én pedig hazajőve kénytelen voltam kicsit gyakorolni a hurkolásokat. Retextil alapanyag híján fonalnyalábokat hurkolgattam. Hatalmas távlatok nyíltak meg a fonalfalás előtt!

Még azt kellene kitalálnom, hogy mivel érhető el, hogy a széle ne kunkorodjon fel.

A fent látható IZÉ rendeltetési helye egyébként a nappaliban lesz, ahol ronda oszlopok tagolják a teret, mely oszlopok eddig hófehérek voltak, de ez hamarosan már a múlté. A meglehetősen vad színpárosításról annyit, hogy nálunk ilyen a szőnyeg, és gyakorlatilag szinte semmilyen dekoráció nem illik hozzá, ez az első, amire azt mondom, hogy nem ütné agyon egymást a szőnyeg és a falidísz.

Hogy álltok a fonalfalással? :)

Ráfér már a blogra - meg rám is - egy kis vidámabb téma, úgyhogy visszakanyarodom az augusztusban kezdődött Fonalfalóra.
Részleges sikerrel játszom, ami konkrétan azt jelenti, hogy új fonalak mindig kerülnek valahogy hozzám (nem tudom, szerintem lehet bennem valami mágnes), viszont szerencsére a régiek is szépen fogynak. Bevallom, az adminisztrálásban nem vagyok jó, azaz már egy ideje feladtam a számolgatást, nem tudtam követni, mit számoltam bele és mit nem, mi számít újnak és mi nem. Pl most már a szeptember elején vett fonal is a készlet része, ugyebár :D


Azt viszont tisztelettel jelenthetem, hogy ez a két gombolós sál egész biztos beszámíthat, ugyanis ezek a fonalak már több, mint egy évesek. A fekete-fehér-kékesszürke ismét egy pécsi szerzemény - hihetetlen, milyen mekkája ez a város a fonalasoknak! Tapintásra nagyon sima, és most már a titkára is rájöttem. Már a harmadik hasonló hűvös, ugyanakkor sima fonal került a kezembe, és egyetlen közös van bennük: mindegyik tartalmaz viszkózt is néhány százalékban. Kicsit utánaolvastam ennek az anyagnak, és ahogy kiderült, a viszkóz lehet természetes és mesterséges anyag is, így nem kerültem sokkal közelebb a titokhoz. Mindenesetre tény, hogy jó megfogni a sálat, és nagyon kellemes nyak köré tekerni is. (Igen, bevallom, minden sálat szoktam tesztelni magamon, hogy milyen hosszabb időn, mondjuk egy órán keresztül viselni.)
A gombot is szeretem - tulajdonképp semmi különös, csak épp pont ezek az árnyalatok. Jó érzés, hogy néha már az otthoni készletekből is tudok tökéletesen illeszkedőt találni. (Avagy éljen az új gyűjtőszenvedély!)


A zöld sál gyapjú-akril keverék, ez is bevált, kipróbált. Szeretem a színét is, a rajta lévő gombot is. Néha eszembe jut, hogy debreceni lelkész koromban voltam fafragó hittanos táborban, és nagyon nem tudtam még akkor, mihez is kezdjek fűrésszel a kezemben. Most már tuti tudnám: sáltűt meg gombokat gyártanék! Van ugyan fagomb a boltban, de pont ez az alak nem volt, szerintem pedig ide ilyen kívánkozott.

Mindkét sál már a Meskán található, és még egy sapka is, amiről azonban majd máskor mesélek.

És ti hogy haladtok a fonlfalással? Tudjátok számolni? Én már szinte biztosan tudom, mi lesz a legszorgalmasabb fonalfaló ajándéka! Csak tudjam titokban tartani. Ha nem sikerül, akkor kénytelen leszek félidőben köztes ajándékot sorsolni :)

freeform kísérlet

Nem az első, de az első olyan, amivel igazán elégedett vagyok. Ha szigorúan vesszük, én rögtön a freeformmal kezdtem, hiszen magamtól tanultam horgolni kísérletezés útján, és nem korlátoztak olyan alapvető szabályok, hogy sor közepén nem váltunk tetszőlegesen és ötletszerűen rövidpálcáról háromráhajtásosra. Az első elkészült "művem" is egy ilyen táska volt. Ez amiatt emlékezetes számomra, hogy akkoriban már lehetett tudni, hogy a nagymamám nem sokáig fog élni. Ő volt az, aki mindig forszírozta a kézimunkát, de valahogy nem tudott tűzbe hozni vele, a horgolás is egy merő görcs volt számomra. Halála előtt pár hónappal kaptam rá - sok évvel azután, hogy ő tanítani próbált - és sajnos akkor már nem tudott segíteni, pedig sok apróságban jól jött volna. Szóval siettem azzal az első táskával, hogy bevihessem neki megmutatni a kórházba. Nagyjából sejthető volt akkor már, hogy az lesz az utolsó találkozásunk. És emlékszem az arcára, hogy nézi, nézi a táskát, és gondolkodik, hogy mit mondjon. Nyilván örült, hogy próbálkozom, de az a táska a legnagyobb jóindulattal se volt szépnek mondható, úgyhogy csak bólogatott, hogy csak így tovább.

Azért szerencsére mostanra szerintem már nagyjából elégedetten szemlélné a horgolásaimat. Vagy legalábbis nekem jóval jobban tetszenek - még ez a szabályokra fittyet hányó, freeform stílusban horgolt sál is.


A freeform crochet szabálya, hogy nincs szabály. Van egy színvilág, amit az elején jó kiválasztani. Az ember végignézi az adott színvilágban készleten lévő fonalait, és rakosgatja őket egymás mellé. Hát, nem kis feladat volt, rózsaszínes-lilásból nálam Dunát lehet rekeszteni. A legváltozatosabb vastagságú, anyagú, felületű és árnyalatú szépségekre akadtam. A legtöbbjük már nem lenne elég nagyobb munkához - van, amiből turkálóból csak pár dekát találtam valamikor rég -, viszont ez a freeform crochet esetében nem probléma. (Úgyhogy a fonalfalásnak is adtam egy lökést :D, mégpedig 15 dekát)


Ha címet kellene adnom a sálnak - és miért is ne, hiszen a horgolás szerintem a freeformtól kezdve kacsingat a művészet felé -, akkor az Emlékek címet adnám. Mert az egyes fonalakat elővéve eszembe jutott egy csomó régebben horgolt holmi, azok az emberek, akiknek készítettem sapkát, poncsót, sálat, pulcsit, kiscipőt. És eszembe jutottak a régi minták is, csipkék, amiket szerettem, és amiket mostanában hanyagolok. Most nem előírás, hanem öltet alapján, teljesen szabadon szőttem, azaz horgoltam bele ezeket a mintákat is.


Az elsőtől az utolsó öltésig élveztem. Komoly agymunka is egyébként, hogy ne váljon unalmassá, ne ismételődjön semmi, és pont erre volt most szükségem a sok gombolós sál után, ahol azért nem túl sok mozgásterem volt.


Egy barátnőmnek készítettem, aki ezután a bejegyzés után vagy rohan át érte, vagy kerül a következő két hétben - majd meglátjuk. :)