WIPszerda: freeform nyári top

Egy nagyobb adag piros-pink-borvörös Drops Cotton Light vár már egy ideje a szekrényben, hogy eldöntsem, mi is lesz belőle. Eredetileg kötött kardigán akart lenni, de néhány frusztrációba fulladó kötéspróba után végül lemondtam róla. Végül győzött a pillanatnyi fellelkesülés, és egy freeform horgolt felsőbe kezdtem.
Azért a közbülső stádiuot is megemlítem, hátha valakit megihlet: A Frida topban az az izgalmas, hogy a nagyon egyszerű szabást megbolondítja hátul egy ökölnyi méretű lyuk. A felső egyébként pont Cotton Light-ra készült, szóval még az sincs kizárva, hogy egyszer megkötöm. De most türelmetlen voltam, és gondoltam, elkészítem a horgolt verzióját - lyuk helyett pedig egy rozettát horgolok, az lyuk is, meg nem is, és az én koromban, ugye, az ember már nem mutasson sok bőrt.

Aztán egy hirtelen ötlettől vezérelve, elkezdtem máshová képzelni a rozettát. Mutatom egy felsőn, hogy hogyan gondolom:

Picit bővebb lesz a top, mint az alatta lévő póló, és így akkor még a bordó rész alján lévő szaporítások miatt még látványosabb lesz az alsó szegély aszimmetriája. Az a tervem, hogy nincs tervem, ahogy épp hangulatom diktálja, változik a szín és a horgolás iránya. Remélem, azért majd merem hordani is.

WIPszerda: süss fel napos Cameo

A Kiss the frog fonalak igen izgalmasak: nemcsak szép színük miatt, nemcsak azért, mert a szálakba kis göbök vannak belefonva, hanem mert igazi szépségüket csak azután mutatják meg, miután vízbe mártottuk. Ekkor kinyílik az amúgy egyenletlen sodrású, girnyós, sprőd szál, testes lesz és puha. Szóval tényleg olyan, mint egy békaherceg a csók után.

A képen látható három szín volt itthon, egy kendőnél többre elég mennyiség, de kardigánhoz kevés. Kötöttem belőle tavaly egy Ambrózia sapit, most pedig elkapott a szokásos Cameo-láz. Paulina Popiolek Cameo shawl mintáját nem tudom elégszer dicsérni: nagyon egyszerű és végtelen számú variációs lehetőséget kínál. Lehet csíkozni úgy, ahogy a mintában szerepel, de igazából akár az egész is lehetne csíkos. Vagy ha az ember akarja, akkor többféle színnel is köthető. Vagy épp egyetlen színátmenetes fonallal. A szélcsipkét lehet egyszer ismételni vagy kétszer vagy akár az egész kendő is lehetne csupa szélcsipke. Lehet pikós leláncolással készíteni, ahogy a kotta mutatja, de sima leleáncolással is szép.

Most az anyahajó facebook csoport tagjainak segítségével arra a döntésre jutottam, hogy mindhárom színt bele fogom foglalni ebbe a kendőbe. Először egyszínű okker, aztán okker-mandarin csíkos rész, aztán mandarin-bordó, és végül majd kiderül, hogy a szélcsipke mandarin vagy bordó lesz-e.

Annyira szép ez a rusztikus fonal megkötve, hogy még azt se tudom eldönteni, a színe vagy a visszája tetszik-e jobban.

Ez a színe:

Ez pedig a visszája:

Szerintetek?

WIPszerda - avagy így indult 2016

Folyamatosan küzdök azzal az egyébként kellemes problémával, hogy rengeteg ötletem van hobbi terén, viszont csak korlátozott időm a megvalósításukra. Azért kellemes, mert fordítva rosszabb lenne - azt hívják unalomnak -, de azért okoz némi frusztrációt is ez a helyzet. Nemhogy nem tudom meghorgolni mindazt, ami a fejemben van, sőt, csak február közepén jutottam el odáig, hogy egyáltalán a 2016-os terveimről írjak. Na sebaj, így legalább rögtön az első számvetést is kipipálhatom. 

Január első hetében egy kellemes jázmintea mellett a Király utcai Mozaik teaházban írtam össze mindenféle tervemet. Persze az első héten nem szívesen beszéltem róluk senkinek, mert mi van, ha rögtön befuccsolok velük - ahogy az rendes újévi fogadalmakhoz illik. Most már azért bizakodó vagyok, hogy ami eddig nem dőlt be, az stabilan megmarad az év további részében is. 

Gondolom, nem meglepő, hogy a fonalfalás idén is a céljaim között van. Kiegészítettem azzal, hogy március végéig fonalvásárlási böjtöt tartok - egy kivételt engedve magamnak: PIF játékhoz mindig szabad fonalat venni. Büszkén mondhatom, hogy a fonalböjt felénél még mindig kitartok, és még a szezonvégi kiárusítások sem ingattak meg, sőt, az sem, hogy a Barka nyitvatartási idejében voltam Budapesten. A fonalböjt hatására a fejemben a meglévő készlethez jönnek az új és új ötletek. Igaz, megvalósításukhoz vajmi kevés időm van, de ezzel együtt kell élni. 

A másik tervem 2016-ra, hogy miután a kendőkészletem már tényleg minden igényt kielégít, ékszerek horgolásával-kötésével-varrásával-nemezelésével szeretnék megismerkedni. Ezt már el is kezdtem, és a lelkesedésem csak nő és nő. Már nem akkora mumus a laposfogó és a különféle fémszerelékek, mint akár csak néhány hónapja. Három statement nyaklánc készült el az év első hat hetében, ez nem is olyan rossz.

A tavalyi könyves kihívásom egész jó eredménnyel zárult: ugyan volt 3-4 tudományterület, amihez nem olvastam, cserébe a többihez nemcsak egy könyvet. Idén elhatároztam, hogy elkezdem az 50 tételes listát kivégezni, persze abban a tudatban, hogy ez nekem inkább két éves adag, mint egy, de azért el kell valamikor kezdeni. 

A legnagyobb falatnak azonban nem a fonalböjt és még csak nem is az 50 könyv ígérkezik, hanem a Nagy Lomtalanítás. Ennek a jegyében az a célom, hogy 1000 tárgy elhagyja a lakást év végéig. Listát vezetek és jelenleg 88-nál tartok. Igaz, a bejövő oldalt is írom - persze az ételt, fogyóeszközöket nem, csak a tartós polclakókat - és ott is van idén már 21, szóval a nettó 67. Ki gondolta volna, hogy a legtöbb bejövő tétel könyv vagy horgolós folyóirat?

A számok egyébként nem annyira fontosak, mint inkább az alapállás, a fejben való döntés arról, hogy nem halmozunk fel mindenfélét ok nélkül. Az akcióm egyébként egyformán javítja és rontja a külvilággal való kapcsolatomat. Mert például amikor találkozom valakivel, akkor előtte keresek neki a könyvespolcomról valami hozzá illő könyvet és nekiajándékozom. Eddig még senki nem tiltakozott, sőt, még olyan is előfordult, hogy valakivel amúgy nem találkoztam évek óta, de a könyvajándékozósdi apropóján végre összeültünk egy kávéra és dumáltunk egy jót. A dolog másik oldala persze az, hogy megkértem a rokonságot, fogják vissza magukat, ami a gyerekek ruhákkal és egyéb nem feltétlen szükséges dolgokkal való elhalmozását illeti, és persze ezt nem mindenkinek könnyű elfogadni. 

Az akció egyébként korántsem öncélú. Meguntam, hogy annyi a holmi, hogy a kevés szabadidőmet nagyrészt a dolgok tisztításával és helyrerakásával töltöm. Egy kísérletet megér, hogy kiderüljön, a kevesebb is képes-e annyira szétterülni az életemben és a térben, mint a sok. Remélem, nem.

És végül: 2016 a jubileumok éve is nálam, úgyhogy ünneplés is lesz rendesen. 10 éve kezdtem el horgolni, 10 éve kezdtem el blogolni. Igaz, ez még nem az anyahajó volt, hanem azóta már nem létező blogok, de a két máig legfontosabb hobbim évfordulóját ünneplem. Nem vagyok az a típus, aki egy nagy attrakcióra tudja kifuttatni a dolgokat, meg igazából még csak dátumhoz sem tudom kötni a kezdetet. Így aztán egyszerűen az a célom, hogy az egész évben minél többször és többféleképpen szerezzek meglepetést Nektek, blogolvasóknak. Az első meglepetés máris elkészült, és azoknak lesz érdekes, akik maguk is blogolnak. Az újrainduló Mákgubón írtam egy vendégposztot, olvassátok szeretettel. 

A második meglepetés egy blogjáték lesz, nézzetek be a következő napokban is, mert hamarosan kisorsolok egy izgalmas, hyperbolic crochet technikával készült nyakláncot. 

És Ti hogy álltok a 2016-os céljaitokkal? Sikerült elindulni, megtenni az első lépéseket?

WIPszerda: nagyon pöttyös

A véget nem érő monoton munka meghozza gyümölcsét. Lassanként horgolom össze a pöttyös blokkokat, egyiket a másik után rakosgatom, rakosgatom, rakosgatom. Pillanatnyilag még nem tudom elképzelni, hogy ez valaha kész lehet, mert bár máris rengeteget horgoltam össze, még ötször ennyi hiányzik. De legalább színes - januárban, amikor a napot napokig nem lehet látni és egész nap mesterséges fénynél ülök, ez is valami.

WIPszerda: egy takaró mindenkinek jár

Vagy kettő.

A gyerekeimnek eddig egy-egy takarót készítettem: Do egy patchwork takarót kapott, K egy horgoltat. Do lassan kinövi az övét, K takaróján a molyok rágtak egy lyukat, pedig azt extra olyan nagyra horgoltam, hogy sokáig jó legyen. Így most mindkettőjüknek ígértem egy takaró Nr. 2-t, Do-nak horgoltat, K-nak pedig patchwork takarót. Mindegy, melyikkel haladok éppen, a másikuk nyafog, hogy miért nem az övé készül. Jelenleg ez a modell halad jobban: ez a filmnézős, hullafáradtan horgolós projektem. Ha jobban belegondolok, az elmúlt két hétben nem is nagyon volt a kezemben más fonalas holmi.

A paraméterek: 4-es tű, Bravo fonal 100% akril. A múltkori takaró is ebből készült, és bevált, úgyhogy megtartjuk.

WIPszerda: Exploration station

Mennyi kendő elég egy nőnek? Nekem tulajdonképpen egy szezonra bőven elég tíz darab, ha azok megfelelő színűek. De mit tegyek, sk holmit csak nem dobok ki, sőt, ha valami baja lesz, inkább javítom, toldozgatom, minthogy kidobnám. Ez lehet egyébként a megoldás az eldobáló társadalom problémájára: csináljon mindenki mindent magának, akkor kevesebb lesz a szemét. Az elmélet ott döcög, hogy sajnos az újabb sálak és kendők előállításában az cseppet sem akadályoz, hogy már elég sok van. Mert itt van például ez a remek minta Stephen Westtől, az Exploration station. Az elején például rövid sorokkal operál, ami a gyengém. Aztán később van benne mackókötés, meg mindenféle egyéb technika, amit mind nem ismerek, és egyetlen kendő megkötésével van esély megtanulni mindet egy csapásra. Hát nem elegendő ok ez arra, hogy kössek még egy kendőt, numero 37-eset a ruhásszekrényemben? Na ugye.

WIPszerda: Zöld és még rendetlenebb

(Lesz kép, de meg kell dolgozni érte!)

Ahogy elnézem, évente egyszer csak nekiülök az aktuális patchwork takarómnak. Mondjuk úgy emlékeztem, hogy nem volt ez annyira régen, de ezt a bejegyzést találtam, amiben az akutális haladást ecseteltem, és ez bizony tavaly novemberből való.
Lényeg a lényeg, az akkori rendetlen még rendetlenebb lett. Aminek természetesen sztorija van, mert nem is én lennék, ha nem.

Múlt héten Hannoverben volt dolgom, és úgy alakult, hogy éjszakai vonattal kellett hazajönnöm, mert ez volt a legolcsóbb verzió. Mondjuk a legeslegolcsóbb verzió az kútba esett, mert a német-osztrák határ Salzburgnál zárva volt akkor épp, és arra ment volna a vonatom. Már az is vicces, hogy hogy tudtam meg ezt az egészet. Reklamálnom kellett ugyanis, hogy miért nem lenti ágyra dobott nekem a rendszer jegyet, amikor én arra kértem. Ekkor közölte nagyon empatikus arccal az ÖBB-személyzet, hogy hát az még a kisebbik baj, hogy fentre szól a jegyem, mert igazából a vonat törölve van, se lenti, se fenti ágyon nem fogok én utazni. Szóval én azt mondom, reklamáljatok mindig bátran, mert néha igen fontos információkhoz lehet így hozzájutni, mondjuk olyanokhoz, amikhez amúgy csak akkor juthatnátok, amikor már késő.

Az első szívroham után akkor vettem egy másik jegyet egy olyan vonatra, ami remélhetőleg fog közlekedni, szintén éjszakai vonat, frankfurti átszállással. Lenti ágyat is kaptam, remek. A kabintársaim nem horkoltak - habár fiúk voltak, ami nem ideális, de oké, ez van. Azért minden nem lehet tökéletes, ugyanis kb éjjel egykor arra lettem figyelmes, hogy egy kéz nyúlik felém tapogatózva, azaz inkább a táskám felé, amit magam mellett tartottam. Az illető a "mi a fene van itt" kérdésre azt válaszolta, hogy hát ő vak és a 41-es ágyat keresi. Megnyugodtam, és tájékoztattam, hogy egy ajtóval odébb lesz. Megköszönte és kiment. Ez a jelenet aztán kábé óránként még kétszer megismétlődött. Ez már fura volt ugyan, de hát gondoltam, oké, vak, nem tehet róla. Az mondjuk fura volt, hogy miért mászkál valaki egyedül éjjel a vonat folyosóján, de hát ki tudhatja, lehet, hogy felfázott. Valamikor fél ötkor aztán újabb dörömbölés a kabinban, a vaknak mondott utastárs kétségbeesetten kér segítséget. Nem részletezem az egészet, a vége az lett, hogy beköltözött a mi kabinunkba. Mivel női hangja volt, még úgy is voltam vele, hogy hát, legalább nem vagyok egyedül nő a kabinban.

Reggel aztán, amikor világos lett, kezdődtek a meglepetések. Az illetőnek ugyanis ugyan női ruhája és hangja volt, de szakálla is - és karórája, amire rendszeresen ránézett. Nem gondolom tipikusnak, hogy ha valaki vak, nézegeti az óráját. Emellett próbálta fenntartani a vakság látszatát, tapogatott a körletben, de például nem volt nála semmiféle bot vagy ilyesmi. Nagyon bűzlött nekem ez az egész. A vonatszemélyzet reggel aztán konfliktusba került vele, majd külön megkérték, hogy ellenőrizzük az értékeinket, minden megvan-e. Senki nem mondott semmi konkrétat, de benne volt a levegőben, hogy csalóval állunk szemben, akit itt már megelőzött a híre.

Nagyjából gondolhatjátok, hogy mennyit aludtam aznap éjjel és milyen állapotban értem haza. Már a metrón elképzeltem a meleg, puha ágyat, és hogy végre kialszom magam, ha hazaérek, aztán meg esetleg varrok valamit. Ehhez képest belépek a lakásba, és a mosogatógépből ömlik a hab. A részletekbe itt se mennék bele, de ezt követően természetesen nem aludtam, viszont olyan destruktív hangulatba kerültem, hogy gyorsan elővettem a szabóollót meg ezt a zöld takarókezdeményt, és úgy szétnyiszáltam, hogy csak úgy porzott. Aztán varrtam is persze. Ez lett az eredmény:

Egy későbbi fázisban a maradék pöttyös részt még tovább aprítottam, de az még nem került be a kompozícióba. Majd ha legközelebb hozzányúlok, megmutatom. Gondolom, úgy jövő októberben.

WIPszerda: Mezzaluna shawl őszi hangulatban

Nem titok, hogy a Zauberball fonalak az első három helyezett között vannak nálam, ezen belül is a Crazy Zauberballok különösen. Szeretem a finom és hosszú színátmeneteket és azt, hogy tényleg minden színtípusú ember talál saját színeihez passzolót az árnyalatok között. A színátmenetes fonalaknál talán ez a legnagyobb buktató: gyönyörű színek is lehetnek hordhatatlanok, ha nem működnek a ruhatárunk egyéb színeivel.
Ezt a kendőt ajándékba készítem egy kötős barátnőmnek (igen, megint PIF-játék!), így a színt ő választotta, de szinte biztos vagyok benne, hogy lesz még nekem is ebből a Buntmetall árnyalatból kendőm.
Kékek és pirosak és téglaszín tökéletes kombinációja:

 Ahogy látszik, vannak részek, ahol az egyik szál szürkéskék, itt az egész picit tompább színű

 A kendő bal oldalán pedig kicsit határozottabbak az árnyalatok.

A kendő mintája itt található, bár miután már egyszer meghorgoltam, nekem egyszerűbb a kész kendőről leszámolni, mint az egyébként hibáktól hemzsegő mintát követni. A hibák ellenére érdemes egyébként megküzdeni a leírással, mert annyira szép és hordhatóan praktikus a kendő holdformája, mint kevés horgolt kendőnél.

WIPszerda: kisnyalkai kísérlet tűzzománccal

Kisnyalkán előzetes fogadkozásom ellenére - nem, nem akarok új hobbit, már így is túl sok van! - kipróbáltam többek között a tűzzománcozást is. Örök hála Csillának és Cilinek, amiért bevezettek az alapokba. Igazából még félkészek, a medálokat szeretném valami fantáziadúsabb nyaklánccá komponálni, mint csak egy sima bőrszíj plusz a medál.
A sárgáról valami gyöngyös függő fog majd lelógni, a piros-kékről egyelőre nincs ötletem.
A lila-sárga külön történet, mert az az elfajzott Color Affection kendőhöz készült - pont ez a két szín, csak a kendőn csíkok, itt pedig pöttyök. Fém láncot képzelek hozzá.

WIPszerda: zöld projektek

 Zöldellnek a fák, süt a nap, én is két zöld projektbe kezdtem az elmúlt hetekben. Az élénkzöld fonás PIF ajándék lesz, egy gyönyörű Bluefaced Leicester szösz, ami nagyon kellemesen engedi magát fonni.

 A zöld háromszögkendő mintája a már szokásos Veronika Hug-könyvből származik. A fonal színét nem sikerült elkapni sem a fényképezőgéppel, sem az utólagos szerkesztéssel, de itt megtalálhatjátok: Drops Cotton Merino pisztácia árnyalat.

A minta az első sorok után nagyon jól adja magát, nem igényel különösebb gondolkodást, szóval ideális nyáresti fröccsözéshez barátokkal.

Volt még egy harmadik esetem is zöld fonallal, mégpedig az ezer éve készülő Color Affection. A linkelt képeken látható, hogy harmadik színként egy visszafogott almazöldet vezettem be. Becsszó megpróbáltam megszeretni. Gombolyagként nagyon odavalónak tűnt, de aztán ahogy csíkozódott egymás mellett a padlizsán, a mustársárga és ez a zöld, egyre kevésbé voltam vele megelégedve. Félretettem - néha segít, ha kivárok. Aztán előszedtem és még mindig úgy éreztem, hogy ez így túl sok szín. Végül internetes segítséget kértem a döntésben, mert néha a kötős lányok sokkal jobban látják, hogy mi milyen, bátorítanak szokatlan színkombinációk választásakor, és általában igazuk is van. Ez esetben viszont ők is majdnem egyhangúan azt mondták, hogy bontsak nyugodtan, jobb lesz az úgy. Így most itt állok újra a padlizsán-mustár csíkos kendővel, és gondolkodom, hogyan tovább. A Color Affection nagy álmom volt, nagyon tetszett, ahogy ez egyik csíkos rész és a másik találkozik. Meg akartam tanulni ezen a modellen a rövid sorokat. Tulajdonképpen ez sikerült is, elrontottam annyiszor, hogy mostanra nagyjából tiszta, melyik módszer a legjobb nekem. Most marad a hezitálás, hogy fejezzem be a kendőt.
Három ötletem van:
1. Talán kötöm még egy darabig a sárga-lila csíkos részt, aztán csinálok egy sárga foltot a rövid soros technikával, aztán újra csíkos, végül sárga szegély.
2. Teljesen végigkötötm csíkosan, amíg a lila el nem fogy, aztán a maradék sárgából szegélyt.
3. A sárga-lila csíkos szakasz után elkezdem a rövidsoros részt ugyanezzel a két színnel, így megvan az effekt, amit akartam, de nem túl tarka. A lezárás ez esetben is sárga.
Melyik legyen, melyik legyen?

És ti milyen színekkel foglalatosodtok mostanában?

WIPszerda: Elő a színesekkel!

Itt a tavaszi szünet és ez számomra azt jelenti, hogy végre szinte egész nap hobbizhatok. Persze foglalkozom a gyerekekkel, főzök és takarítok is, de még ezek is simán beleférnek a hobbi kategóriába. A napi nyolc órás, mindig jó előre tervező irodai munka után minden olyan tevékenység, aminek azonnal van eredménye és nemcsak 2016 végén, valahogy felüdülésnek tűnik. Még a mosogatógép bepakolása is. És igen, amennyire monotonnak tűnt a gyeses időszakban a napi főzés, most annyira értékelem, hogy napközben frissen főtt ételt ehetek megterített asztalnál. A gyerekekkel pedig mostanában az önállóságra nevelés a fő programpont, ami ugyan a maga módján szintén stresszes, viszont azt is jelenti, hogy a teljeskörű kiszolgálásuk helyett inkább vissza kell fognom magam, nem pedig mindent készen eléjük tenni. Összességében tehát igen pihentetők ezek a napok, és még az sem rontja el a kedvem, hogy ma havazott.

Egyik pihentető tevékenységből a másikba úszom, előszedtem például egy régi mandalás füzetet. Anno az üvegfestékes korszakomban fóliára másoltam ezeket a mintákat, és eszembe nem jutott volna a füzetbe belerajzolni. Mostanra kinőttem az üvegfestésből és ottmaradtak az üres kifestők meg a rég nem használt színesceruzák még abból az évből, amikor a vizsgaidőszak stresszét rajzolgatással vezettem le. Túl sok évvel ezelőtt volt ahhoz, hogy csak úgy hirtelen újra belevágjak a rajzolásba, de egy kis színezés igazán jót tett ma.

WIPszerda: még mindig hullámos

Rendületlenül haladok a soha véget nem érő hullámos takarómmal. A színek egymásmellettisége egyre nehezebb feladvány: néhány szín kifogyott, meg arra is törekszem, hogy lehetőleg ne kerüljön egymás mellé kétszer ugyanaz az árnyalat ugyanolyan kombinációban. Eddig majdnem mindenhol sikerült is betartani. Így néz ki az új rész:

Tartsatok ki, még hátravan 60 centi.

WIPszerda: Zebrásodunk

Menjenek csak távolabb, nincs itt, kérem, semmi látnivaló! 

Továbbra is a Cameo kendővel töltöm az estéim azon részét, amikor már a) nincs agyam semmi máshoz b) Monkot nézek és valami vakon köthető projektre van szükségem. A kézzel festett fonal erőteljesen fogy, szóval már nem sok hiányzik a szélcsipkéig. Akkor aztán lőttek a filmnézésnek közben.

Na jó, persze, hogy nem kell hátrébb lépni, szerintem kifejezetten van mit nézni ezen a két tökéletes színárnyalaton és ahogy zebrásodva együtt még szebbek lesznek. Mondhatnám azt is, hogy 1+1=3

WIPszerda: Cameo kézzel festett fonalból

A tavalyi három után igazából nem akartam egy negyedik Cameo-t kötni, de mit tegyünk, ha úgy adódott. A kis gombóc kézzel festett fonalat egy kedves Rokon fonalkészletében találtam, és mert neki nem volt ihlete elkészíteni, átvállaltam, hogy kezdek vele valamit. Kis gondolkozási idő után beugrott, hogy a Cameo tökéletesen alkalmas lenne az adott mennyiség maradék nélküli felhasználásához, plusz lehetne kombinálni ezzel a halványlilás Drops Alpaka Silkkel, amit már ezer éve ki akartam próbálni. Hát mi ez, ha nem a csillagok szerencsés együttállása? Úgyhogy most ezen dolgozom, és azt hiszem, a Cameo ezzel nyertes lesz a "kendő, amelyet ugyanannyiszor kötöttem meg ajándékba, mint magamnak" kategóriában.
Ha Zazi felismeri a gombolyagot, az nem a véletlen műve, bár azt nem tudom, hogy ő követte-e el a festést vagy csak egy fogaskerék volt a fonaltovábbadási gépezetben.

WIPszerda: Freeform stóla

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy pszeudofreeform felső. Pszeudo, mert volt mintája, csak épp összevissza hatást keltett, s így a gyanútlan szemlélő freeformnak vélhette. Tetszett egyébként a képen az eredmény - úgyhogy erősen elszántam magam a bizarr feladatra, hogy sorok és körök dzsungelében, melyek minden szabálynak ellenállnak, végigharcoljam magam az utolsó szemig. Egész sokáig eljutottam egyébként, utólag már magam is bámulom magam, kábé a háta fele volt még hátra, amikor feladtam a küzdelmet. Addig még reménykedtem, hogy fog állni valahogy a kész ruhadarab rajtam. Aztán ezen a ponton kiderült, hogy az egyébként első látásra is oversized holmi nemcsak nekem, de még egy elefántnak is oversized lenne. Elnyomtam egy kis sírást - mert ugye ott volt az a számtalan óra mintabogarászás - és lebontottam majdnem az egész felsőt. Csak az eleje fő körmotívumát hagytam meg, és reméltem, hogy majd valamiben meg fogja találni a helyét. Valami freeform horgolt cuccban, természetesen.

A rendelkezésemre álló fonalmennyiség - még a bontott részt nem is számítva arra predestinálta a kb. 40 centi átmérőjű nemszabályos kört, hogy stólává alakuljon, így a kudarc után fél évvel bedobtam a PIF játékba felajánlásként egy freeform stólát ezekből a fonalakból. Rekordidő alatt lecsapott rá egy játékostársam, úgyhogy azóta kis lépésenként egészítgetem ki az eredeti kört szép téglalap alakú nyári-tavaszi csipkestólává.A kedvencem ez a bogyós rész.

Meg ez a törökös minta

A színes kagylóscsíkokat meg már a Do freeform felsőjében is nagyon szerettem mind horgolni, mind nézni.

A projekt a finisben tart egyébként, még 3-4 este és elérkezem a szegélyhez, ahol aztán még a különféle csipkeszegélyekkel utoljára kitombolhatom magam.

WIPszerda: Chevron takaró, avagy hogyan működnek a színek

 Régi vágyam egy igazán hatalmas horgolt takaró, lehetőleg jó tarka, vidám. Az a fajta, ami alatt kényelmesen el lehet férni akkor is, ha a hétvégi délutáni szunyókáláskor csatlakozik hozzám egy gyerek is. A hullámos minta pedig egy másik ilyen régi vágy, amellyel voltak már próbálkozásaim, de leginkább freeform horgolásban végződött mind, mert vagy elvesztettem szemeket, vagy újabbak termettek nem megfelelő helyeken, szóval kész katasztrófa volt mindig. Most viszont valahogy rájöttem a ritmusra, így semmi akadálya, hogy elkészüljön egy gigantikus méretű tarkabarka chevron takaró.

 Bravo fonalat választottam hozzá - ez már bejött egy barátnőmnek is, akitől tkp az egész ötlet jött. (Kíra, ha elküldöd a takaró posztjának linkjét, akkor berakom, egész egyszerűen nem találom, köszpusz) Volt még némi maradék a nyáron készült babatakarómból, azt egészítettem ki 17 gombóc frissen vásárolt fonallal. Ezt hívják mifelénk fonalfalásnak - ne mondjatok semmit.
Összesen 20 színnel játszadozom, két zöld, négy sárgás, hat kékes, egy törtfehér, a többi rózsaszín-lila-pirosas. Nincs terv, nincs koncepció, nincs órák hosszat rajzolgatás papíron vagy gombolyagok egymás mellé rakosgatása. Egyetlen alkalommal gondolkoztam előre hat sornyit, amikor a szilveszteri buliba vittem a horgolást és nem akartam az egész kosarat magammal cipelni, de mert a buliban végül nem horgoltam, ez a minimális tervezés sem lett valóság.

 A színek sorrendjét úgy döntöm el, hogy mindig csak a két egymás melletti sornak kell harmonizálnia egymással. Vannak színek a 20 közül, amelyek egész biztos nem kerülnek majd egymás mellé, mert nagyon nem működnek - túl nagy vagy túl kicsi a kontraszt - viszont ha már egyetlen sor megfelelő színű fonal is közéjük kerül, akkor minden rendben. Feketét most tudatosan nem választottam ehhez a takaróhoz, mert a másik takaróm, a pöttyös megmutatta, mennyire dominál a fekete. Azt csak akkor tennék ilyen csíkosba, ha szabályosan helyezném el a csíkokat, mondjuk 10 sárgás árnyalatú csík után egy fekete, 10 pirosas után újra és így tovább. (Amúgy tetszene egy ilyen takaró, úgyhogy majd ha az összes jelenlegi tervemmel végzek, akár vissza is térhetek hozzá.) A fehér, pláne, hogy ez törtfehér árnyalat, sokkal visszafogottabb szín, jobban lehet vele játszani és mégis egyensúlyban marad az összkép. Igaz, egész véletlenül a fehérek között is eddig 10 más színű sor volt, de ez nem fog így maradni, ahhoz ugyanis nem lenne elég a fonalam.
A random színváltás oka egyébként leginkább az, hogy nem akarok csak azért fonalat vásárolni, hogy szabályos mintát tudjak kihozni. Inkább rendszertelenül cserélgetem a színeket és belehorgolom az összes Bravo fonalat, ami készleten van - legyen azért valami fonalfaló hatása is a takarónak, ha már ennyi új gombolyagot kellett venni hozzá.

Egész pontosan három másik projektem van, aminek határidőre kellene kész lenni, de sajnos ez a takaró eléggé beszippantott, úgyhogy minden más - beleértve a háztartási munkákat is - hátralépett pár lépést. Gondolom, ezt az érzést nem kell elmagyarázni.

WIPszerda: Color Affection

Új év - régi projektek. Ismét összegyűlt néhány izgalmasabb félkész projekt, így felelevenítem a WIPszerda kissé elhanyagolt hagyományát.
A Color Affection szerintem a korelnök a jelenlegi csapatban, már arra sem emlékszem, mikor kezdtem bele. Gondolatban egész biztos, hogy minimum 2 éve, csak hát megtalálni a megfelelő színeket nem egyszerű. Ez a mostani viszont már végleges, harmadszorra csak sikerült megállapodni saját magammal. 

Amint látszik, már beléptem az igazán izgalmas harmadik szekcióba, ahol a rövidített sorok is vannak. Nem vagyok benne biztos, hogy már ezen a télen használni is fogom, kivéve, ha még áprilisban is mínuszok lesznek, de ezt azért nem kívánom magunknak.
A minta itt található, a fonalak pedig Lana Grossa és Regia zoknifonalak.

WIPszerda: átlósan horgolt kendő kagylómintával

Miért nincs zöld kendőm, meg úgy egyáltalán zöld ruhám, pedig szeretem a zöldet? - tettem fel a kérdést nemrég. - Hát például azért, mert ha veszek egy zöld fonalat, rögtön eszembe jut valaki, akinek nagyon jól állna ebből a színből valami és akkor odaajándékozom. Ezzel a kendővel is így lesz, de amíg készül, nézegetem, csodálom, aztán ki tudja, talán egyszer én is sorra kerülök.
A minta ebből a könyvből van, a fonal Lang Yarns, Jawoll Magic, a tű 4,5-es.

WIPszerda: céltalan varrogatás

Lehetne hosszasan fejtegetni, hogy milyen indíttatásból és mi céllal készül ez a - micsoda is? De nem, nincs sztori, csak egy nagy kosár régi barkácsfilc, túlnyomó többsége gyönyörű színű, viszont nem jó minőség, tele műszállal. És akkor azt gondoltam, ez pont megfelel arra, hogy ok és cél nélkül csináljak akármit megkockáztatva azt is, hogy az égvilágon semmi értelmes nem lesz belőle. Ha meg igen, annál jobban fogunk örülni.

WIPszerda: Granny-táska

 A PIF-játékról már írtam korábban - most vagyok a második körben, ahol egy szatyrot ajánlottam fel. Eredetileg varrni szerettem volna némi horgolással kiegészítve, aztán ez kicsit módosult a konkrétumok megbeszélése során, s így a hangsúly mégis a horgoláson lesz. Ez a kép volt az inspiráció, s még ha itt-ott el is fogok térni, az alapkoncepciót megtartom. A táska külseje grannykből fog állni, a bélést varrni fogom, más lesz viszont a fülmegoldás, mivel a felhasználandó bambuszfül nem kerek.
A Drops Cotton Light már bizonyított, kellemes vele dolgozni, ideális a vastagság is, bőséges és jó a színpaletta.

Az előlap és a hátlap is 12 négyzetből fog állni, a jelenlegi állás 9 - ezek nagyjából a nyaralás alatt készültek ráérő tízpercekben.