A következő címkéjű bejegyzések mutatása: horgolas. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: horgolas. Összes bejegyzés megjelenítése

2012. december 7., péntek

Jön az Amazon!

Ezen a héten kivételesen nem kizárólag rémhíreket olvashattunk, hanem egy igazán örömtelit is: 2013-ban jön az Amazon.com Magyarországra! Ugyan nem tudok részleteket, pl. hogy forintszámláról utalva is lehet-e majd fizetni vagy csak VISA-val illetve paypal-lel, de bárhogy is, ez a lépés szerintem minden Magyarországon lakó kreablogger szívét megdobogtatja.
Ha a technikamániás és ódivatú-technnikaszkeptikus skálán kellene elhelyeznem magam, akkor erősen a másodikhoz lennék közelebb, így a netes vásárlást szerintem akkor kezdtem, amikor a korosztályomból már szinte mindenki rutinos volt benne. Féltem, hogy nem biztonságos, hogy átvágnak, zavart a szállítási költség, amit akkor még úgy fogtam fel, hogy a termék többe kerül, mintha személyesen mennék el érte. Az Ausztriába költözéssel és az Amazonnal viszont ez teljesen megváltozott, ma már csak akkor vásárolok offline, ha nagyon muszáj, bizonyos fajta árucikkeket, pl játékokat, könyvet szinte kizárólag neten rendelek.
Ha az Amazon egy hagyományos bolt lenne, akkor két csarnoka lenne: egy, ahol mindent lehet kapni és minden egy cégé, ezen belül minden költség egy sémára megy, ugyanannál az ügyfélszolgálati pultnál reklamálhatsz probléma esetén akkor is, ha karórát vettél és akkor is, ha könyvet. A másik csarnokban pedig kisebb-nagyobb standokon különbözö kiskereskedök árulják portékáikat, s mindegyikük maga szabja meg, hogy milyen fizetési módokat fogad el, hova szállít, hova nem, milyen feltétellel cserél be vagy vásárol vissza árukat. Külön kell beállni a pénztérba is és az, hogy az egyik nem vágott át, nem jelenti azt, hogy a másik sem fog. Ezt a különbségtételt nem árt tudni, amikor az ember az Amazont használja.
Személy szerint törekszem a nagy csarnokban vásárolni, mert ott tényleg biztos vagyok abban, hogy gond nélkül tudok reklamálni szükség esetén (és akkor is visszaküldhetem az árut, ha szimplán nem tetszik, nem kell, hogy hibás legyen. Ez kreatív könyvek esetén fontos szempont.), tudom, hogy nem fogják kétszer ráterhelni a számlámra a vételárat, vagy ha mégis, akkor gond nélkül visszakapom (bár eddig még tényleg nem vontak le kétszer pénzt) - egyszóval tudom, hogy az Amazon elég ügyfélorientált ahhoz, hogy bízhassak benne. Ma már a szállítási költséghez is úgy állok hozzá, hogy boldogan kifizetem, ha cserébe nem kell munka után még vásárolni is mennem tömött metrón hatalmas szatyrokat cipelve.
További előny, hogy kreatív könyveknél gyakran felkínálja az Amazon a belelapozás lehetőségét, így nem kell teljesen zsákbamacskát venni. A tartalomjegyzék és egy-két kép mindig látható ilyenkor. További segítség a választásban a vevők értékelése. Lehet értékelni a terméket és a kis piacon a kereskedőket illetve az egyes kisebb virtuális boltokat is. Mások értékelései mellé pedig hozzátehetjük a saját véleményünket így segítve mások választását.
Miután ennyit áradoztam az Amazonról, most rögtön ajánlok is egy horgolós könyvet: Häkeln reloaded: Gabel- und Schlingenhäkelei neu entdeckt. 
Sok technikában otthon vagyok már a horgolásban, kettő viszont majdnem teljesen kimaradt eddig: a broomstick lace/ Schlingenhäkelei néven futó és a villahorgolás / Gabelhäkelei. Mindkettővel próbálkoztam, de nem túl kitartóan és főleg úgy, hogy igazából ha sikerült volna, sem lett volna mintám hozzá, amiért érdemes lett volna megtanulni és ami egyúttal kezdőknek is való. Jövő évi terveim között - amelyröl még később írok - azonban ott szerepel e két technika begyakorlása is.
A könyv címlapja szerintem nem annyira hívogató, de ez csalóka. Ez ugyanis az egyik legjobb haladó horgolós könyv, amivel eddig találkoztam. Nincs benne sok duma arról, hogy hogy néz ki egy horgolótű és húsz oldal fénykép a különböző típusú fonalakról - ez az, amivel a legtöbb horgolós könyv kezdődik és falnak megyek tőle, mert nem akarom minden könyvben ezt az első 30 oldalt is megfizetni majd végigunatkozni. A könyv végén van ugyan ilyen kezdőknek való rész, de tényleg röviden és velősen. Előtte pedig kész kincsesbányát találunk: az első részben villahorgolással készült ruhadarabokat, a másodikban a broomstick lace technika alkalmazását. A technikákat nagy, érthető rajzokkal mutatja be, a modellekhez pedig van szöveges magyarázat és chart is. Ugyan ez teljesen más rajz, mint a normál horgolásnál megszokott, de szerintem jól érthető.
Készíthetünk sálakat (remek tanulódarab), pulcsikat, kendőt, keppet, kardigánt mindenféle vastagságban, nyak- és csuklómelegítőt, sapkát - eközben megérthetjük a fogyasztás-szaporítás módját és annak a logikáját, hogy hogyan lehet saját fej után is mintákat kitalálni ezzel a két technikával.
Hogy a gyakorlatban mennyire fog ráállni a kezem erre a merőben új horgolási módra, azt még nem tudom, de az biztos, hogy a leírások alapján fejben már értem és ezek a szép modellek erősen fognak motiválni, hogy addig próbálkozzak, amíg megvalósítani is sikerül. Egyszóval öt csillagot adok a könyvnek és ajánlom mindenkinek, aki már tud valamennyire horgolni, és szeretne technikailag fejlődni, új lehetöségeket felfedezni.

2012. augusztus 29., szerda

Utánpótlás (45.)

Három metrómegállónyi időt is ki kell használni horgolásra, a szenvedély nem várhat. Egyetértek.

2012. augusztus 10., péntek

Csősál horgolásmintával (34.)

Úgy látszik, most van az a korszakom, hogy a régi fonalaim tisztázzák az identitásukat. Ez a narancssárga nemrég még csipkestóla akart lenni, de aztán még félút előtt belátta, hogy nem elég nagy ehhez a feladathoz. Kb. 20 deka hiányzott hozzá és az utolsó, amihez kedvem van, utánpótlást venni. Pedig elvileg lehetséges, a Burda még mindig árulja, láttam a múltkor. Egy szó, mint száz, visszabontottam a csipkestólát.

A minta, amit kitaláltam hozzá, elég egyszerű, mondhatnám játszótér-kompatibilis. Annyi magyarázat hozzá, hogy a harmadik sor azért kezdődik azon az oldalon, ahol a második, mert a második sortól körben haladunk. S hogy ez világosabb legyen, jöjjenek a fázisfotók.


Az első sor 105 darab rövidpálcás kezdőszem. Lehet láncszem is, de akkor utána jön rá egy sor rövidpálca. Ekkor még sorban haladunk, tehát a következő sor - mintán második - előtt megfordítjuk a munkát és szépen lehorgoljuk: 3 lsz, % két szem átugor, harmadikba két erhp-2lsz-2erhp, két szem kihagy, harmadikba 1 erhp és ismétlés a %-tól. A sor végének úgy kell elvileg kijönni, hogy épp a magában álló erhp következik, de ezt nem horgoljuk, hanem most kapcsoljuk össze a sort körré, így a kezdő 3 lsz (megfelel 1 erhp-nak) lesz a záró is. Érthető így?


És akkor a második sor kezdődik: újra 3 lsz magasításnak, és újra egy legyező, egy magányos erhp - minden úgy, ahogy az előző sor adja. A legyezők mindig az előző sor legyezőinek a 2lsz-es közébe készülnek. Minden sor után szépen összekapcsoljuk.
Miért nem az elején kapcsoltam körré? A válasz prózai: mert ha így tettem volna, nagy eséllyel elcsavarodott volna a munka, mert ez az én formám. Egy teljes kész sor után ezt azért már jobban lehet kontrollálni. 

Ezek után már nincs más feladat, mint addig horgolni, amíg el nem érjük a megfelelő méretet vagy amíg el nem fogy a fonal. Az én sálam 12 dekás lett, ez elég nagy ahhoz, hogy akár csak simán belebújva is melegítsen, viszont elég széles ahhoz, hogy még egyszer rá is tudja csavarni az ember a nyakára.

Ja igen, a lezáró művelet természetesen az, hogy az első sort, ami még nem körben készült, az amúgy is ott lévő fonalvéggel feltűnés nélkül összekapcsoljuk és elvarrjuk.


És akkor rávarrtam az új cimkémet, ami annyira cuki és professzionális jelleget kölcsönöz a műnek, pedig az egész csak egy játék. ;)

2012. június 9., szombat

Kincsesbánya a Westbahnhofon

Hála a rengeteg Budapestről késve érkező vonatnak, volt időm felfedezni a fonalas szemmel nézve talán legjobb bécsi újságost. A Westbahnhof csillogósra újított és bővített épületének a központi részében található, közvetlenül a főbejárattal szemben, a földszinten, tehát ahol akkor megy ki az ember, ha a villamosokra szeretne felszállni. Persze a rétegmagazinok az L alakú üzlet hátsó csücskében találhatók, de ott vannak, és a választék lenyűgöző. Még olyan címeket is tartanak, mint a Verfilzt und zugenäht - ebben egyébként már Corinna Nitschmann is szerepelt, de találhatunk magazinokat mackógyűjtőknek, babakészítőknek, s persze kötős-horgolós-varrós témákban jóval többet, mint amennyira valaha is szüksége lehetne az embernek.

Az a stratégiám, hogy időnként odamegyek és nem veszek semmit, csak nézegetem a kínálatot. Aztán úgy pár napig hagyom érni a dolgokat és végül azért megyek vissza, amit nem bírtam kiverni a fejemből. Más választási módszer egyszerűen nem működik, mert első ránézésre minden annyira csábító.

Legutóbb két ilyen felejthetetlen újságot találtam, az egyik a KnitSimple tavaszi-nyári száma. (Kattintásra bele is lehet lapozni)
Ebből elsőnek a nagyon egyszerű kötött kendőt készítem (nem túl élénk FB csoportja itt, de fenn van a Ravelry-n is). Azt szeretem a mintában, hogy nemcsak egyszerű, de egyszerűen van leírva is, ami egy autodidakta kezdőnek nagyon fontos. Ugyanezt a kendőt (más széllel, de ugyanezzel a testtel) máshol is megtaláltam ugyan, de három sor helyett nyolccal és egy szemjelölő helyett kettővel volt leírva - tudom, ez nem számít akkor, ha valaki már a nyolcadik kendőjét köti, na de ha az elsőt, akkor nagyon.

És mert igazából a csipkekötés az, ami már jó ideje nem hagy nyugodni, annak is nagyon örülök, hogy van néhány különböző - de még nekem is reális - nehézségű csipkesál, amin be lehet gyakorolni az alapokat anélkül, hogy egyből  pulóvert kellene kötni vagy bonyolult kendőt 400 szemmel a tűn.

Látszik egyébként, hogy a célcsoportban benne vagyok én is - azaz aki horgolni tud és irígykedik a kötőkre. Vagy ugyanis egy szellemes horgolt poncsó-pulcsi minta is a füzetben, gondolom azért, hogy ha beletörik a bicskánk a kötésbe, legalább egy horgolásmintával kárpótoljuk magunkat.

Az újság persze kábé fele részben reklámfelület, kötős könyvek, újságok, fizetős minták, kötős-horgolós megvásárolható kütyük sokaságát is hozza, de mert a minták szerintem jók, még ez is megbocsátható. Ha meg valaki tájékozódni akar, akkor külön jó is.

A másik új beszerzésem a Designer Knitting Crochet, tehát a horgolós különszám.

Erre is igaz az, hogy a lap fele kábé reklám, és elég türelmetlen lettem, mire eljutottam az olyan modellekig, amelyekhez leírás is van (ezt is hátulról érdemes kezdeni olvasni). De ha ezt a frusztrációt legyőzzük, akkor néhány szokatlan technikai megoldással készült ruhadarabot is találunk, s persze sok jól kinéző, de technikailag semmi különöst. Sajnos olyanra is van példa, amit igazából nem értek, mert se technikai extra, se csinos (nagyi négyzetből készült kabát), de ahány ember, annyi stílus, belátom.

A címlapon látható csoda vicces módon nem sál nem is stóla, hanem egy "throw" - avagy semmire nem jó, de ha rádobod egy kanapéra és épp jön hozzád a Lakáskultúra fényképezni, akkor nagyon cool lesz. Na jó, szigorú voltam, beismerem, úgy kellett volna fogalmaznom, hogy nagyon kis szellemes motívumokból álló takaró ez, amelynek egyes motívumait még akkor is kreatívan felhasználhatjuk, ha  - hála kiskorú gyermekeinknek - a kanapénkra már annyi minden van rádobálva, hogy egy újabb cucc fel se tűnne.

A kedvenc modelljeim a füzetből: Egy egyszerű ujjatlan felső, amelyet a nyaka és ujja körül sok virág díszít, és az egész mégsem túl elszállt, simán hordható még olyan konzervatív körökben is, mint amilyenekben én mozgok. Asszem. Majd kiderül.

Aztán ha átlapozunk két horgolt maxikabátot, amit meghorgolni sose lenne időm, aztán meg felvenni se nagyon tudnám sehova, akkor következik egy vállra teríthető valami - törékeny, légies, kidsilk jellegű fonalból - ezt is lenne kedvem elkészíteni. Van még csipkemotívumokból készült átlapolós tunika-kardigán, bogyós pénztárca, nyári top csak karcsúknak, sál, szoknya, csipketérdzokni (olyan szép, hogy azt kívánom, bár hordanék ilyet), mindenféle pulcsik főleg nyárra (az egyik nagyon projektgyanús nálam), horgolt ékszerek, a már említett nagyinégyzet variációk, amelyek mondjuk nem annyira az én világom, és a legjobb: egy freeform csipkefelső. Ez leginkább azért érdekel, mert nagyon kíváncsi vagyok, hogyan lehet egy ennyire szabálytalan mintát leírni. A technikai izgalmak tovább folytatódnak két olyan kardigánnál, amelyet gyakorlatilag egy darabból kell horgolni, és a megfelelő helyeken hajtogatni, összevarrni. Igazi intellektuális kihívás. Azért aki hagyományos mintát keres, az is talál legalább öt jó csipkepulcsit, aki pedig a broomstick lace-t és a tuniszi horgolást akarja egy modellen belül begyakorolni, az egy csinos, hordható kardigánt készíthet el. Őszre-télre is lehet már készülni, vastag poncsó, gombolós sál, bogyós sapka és egy annyira vidám körmotívumokból álló stóla található még a füzetben. Összesen 42 modell, szóval nagyon megéri az árát szerintem (9,80 Eur). Olvasnivaló is van benne bőven, híres horgoló művészekről, köztük egy magyarról is. Ez megér egy külön bejegyzést is, úgyhogy mára búcsúzom, megyek vissza a horgolótűmhöz.
És ne felejtsetek el benézni ebbe a kincsesbányába a Westbahnhofon, ha legközelebb vonattal jöttök Bécsbe! :)


2012. május 24., csütörtök

Reszkessetek, régi pólók!

Remélem, még idejében írom ezt a bejegyzést, és még nem szelektáltátok ki a kukába a tavalyi kiszolgált pólókat!

Vannak a továbbadható pólók, meg azok, amelyek már legfeljebb törlőrongynak jók, mert kinyúltak vagy kimoshatatlan nutellafolt van rajtuk. Én már kifejezetten ezekre a darabokra utazok, különösen a szép türkizekre, narancssárgákra és pinkekre. A póló aljától indulva éles ollóval spirálalakban kb. 2-2,5 centi széles hosszú csíkot vágok, közben feltekergetem gombolyagba. Az ujját is ugyanígy fel lehet vágni - persze főleg a hosszú ujjat, gyerekméretű pólóknál a rövid ujj általában nem említésre méltó hosszúságú "fonalat" ad. A horgoláshoz 12-es tűt használok (olyan boltban lehet kapni, ahol árulnak Zpagetti fonalat, ami tkp ugyanolyan, mint a csíkokra vágott póló.). Ez a képen látható tizedkész darab kör alakú szőnyeg lesz nagykorában, de addig még jó sok pólót el kell nyűnünk.

Ki csatlakozik a marathoni pólóhorgolós projekthez?

2012. május 1., kedd

A ráksorról, a konkurrenciaharcról és egy girlandról


Horgolótű tekintetében igénytelen vagyok: nem hoz lázba a bambusz, az ergonomikus, a rózsafa, semmiféle luxus. Most is azokat a noname tűket használom, amiket horgolópályafutásom elején Debrecenben vettem, esetleg nagymamámtól örököltem (ez utóbbiak alumíniumból vannak egyébként). Egy méretből rendszerint egy van, de ez hamarosan megváltozik - a hármas tűre ugyanis másnak is szüksége van mostanában.


Az, hogy előbb-utóbb rááll a keze, várható volt - az érdeklődés meg már évek óta megvan. Arra azért nem gondoltam, hogy azon a napon, mikor először horgol sikeresen rövidpálcákat, azzal is előrukkol majd, hogy "anya, nézd, ha innen szúrom a tűt, akkor is lehet horgolni." És igen, néhány hónappal azután, hogy rájöttem végre a ráksor horgolásának módjára, ő teljesen magától és spontán kitalálta.


Ezek után már szinte mellékes, hogy ezt a girlandot horgoltam készre a hétvégén - ráksorral befejezve, ha már beszéltünk róla. Színei miatt a Békakirály nevet kapta.


2012. február 9., csütörtök

Színek februárban

 A legjobb gyerekeknek szóló miért-könyv, amivel eddig találkoztam. (német nyelvterületen élő blogolvasók kedvéért: 111 Warum-Fragen für neugierige Kinder)

Tulipán "Hogyan kapjunk névnapi virágot, ha nincs is névnapunk" jeligére

 Zászlók lányszobába Nils Holgerssonné nyomán

Háttérben egy filz-it kaspó, az egész meg a lakás legjobban sikerült pontja.

2011. szeptember 8., csütörtök

Freeform inspirációk

Folyamatban lévő projektjeim leginkább a praktikum jegyében készülnek, de azért fejben készülök két régebben elkezdett freeform darab folytatására is. Nem mondom, hogy célirányosan keresve, de belefutottam két izgalmas blogba, hadd ajánljam, hátha másnak is megjön a kedve a freeform horgoláshoz. Annál is inkább, mert nemsokára játék is lesz, amelynek nyereménye most leginkább azoknak lesz érdekes, akik maguk is horgolnak - mégpedig freeformot. Na de erről majd később még írok, most a lényeg a két remek blog, az Aventures Textiles és a Carljin Lotte Bartels, akinél a freeform mellett vicces sapkákat is találhattok.

Jó nézelődést!

p.s.: Nektek van mostanában új felfedezésetek a blogvilágban?

2011. szeptember 5., hétfő

Aszimmetrikus bolero Doris Chan után

 Doris Chan Everyday Crochet című könyvéből van ennek a boleronak a mintája. Úgy nagyjából - hogy pontos legyek. Mert nagy naívan egy bolondokháza szombaton horgoltam, és csak a fele eszem volt a mintánál, szóval egy mintaegységgel elszámoltam magam. Amikor erre rájöttem, már nem akartam visszabontani, szóval addig csűrtem-csavartam, amíg ki nem jött egy aszimmetrikus záródású boleró.
 Egy ideig néztem, aztán megállapítottam, hogy tetszik, és azóta hordom. Azóta: ez azt jelenti, hogy áprilistól. Nem siettem el a posztolást.

 A minta neve egyébként Mei-mei, és ha mindent utasítás szerint készítek, akkor úgy kellett volna kinéznie, ahogy a könyv címlapján láthatjuk. Na majd legközelebb.

A fonal, amit használtam, egy régi maradék pamut-műszál. Nem épp rossz, de azt hiszem, sokkal szebb lenne ez valami szöszös gyapjú-mohair keverékből. Idő kérdése és fogok még ebből variációt mutatni.

Hogy az aszimmetriát tovább hangsúlyozzam, olyan gombot választottam hozzá, ami engem egy megkezdett almára emlékeztet.

És most pár szót  könyvről. A célkitűzés nagyjából úgy foglalható össze, hogy találd meg az alakodnak megfelelő pulcsi, kardigán, mellény mintát és ne keress tovább. 144 oldalon mindössze öt ruhadarabot és annak variációit találjuk - és még néhány övet, de nem ez a könyv fő fejezete. Vegyük mondjuk a kardigánokat! A kiinduló modell egy hosszúujjú, csípőig érő, fent egy gombbal összefogott, kerek nyakkivágású kardigán, a Cinnabar. A második ehhez ngyon hasonlít, de megkötős, rövidebb, a fonalválasztás miatt szellősebb, a szegélye is különbözik az elsőtől. A harmadik - még mindig a Cinnabar öltéseivel és logikájával készül, de kicsit módosul a nyakkivágás, nagyon domináns a szegélymegoldás, az alja félkörös és nem egyenes, az ujja bővül. A negyedik modell pedig egy épphogyujjas bolero - a Mei-mei - szintén kerek aljmegoldással és egy negyedik szegéllyel. Mindegyik modellt úgy kezdi el az ember, hogy a Cinnabar elejét horgolja, aztán jönnek a módosítások. Lehet, hogy valakiben ez csalódást kelt és azt mondja, minek vettem meg egy könyvet, ha csak 5 modell van benne és azt csűri-csavarja. Szerintem viszont épp ez a könyv erőssége a többi mintagyűjteménnyel szemben. Mert Doris Chan ésszel horgoltat. Az az alapelve, hogy nem áll mindenkinek minden jól, de a variációk kipróbálása segítségével rájöhet az ember, hogy mi az, ami pont jó neki.ÉS szájba is rágja, hogy ugyanabból a mintából mennyi különböző ruhadarab lehet.
Ami nekem nagyon tetszik: az alapdarabok variációi más-más fonalból készülnek, így a fonalválasztáshoz is kap az ember támpontot, hiszen látja, milyen lesz bambuszból, milyen gyapjúból.
Minden darab varrás nélkül, egyben, fentről lefelé horgolva készül, így tényleg az az érzésem, hogy leírás nélkül nem menne a csipkeminták megfelelő helyen és megfelelő szögben való szaporítása. Így viszont tényleg elég logikus és - nekem nagyon fontos - megérthető. Képtelen vagyok szolgaian követni valamit, ha nem értem. Oké, az első darabot kicsit elfuseráltam - vagy mondjuk nem azt horgoltam meg, amit szerettem volna -, de közben felfogtam a dolog logikáját és a következőnél már tudni fogom azt is, mit miért csinálok. Ez nekem életbevágó, mindenkinek van egy agylövése, az enyém ez, mit tegyek.

Tehát nagyon tudom ajánlani ezt a könyvet, ha valaki hűséges típus, tehát nem az számít neki, hogy sok különböző mintája legyen, ami közül egy sem az igazi, hanem meg akarja találni azt, ami jól áll, és aztán kitartani mellette esetleg évekig.  Mivel klasszikus fazonokat tartalmaz a könyv, még a divatosság rovására sem megy a hűség.

És még egy fontos: a legtöbb darabnak nagyon nagy a méretválasztéka. Ugyan semmi köze az általunk ismert méretezéshez, de csak úgy összehasonlításképp: én 36-38-ast hordok, ez itt 35-ösnek felelt meg, de 50-es, 60-as méret is van a könyvben.