A következő címkéjű bejegyzések mutatása: horgolt. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: horgolt. Összes bejegyzés megjelenítése

2015. július 25., szombat

Vendula Maderska táska





Minden bizonnyal az év legrosszabb képe címet is elnyerhetném ezzel itt - természetesen sztori is van hozzá.
Még június végén volt egy szülinapi buli, ahova Do-t is meghívták, és a szülinaposnak szerettem volna már akkor sk ajándékot adni. Részben, mert ő tényleg örül neki, részben meg mert én is nagyon kedvelem. Sajna a júniusom elég stresszes volt ahhoz, hogy még addig se jutottam el, hogy kitaláljam, mi legyen idén az ajándék, így aztán teljesen unalmas módon ezt a(z egyébként remek, nagyon ajánlom!) társast vittük a buliba.
Már július volt, amikor végre jött az ötlet: már ezer éve szeretnék egy Vendula Maderska táskát horgolni, legyen hát az ajándék ez a modell. A hullámtakaró maradékaiból csodaszép színeket tudtam összeválogatni, szerencsére sok kékes árnyalat maradt, ezek a kislány kedvenc színei.
A horgolással meg is voltam másfél délután alatt, de a táska ráhajtókájának a felvarrását toltam magam előtt hetekig. Míg végül pénteken, amikor a lányok együtt játszottak napközi után nálunk, azt nem mondtam, hogy most vagy soha. Gyorsan rávarrtam a hajtókát a táskára, aztán kiválasztottuk együtt a gombot, azt is felvarrtam, s ekkor kellett villámgyorsan fényképezni. Persze volt ellendrukker a családban, aki folyton beledugta a kezét a képbe, meg elvette a táskát. Így a végén már annak is örültem, hogy volt egy kép, amin nagyjából látszik a táska, viszont nem látszik egyéb nemkívánatos tárgy. Hogy a háttér nem a legjobb? Jelen esetben mindegy volt.
Már van két további rendelés erre a táskára a barátnői körben, így valószínű, készül még idén, de addig is kipipálom a 15/2015-ös kihívás hatodik elkészült kategóriáját a táskát.

2015. július 19., vasárnap

Hullámtakaró

Hét szorgos hónap gyümölcse a tiritarka kétszemélyes kuckózóstakaró. Bár végleges helye nem a fotelen lesz, azért először beöltöztettem vele az olvasósarkot.
A száraz tények: Bravo 100% akrilfonalból készült, a mennyiségét nehéz megmondani, mert a pontos mérlegem ekkora darabbal eléggé nehezen birkózik meg. Úgy nagyjából egy kiló, azaz 20 gombóc fonal ment bele, 15-17 szín. A szegély az egyedüli kakukktojás, azt Bravo hiányában Eroicából horgoltam, fele akril, fele gyapjú. Ez lesz az a rész, ami miatt majd nem lehet lazán bedobni a mosógépbe a cuccot, szóval még nincs kizárva, hogy lebontom és újrahorgolom.

Az élvezkedés kedvéért pedig még ezt is mutatom (a többi 15 képtől megkíméllek titeket)
 
FONTOS FIGYELMEZTETÉS: A HULLÁMTAKARÓ HORGOLÁSA NEM KÁROS AZ EGÉSZSÉGRE, DE KÖNNYEN FÜGGŐSÉGET OKOZHAT!

2015. június 23., kedd

Neonszínű tartó kihúzófilceknek

Vasárnap egy hirtelen rám szakadt üres délutánon hirtelen felindulásból elkezdtem szortírozni a fonalak között. Találtam néhány neonszínű maradék Cataniát - vagy hasonló pamutfonalat, amelyekről rögtön eszembe jutottak a vadiúj kihúzófilcek, amiről rögtön eszembe jutott egy félretett üres doboz, onnantól pedig nem volt megállás.
 A behorgolt konzervdobozból készült ceruzatartók nagyon tetszenek, de eddig minden próbálkozásom vérfürdőbe torkollt. Gőzöm nincs, hogy szedik ki mások az éles belső fémrészeket, nekem már a konzervdoboz elmosásakor vérezni szokott a kezem, pedig becsszó vigyázok. Viszont a kívül papír, belül alufóliával bevont levesporos doboz ebből a szempontból is tökéletes, nincsenek éles peremek, a mérete pedig arra predestinálja, hogy kihúzófilceket tároljanak benne.

A horgolt bevonat úgy készült, hogy horgoltam egy négyzetet. A kezdő láncszemkörbe 16 erh pálca, a második körben a sarkokra öt pálca, a többi szembe egy-egy. A következő körökben pedig mindig az öt sarokpálca közül a középsőbe öt pálca, a többibe pedig egy-egy. Amint a képen is látható, itt csak három körre volt szükség. Hogy a téglalap formához eljussunk, ezután a négyzet két szemközti oldalán kezdünk el csíkokat horgolni. Nálam egy csík kettő darab erhfp-ból állt 14 szem felett. Én szimmetrikusan rendeztem el a csíkokat, de természetesen ez nem kötelező. Amikor pedig elértem a szükséges hosszt, összehorgoltam a két oldalt. 
 A gyűrű egyik oldalát ezután - ami később a tartó aljának oldalára került, körbehorgoltam ráksorral. A ráksor kicsit összehúzza, szűkíti a horgolt kelmét, így amikor ráhúzza az ember a tartóra, akkor nem csúszik fel a horgolt rész.
A felső szegélyre egy sor rövidpálcát horgoltam.
 Így néz ki hátulról. Szinte sajnálom, hogy ezt a részt csak ritkán láthatom.
És szerintem igazán jól passzol a kihúzófilcekhez.
És ami a legjobb: olyan gyorsan elkészült, hogy utána még tovább folytattam a fonalrendezést, és így szőrös szívvel kiszelektáltam rengeteg értelmezhetetlen mennyiségű maradékot és horgoláspróbát, valamint az iskolai kézimunkaszertár részére is összeraktam egy takaros kis csomagot, így összesen több, mint 800 grammal kevesebbet nyom az itthoni készlet. A felszabadult helyre pedig az utóbbi időben összegyűlt, eddig csak a kanapén tornyosuló könyveket raktam el szépen rendszerezve. Azt hiszem, ennél többet nem is nagyon lehet kihozni egy napból, amikor egy hirtelen jött gyerekbetegség miatt kellett otthon maradnom.

2015. május 1., péntek

Végül minden jó lesz

 Az expat életmódnak elvileg semmi köze a horgoláshoz, gyakorlatilag viszont nagyon is van. Mert ha két-három havonta hazamegyünk, akkor van lehetőség betárazni a Barkában, és mert arra nem számíthatok, hogy ha mégis kevés a fonal, majd leugrok utánpótlásért, ezért inkább bőven számolom az adagot. Aminek viszont a rengeteg maradék a következménye - rengeteg egy projekthez, kettőhöz viszont kevés. Aminek viszont az a nyomasztó érzés a következménye, hogy már megint kevés a hely a fonaltárolómban, és egyáltalán, mihez kezdek ennyi kisebb maradékkal.

Ezek a Drops Cotton Lightok egy táska készítéséből maradtak vissza, 6 szín, némelyikből 2 gombóc, másból csak egy vagy egy se. És maradt még három kis négyzet is, ezek is csak árválkodtak hónapokig egy zsákban. Egész addig, amíg be nem gyorsult az asztal-sztori, amit egyszerűen muszáj elmesélnem. 
Egész sokáig, családi életünk első 9 és fél évében kijöttünk egész pici asztalokkal. A legelején egy háromszemélyessel, aztán amikor azt lecseréltük egy 6 személyes Jokkmokkra, úgy éreztük, hogy ez már királyi méret. És bár korábban imádtam vendégeket hívni, valahogy volt az a korszak, amikor beleképzeltem magam a vendégek helyébe, amint egy átlagos, gyerekekkel bonyolított étkezésnél az asztalnál ülnek, és azt gondoltam, ettől az élménytől inkább megkímélem, akiket szeretek. Ennél fogva a hatszemélyes asztal még túl nagy is volt tulajdonképp, de mindenképp épp elég nagy.
Aztán egyszer csak azt vettem észre, hogy nahát, egész szalonképesek lettünk, nem minden esetben lesz minden asztalnál ülő nyakig lekváros a reggelinél, általában egyéb katasztrófák se történnek, a leves a tányérból egyenesen a szájba került, és más ilyen dolgok. Bámulatos!
Na de ekkor már Bécsben voltunk, vendégek szökőévben egyszer jöttek. Akkor viszont jó sokan. A sok persze relatív, de ha négyőnkhöz kettőnél többen jöttek, az egy hatszemélyes asztal birtokában már soknak számított. Kell egy nagyobb asztal, mondjuk nyolcszemélyes - mondtuk úgy nagyjából 2012 közepén. Na de hely nincs túl sok, legalábbis nem hosszában.

Nálunk a dolgok lassan szoktak kialakulni, a szükség lenne rá és a cucc beszerzése / megcsinálása között évek is eltelhetnek, amikor látszólag egy lépést sem teszünk a cél felé. Valójában azonban a felszín alatt mindenféle zajlik. Például jártunk sokat étterembe, természetesen nem az asztalok miatt, de ha már ott voltunk, mindig megjegyeztük, hogy az adott asztal hol helyezkedik el vágyaink asztalához képest. Egy mexikói vendéglőben akadtunk rá az optimális asztalra. 8 személy elfér körülötte, négyzet alakú, tulajdonképpen alig nagyobb, mint a régi, mégis teljesen tágas, és a terítékek közötti tér is végtelennek tűnt, tehát végre majd tálalni is lehet az asztalon. Zseniális! Pont ilyet szeretnénk! Teljesen felvillanyozódtunk, hogy létezik az ideális asztal, és onnantól kezdve mindenütt kerestük. Meg kellett állapítanunk, hogy az asztalok az asztalboltokban borzasztó drágák. És ráadásul általában hosszúkásak. Van az ideális asztal, de nem kapható. Sebaj, akkor csináltatni kell, mondtuk magunkban, majd amikor megérdeklődtük a csináltatott asztal árát, valamint hozzáadtuk a kiszállítás költségét, hirtelen úgy gondoltuk, hogy mégiscsak jó nekünk a jó öreg Jokkmokk. Már 2013 második félévében tartunk. Ekkor egy különösen bátor pillanatomban, két pohár bor után felvetettem Apahajónak, hogy felhívhatnánk a mexikói éttermünket, hogy nem adnának-e el nekünk egy asztalt. Ezt aztán annyiban is hagytuk, mert nem láttam az arcán az egyértelmű lelkesedést. Meg amúgy is, hogy hozzuk haza. Nem nagy épp, de azért sima személyautóba nem fér bele. Nem mintha lenne sima személyautónk.

2014 márciusában aztán újra ott ebédeltünk a mexikóiban, ahol igen kiváló a rántott csirkeszárny, amit K. nagyon szeret. Mikor kértük a számlát, gyorsan megkérdeztük a tulajdonosnőtől, hogy nem írna-e hozzá egy asztalt is. Nem mondott spontán nemet, amit jó jelnek vettünk. Az üzlettársával folytatott rövid telefonos tanácskozás után végül ígéretet kaptunk egy asztalra. Az ára egészen vicces volt, szóval már csak a szállítást kellett megoldani.

Amikor az asztal megérkezett, az érzés elég vegyes volt. Igen, itt a tökéletes asztal. Nem, ez a koszdarab nem jön be a lakásba. A kapott darab ugyanis 20 éve az összes telet a szabadban töltötte, ami nem tűnik fel annyira, amikor az ember árnyas gesztenyefák alatt rántott csirkeszárnyat lakmározik róla, de ha ugyanez az asztal hirtelen a nappaliba kerül, akkor a szem hirtelen észreveszi a lábon lévő vastag sárréteget és az asztallap aljára ragasztott rágógumikat.

Na miért vannak a jóbarátok és a sok kedves FB-os kreatív ismerős? Hirtelen pár óra alatt komplett távoktatást kaptam bútorfelújításból. Gyorsan beszereztünk egy csiszológépet, és a tavaszi pár nap szabadság alatt újjávarázsoltuk az asztalt. Mostanra már a viaszos felületkezelés is kész van annyira, hogy már nem tragédia, ha kiömlik egy kis víz. A tökéletesítés, néhányszori olívaolajas lekenés meg majd még következik, ahogy épp kedvem és időm engedi. A székek még a régiek, és már várom, hogy melyik pillanatban roskadnak össze alattunk, de majd ez a része is kialakul. Csak évek kérdése nálunk az ilyesmi.

És akkor vissza a poszt elejéhez, a képen látható terítőhöz: persze a négyzetes asztal négyzetes terítőt követel. Az eddig használt hosszúkás horgolt terítők, amiket itt a blogon az ételfotókon is sokszor lehetett látni, valahogy nem mutatnak igazán a mostani asztalon. És itt a szerencsés egybeesés, hiszen a sok Drops Cotton Lightból egy négyzetes terítő pont kitelik. Végül minden jó lesz, megmondtam már az elején.

2015. április 22., szerda

WIPszerda: újabb Roselette top

A legutóbbi poszt óta eltelt két hétben alig sikerült fonal közelébe jutnom - nem is értem, hogy őriztem meg még a józan eszem. 5 napig Berlinben voltam, és nem volt könnyű kitalálni, milyen projektet vigyek magammal. Legyen horgolás, mert a kötőtűt esetleg elveszik a biztonsági ellenőrzésen - akkor a Color Affection máris kiesett. Legyen könnyű és férjen el kis helyen, mert amúgy is tele van a kézipoggyászom  - ezzel elbúcsúztam a horgolt cakkos takarótól. Legyen egyszerű, mert sok a figyelemelterelő tényező a reptéren - ezzel a Doris Chan kardigán is diszkvalifikálta magát. Mi maradt tulajdonképpen? A rengeteg félkész projekt közül egy sem bizonyult megfelelőnek, úgyhogy indulás előtti este gyorsan elkezdtem egy Roselette topot. Drops Cotton Merinot választottam hozzá és 4-es tűt, meg a 10 éveseknek szóló leírást. Kicsit izgultam, hogy ez a méret megfelelő lesz-e a vékonydongájú Nagylánynak, de a mostani próba alapján minden rendben lesz. 
Némi változtatás az eredeti mintához képest: jópár sorral tovább horgoltam a pálcákat és így később kezdtem a csipkét. Így ha esetleg póló nélkül hordja az ember, akkor se lesz átlátszó a kritikus helyeken. A kagylómintát is picit bonyolítottam, és majd ahogy egyre lejjebb érünk, egyre szélesebb lesz egy-egy legyező: az elején 2 erhp-lsz-2 erhp volt, aztán 2 erhp-2 lsz-2 erhp, majd később még 3 erhp - 2 lsz - 3 erhp, stb. jön.
A fonalfelhasználás eddig: a piros rész majdnem két teljes gombolyagot evett meg, feltételezem, hogy kb ugyanennyi kell majd a csipkés szakaszhoz is.

2015. március 8., vasárnap

Roselette top Rózának


A Roselette top néhány évvel ezelőtt nagyon népszerű volt magyar horgolós blogokban, nagyjából mindenki elkészítette, aki csak élt és mozgott, én akkor valahogy nem mozdultam rá erre. Most viszont, hogy van egy egészen fiatal unokahugim, akit ráadásul Rózának hívnak, elérkezett az ideje, hogy kipróbáljam ezt a mintát. 
 A lazacszín az egyik kedvenc árnyalatom a Cataniák közül, de már csak egy gombóc volt belőle, így válogattam hozzá a pamutfonalas kosárból. A meggypiros picit vastagabb Supreme, a lilák fajtájára már nem emlékszem. Mindenesetre szerintem nagyon jó kis kombinációt adnak így együtt a halványlila virágos gombokkal.

Eredetileg kábé egy 74-es méretet szerettem volna eltalálni, az a klasszikus ajándékozós  babaruhaméret szerintem, mert ezt már akár 2-3 hónapig is hordják a gyerekek, ellentétben az ennél kisebb méretekkel. Ehhez képest a kész darab olyan 18-24 hós méret ránézésre, úgyhogy még fog egy kicsit a szekrényben pihenni, mire belenő Róza.

Annyira tetszik és főleg annyira egyszerű és sokféle fonalra alkalmazható minta egyébként a Roselette, hogy el fogom készíteni felnőtt és 9 éves méretben is - pont jó lesz a 15/2015-ös kihívásba tunika kategóriában. Ez a mostani csak féllábbal van benne, mert a gomblyuk, nyakszegély és gombfelvarrás műveletein kívül minden 2014-ben készült.

2015. február 10., kedd

Mi köze a dramaturgiának a freeform horgoláshoz?

A PIF játék (Pay it forward) - amellett, hogy igen jó dolog adni és kapni egyaránt - még ezért is jó, mert az idő szorítása is kulcsszerepet kap benne. Aki picit is ért a dramaturgiához, az tudja, mennyire fontos ez. Az unalomnak esélye sincs, amikor már azt hinné az ember, hogy előre tudja, mi fog történni, akkor egyszer csak bedobja a szerző az idő szorítása feliratú időzített bombát, és hirtelen belehúznak az események, szereplők igazi arcukat mutatják meg, és effélék.
A PIF-ben 3 hónapos határidő áll a rendelkezésünkre, hogy elkészítsük a megígért ajándékot, és - csak hogy izgalmasabb legyen - ha valaki késik, akkor a késés időtartamával rövidül a következő fordulóban a rendelkezésre álló idő. Ha tehát valaki 3 hónap és 10 nap alatt készült el, akkor a következő játékban 2 hónap és 20 nap alatt kell ajándékot készítenie.
Nálam a külföldi postázás plusz tényező, egyrészt több időt kell rászámolni, ha Bécsből küldöm a pakkot, másrészt dupla a para is, mert bár mindig ajánlva adok fel mindent, de ha két ország van bevonva a mókába, akkor mindig fennáll a veszélye, hogy csomagelkallódás esetén egymásra fognak mutogatni. Mondjuk jelen esetben ez nemcsak kellemetlen lett volna, hanem egyenesen végzetes, hiszen freeform horgolt cuccot nem lehet csak úgy pótolni, újra megcsinálni. Tehát jobbnak láttam összekötni a magyarországi telelést a stóla postázásával, habár így egy héttel kevesebb időm volt. Persze ez a sztori valószínű mindenki másnak rajtam kívül érdektelen, így jöjjenek inkább a képek, nem ragozom tovább.



Ami a legutolsó képről lemaradt, az elég jól látható az első képen elől: a kagylós-csíkos szakasz és a sárga virág. Olyan volt ez a stóla, mint a Luca széke. Bármennyire szeretem a freeformot, olyan nehezen szánom el magam, hogy a rengeteg lehetőség közül egy felé elköteleződjem, pedig minden jó ötlet nem valósulhat meg ebben az esetben sem. Szóval amikor ódákat zengek a szorító időről, akkor erre is gondolok. Talán nem véletlen, hogy eddig egy freeform holmit sem készítettem magamnak - akkor nem lenne határidő, barátnő, aki kérdezgeti, hogy mi van már a sáljával vagy beígért blogjáték, ahol freeform holmit ígértem ajándéknak.

Apropó, ajándék, apropó blogjáték. Már megint kihúzott a random.org egy játékban, így Színreszín Florentine-től nyertem egy csodás naplót sk borítással és ehhez passzoló pénztárcát. A Florentine blogját mindenféle nyereményjáték nélkül is kész főnyeremény olvasni, ő az, aki nemcsak nézegeti a blogokat meg a Pinterestet, hanem rendszeresen ki is próbál mindenféle recepteket és egyéb ötleteket, mellesleg pedig olyan hatalmas édeskömény nő a kertjében, hogy olyat kereskedelmi forgalomban még sosem láttam. Na de ha még ilyen csodaszép ajándékokat is kapok, akkor különösen boldog vagyok! Egyébként kicsi a blogos világ, ő is nyert már nálam blogjátékban.

Ja, hogy még mindig nem mondtam azt, ami miatt az egész témát elkezdtem? Szóval örömömben kitaláltam, hogy hamarosan nálam is lesz blogjáték nyereményekkel. Még nem tudom, hogy egyszerre több nyeremény vagy egymás után mindig egy - de rengeteg ötletem van, többek között egy újabb freeform darab is. És mivel készítek leírást is hozzá, ezért az is elkészíthet egy hasonlót magának, aki véletlen épp nem nyerte meg. Hogy az idő szorítása tényezőt se felejtsük el, legyen mondjuk a határidő a blogolásom 9. évfordulója, április. Remélem, velem játszotok majd!

A stóla egyébként Drops Safran fonalból készült, napsárga, narancs, fukszia és lila színekből - ha valakit a száraz tények érdekelnek :)

2015. január 14., szerda

WIPszerda: Chevron takaró, avagy hogyan működnek a színek

 Régi vágyam egy igazán hatalmas horgolt takaró, lehetőleg jó tarka, vidám. Az a fajta, ami alatt kényelmesen el lehet férni akkor is, ha a hétvégi délutáni szunyókáláskor csatlakozik hozzám egy gyerek is. A hullámos minta pedig egy másik ilyen régi vágy, amellyel voltak már próbálkozásaim, de leginkább freeform horgolásban végződött mind, mert vagy elvesztettem szemeket, vagy újabbak termettek nem megfelelő helyeken, szóval kész katasztrófa volt mindig. Most viszont valahogy rájöttem a ritmusra, így semmi akadálya, hogy elkészüljön egy gigantikus méretű tarkabarka chevron takaró.
 Bravo fonalat választottam hozzá - ez már bejött egy barátnőmnek is, akitől tkp az egész ötlet jött. (Kíra, ha elküldöd a takaró posztjának linkjét, akkor berakom, egész egyszerűen nem találom, köszpusz) Volt még némi maradék a nyáron készült babatakarómból, azt egészítettem ki 17 gombóc frissen vásárolt fonallal. Ezt hívják mifelénk fonalfalásnak - ne mondjatok semmit.
Összesen 20 színnel játszadozom, két zöld, négy sárgás, hat kékes, egy törtfehér, a többi rózsaszín-lila-pirosas. Nincs terv, nincs koncepció, nincs órák hosszat rajzolgatás papíron vagy gombolyagok egymás mellé rakosgatása. Egyetlen alkalommal gondolkoztam előre hat sornyit, amikor a szilveszteri buliba vittem a horgolást és nem akartam az egész kosarat magammal cipelni, de mert a buliban végül nem horgoltam, ez a minimális tervezés sem lett valóság.
 A színek sorrendjét úgy döntöm el, hogy mindig csak a két egymás melletti sornak kell harmonizálnia egymással. Vannak színek a 20 közül, amelyek egész biztos nem kerülnek majd egymás mellé, mert nagyon nem működnek - túl nagy vagy túl kicsi a kontraszt - viszont ha már egyetlen sor megfelelő színű fonal is közéjük kerül, akkor minden rendben. Feketét most tudatosan nem választottam ehhez a takaróhoz, mert a másik takaróm, a pöttyös megmutatta, mennyire dominál a fekete. Azt csak akkor tennék ilyen csíkosba, ha szabályosan helyezném el a csíkokat, mondjuk 10 sárgás árnyalatú csík után egy fekete, 10 pirosas után újra és így tovább. (Amúgy tetszene egy ilyen takaró, úgyhogy majd ha az összes jelenlegi tervemmel végzek, akár vissza is térhetek hozzá.) A fehér, pláne, hogy ez törtfehér árnyalat, sokkal visszafogottabb szín, jobban lehet vele játszani és mégis egyensúlyban marad az összkép. Igaz, egész véletlenül a fehérek között is eddig 10 más színű sor volt, de ez nem fog így maradni, ahhoz ugyanis nem lenne elég a fonalam.
A random színváltás oka egyébként leginkább az, hogy nem akarok csak azért fonalat vásárolni, hogy szabályos mintát tudjak kihozni. Inkább rendszertelenül cserélgetem a színeket és belehorgolom az összes Bravo fonalat, ami készleten van - legyen azért valami fonalfaló hatása is a takarónak, ha már ennyi új gombolyagot kellett venni hozzá.
Egész pontosan három másik projektem van, aminek határidőre kellene kész lenni, de sajnos ez a takaró eléggé beszippantott, úgyhogy minden más - beleértve a háztartási munkákat is - hátralépett pár lépést. Gondolom, ezt az érzést nem kell elmagyarázni.

2015. január 4., vasárnap

Lila és gombos

 Ez a lila mindentartó már jó ideje várt a megfelelő cippzárra - az ilyen visszafogott, pasztell árnyalatokhoz valahogy nehezebben találok olyat, ami szép is, meg nem is unalmas, meg nem is túl szirupos, mint mondjuk egy pasztellrózsaszín lett volna. Ez a lilásbarna árnyalat végül mindenben megfelelt kényes ízlésemnek.
 És ha már barna a cippzár, akkor barnás, komolyabb díszért kiáltott, így választottam a Hababann Design csodás kézzel faragott fagombját, amit tavaly nyertem egy FB-os sorsoláson. Enikő egészen különleges tárgyakat készít fából, nemcsak gombokat, de például sütipecsétet, tortatálat, karácsonyfadíszeket is. Nézzetek be a blogjába vagy a FB-oldalára, ha szeretnétek gyönyörködni.

 Ez a neszi egy jótékonysági árverésre került végül, na jó, árverésnek nevezni talán picit túlzás, mert nem volt túl nagy hírverése, meg talán az időzítése sem volt a legjobb, de a lényeg, hogy elkelt és egy 6 éves kislány gyógyulását segíti. Mostanában több ilyen projekt is megtalált és örömmel veszek részt, ha időm engedi. Emellett azt is látom, mennyire nem egyszerű emberektől pénzt kérni még akkor sem, ha a kapott pénz 100%-ban jótékony célra megy, hiszen annyi visszaélés is van. Ha van tapasztalatotok esetleg azzal kapcsolatban, hogy hogy lehet megbízhatóan, átlátszóan menedzselni ilyesmit, örömmel venném, ha megírnátok kommentben vagy akár privátban is. Előre is köszönöm!

2014. december 22., hétfő

Boshik, sorakozó!

-  Na, és felkészültél már a karácsonyra?
- Hát persze, átgondoltam, mi mindent is kellene még csinálni, menüterv, bevásárlás, fát venni-faragni-díszíteni, csomagolópapírt nyomdázni, ajándékokat csomagolni, a függönyöket a nappaliban leszedni és bedobni a mosógépbe, legalább a nappaliban ablakot mosni, alaposan felporszívózni mindenhol, pláne a vendégszobában, WC-fürdőszoba nagytakarítás, előszobából a cipőket valahogy elpakolni, hogy lépni lehessen.
- Hú, komoly. És hol tartasz, mit csináltál meg már az utolsó ádventi hétvégén?
- Horgoltam négy sapkát.
 Ez tkp már november végén esedékes lett volna egy kislánynak, aki meghívta Do-t a szülinapjára, amire végül csellópróba miatt nem tudott elmenni én meg munkahelyi csúcsrajárás miatt nem tudtam horgolni.
Ezt meg a saját gyermeknek, akinek olyan komor a sötétkék kabátja, muszáj volt hozzá egy élénkebb színű sapka.
A másik kettő meg ráadásajándék unokatesóknak, de ez titok. Remélem, még nem olvasnak blogokat. Minden modell Myboshi Tobu, a fonalak nagyobb része Boston, de van benne némi maradék Boshi Nr 3 is, valamint a piros csík egy már gőzöm nincs milyen maradék, amit most sikerült kb öt év után végre teljesen elhasználnom. Fanfárok, sípok! A leírás szerint 150 gramm fonal megy egy sapkába ehhez képest én 300 grammot vettem és ebből 3 sapka teljesen kitelt és a negyediknek a fele, úgyhogy ne higgyetek a leírásnak. Mint ahogy a kötéspróbának sem, mert sikerült három teljesen ugyanannyi sorral és szemmel készült sapkának 3 különböző méretet ölteni ugyanolyan tűvel. Nálam a szorosság, úgy tűnik, hangulat kérdése és semmi köze tűhöz meg fonalhoz. 

Kellemes készülődést nektek is- csak semmi stressz, még bőven van időnk!

2014. december 18., csütörtök

Meglepetésfonal


A színes pöttyös takarómat elvileg csupa színes maradékból terveztem horgolni, de aztán valami oknál fogva csak csatlakozott hozzá két gombolyag új fonal is. Az egyik amolyan meglepetésfonal: kívülről nem látszott az összes szín, a pinkhez például csak tegnap este jutottam el. És mert félhomályban, filmet nézve horgoltam, csak ma reggel vettem észre, hogy hohó, itt valami váratlan történt. A másik váratlan, hogy egész egyszerűen nem tudom, hova tettem a fonal címkéjét, úgyhogy a márkájára sem emlékszem. Ismerős nektek esetleg az a fajta? (A fonalbolt több, mint 1000 km-re van tőlem, úgyhogy nem ugrom be megkérdezni...)

 
Egyébként a 15/2015-ös kihívásban ez lesz a takaró kategóriához készített modell.

2014. október 4., szombat

Katicás mindentartó


- Ez kié? - kérdezi a vendéggyerek.
- Sophié, szombaton lesz a szülinapi bulija, oda viszi Do.
- Ti mindig olyan dolgokat visztek szülinapra, amiket te készítettél, nem vásároltat, ugye?
- Nem, sajnos nem mindig van időm készíteni, úgyhogy néha vásároltat viszünk.
- Amikor én hívom meg Do-t, remélem, lesz időd és akkor egy ilyet kérek én is.

Hogy pont ilyen legyen, azt nem ígértem meg, mert ez a katicás gomb abból a gombos üvegből származik, amelyikben igen ritka, hogy két egyforma legyen valamiből. Valami különleges azért biztos akad majd.
 Cippzárból is nagy készleteim vannak, de mind más színű - és akkor rögtön meg is osztom a budapesti tuti cippzár lelőhelyemet, ahol szebbnél szebb színű rejtett, hagyományos és szétszedhető cippzárak kaphatóak szerintem nagyon baráti áron. A Baross utca - József krt. kereszteződésben a körúti fajátékbolt mellett van egy méteráru, itt nagyjából minden élénk színből szokott lenni beleértve a neonokat is.
Most először voltam olyan bátor, hogy  horgolt neszibe varrógéppel varrtam be a cippzárt - eddig valahogy ódzkodtam ettől, lelki szemeim előtt megjelentek a gép által bekapott fonaldarabok, meg hogy ha valamit elrontok, akkor képtelenség lesz kibontani a fonal szakadása nélkül a cérnát. De végül egész könnyen ment és sokkal szebb a külalakja a belső részen, mintha kézzel varrtam volna, úgyhogy éljen, ismét tanultam valamit. Indulhat a szülinapi party!

2013. szeptember 1., vasárnap

Javítsunk gyerekruhát!

Úgy van, hogy szerintem van bennünk családilag egy mágnes, ami bevonzza a gyerekruhákat. Ma évszakváltásra és iskola-óvodakezdésre készülve átnéztem a fiókokat és szekrényeket, csak hogy tisztán lássak. Egyik gyermeknek 23 darab alsót találtam a fehérneműs fiókjában (négyet kiszelektáltam, de a többi tökéletes, szóval maradnak), a másiknak majdnem ugyanennyi zoknit és még 6 félzoknit. Honnan vannak? hogy én nem vettem ennyit, az tuti, Apahajó eleve nem foglalkozik a gyerekek ruházkodásával, szóval teljesen értetlenül állok a dolog előtt.
Felsőruházatban csak kicsit jobb a helyzet, sőt igazából csak Do-nak van kábé annyi ruhája, amennyi szükséges. Kristóf sok cuccot örököl, úgyhogy kábé kétszer annyi cucca van, mint amennyit fel tudna venni, mire kinövi a mostani méretét. (De mert kényes az ízlése, úgyis lesz három kedvence és azokat fogja ronggyá hordani.)
Szóval tényleg bőven van holmi, szerintem már-már túlzás is ez a bőség. Azért van pár kedvenc, amit próbálok megmenteni minden áron, növelni az élettartamát, nőjön a gyerekkel, mert édes vagy puha vagy jól mosható vagy ilyesmi. Ilyen például ez az aranyos indiános felső (az alsó zöld-sárga csík nélkül), aminek azon túl, hogy a nyár alatt összement 4-5 centit, nincs különösebb baja.

Horgoltam tehát egy kis toldást hozzá.

Az alapozó sor így néz ki: 5 lsz, az első lsz-be még 3 krhp. * Beszúrom a tűt a 4 pálca közepébe (a 2. és 3. közé), majd ebbe a pontba 4 lsz és 3 krhp. * a * és* közötti részt ismételtem addig, amíg olyan hosszú zsinórféleséget kaptam, mint a póló alsó széle. A horgolás színével megegyező cérnával kézzel ráöltögettem a póló aljára. A visszáján látszik, de a színén nem.

Innentől már merő élvezet volt és nincs határa a lehetőségeknek. Az első hosszában horgolt sort a zélső krhp-ákba öltöttem - a pálcát körbefogva, mindegyikbe 4 erhfp került. A kört kúszószemmel zártam. A következő két sor nekem erhp, de mint mondtam, bármi más is lehetett volna. Az utolsó sor pedig egyszerű kagylóminta.

Az egész legfeljebb fél órát vett igénybe és még vagy fél évvel meghosszabítja a felső életét. Szerintem jó biznisz volt. Legközelebb egy szakadt fiúpóló újraélesztésével jelentkezem, addig is jó iskola- és óvodakezdést kívánok Nektek!

2013. március 3., vasárnap

Márciusi UFOtlanítás

A tavaszi nagy lomtalanítást is elkezdtem már, például kidobtam két költöződoboznyi "elromlott, de még meg lehetne javítani, csak éppen 15 hónapja mégsem léptünk" cuccot. Amire 15 hónap alatt nem volt szükség, arra valószínű soha az életben. Megszabadultam továbbá egy doboznyi jegyzettől, ami a doktori iskolában halmoztam fel. Bámulatos, mennyi mindent tudtam, mielőtt megszülettek a gyerekek. És bámulatos, hogy 7 év kellett ahhoz, hogy el bírjam engedni a tényt, hogy jelenlegi életszakaszomban nem agyra és doktori disszertációra gyúrok.


Na de hogy a horgolós sarkom se maradjon lomtalanítás nélkül, beszálltam egy márciusi UFOtlanítási kihívásba. A pink Citron kendő nem épp valódi UFO, mert pont az utóbbi időben gyakran előveszem, de azért nem halad annyira gyorsan, mint a horgolások. Azért egyre jobban élvezem a kötést is, és kész vagyok új kihívásokra - de csak ha ezt a kendőt leláncoltam. Még 6-7 este munkája hiányzik kábé (nem csinálom meg mind az öt szakaszt).


Ez a virág a Circle top lesz a Vouge Knitting-ből - ha nagy lesz. (Óvakodjatok amúgy a mintától, rengeteg hiba van a leírásban, van, hogy komplett sort hagy ki.) Ezer éve kezdtem el, azaz októberben, s mert tavasszal és nyárom már hordani szeretném, bele kell húznom. Még úgy 70%-a hiányzik, szintén 6-7 estét tippelek optimistán. Kicsit félek a fukszia szín miatt, mert ez igazából nem szokott jól állni nekem, csak már megint zsigerből vettem fonalat és nem aggyal. Drops Safran egyébként.

Ez a terítő már csak 4-5 estényi munkát igényel, szóval ezt veszem előre a listán. Még 10-12 sor a nagyimintából és egy kicsit bonyolultabb szegély, mint amilyet általában szoktam készíteni.

Hónap végén majd rovancsolok - kérjük, tegyék meg tétjeiket, mennyit teljesítek a terveimből!

2013. február 21., csütörtök

Tavaszváró freeform felső

A közös horgolás mindig olyan inspiráló szokott lenni. Átlendít holtpontokon, a közös határidő segít legyőzni az unalmat és megfékezni a projekthalmozást és egyáltalán: szórakoztató. Januárban indítottam egy FB-csoportot, ahol közösen freeform horgolunk. Az első témánk a tavasz, a határidő pedig március 15.


Csak mellékesen: a lehetséges témaötletek közül ez volt az, amihez a legkevésbé volt otthon fonalam. Habár lett volna kedvem szőrös, ilyen-olyan struktúrájú fonalakkal dolgozni, de tavaszhoz illő színekből csak az unalmas Catania volt otthon, így stratégiát kellett váltanom még mielőtt egyáltalán belekezdtem volna.
Egyértelmű volt az első pillanattól, hogy ha tavasz és ezek a színek, akkor Do-nak horgolok felsőt. A fazont nem döntöttem el elsőre, most úgy néz ki, hogy ujjatlan, mellényszerű, de elől-hátul zárt felső lesz. Persze azért freeform, hogy akár az utolsó pillanatban is eldönthessem, hogy mégis párnahuzat. Addig is azonban folyton méregetem egy pólóhoz, hogy stimmeljen a méret.


Igaz, ahhoz képest, hogy már csak három hetem van befejezni, elég sok hiányzik még, de vannak még különálló foltok, amelyeket valahogy bele lehet majd illeszteni az elejébe hátába másik oldalába.



2012. december 13., csütörtök

Cs mint csíkos

Csíkos félkész projektet szinte mindig lehet találni a lakás valamely pontjában - nagy meglepetésemre nemrég egy olyan dobozban leltem rá egyre, ahol egyébként csak varrós felszerelést tartok. Közvetlen alatta feküdt egy nagy IKEA-párnabelső, amelyet azért vettem, hogy a benne lévő töltőflízt hasznosítsam. A párna és a horgolt cakkos-csíkos cucc láttán felgyúlt egy kis lámpa a fejemben, és hirtelen úgy döntöttem, hogy felszámolom ezt az UFO-t és párnahuzatot varrok belőle. A méret tökéletes volt, csak 20 perc öltögetés kellett, s máris elkészült az emlékpárna. S hogy miért emlék? Mert a benne lévő fonalak mind maradékok. Azért is tettem egyébként félre vagy háromnegyed éve, mert elfogytak a harmonizáló fonalmaradékaim.

Itt van például egy a csodaszép zöld: készült belőle manósapka és Kristóf tavalyi kedvenc nyakmelegítője. Vagy a türkiz: ebből Do-nak horgoltam nagyihatszöges kardigánt. A sötétkék egy barátnőm kisfiának a sáljából maradt. 



Vagy ez a sokszínű bordós - ebből gombos nyakmelegítőt készítettem és egy barátnőm ajándékozta egy másik barátnőjének. A kétféle natúrból a sötétebbet én festettem kávéval, talán a második növényi festésem volt ez.


A szőrös fonalat ajándékba kaptam, a márványos lazacszínű szintén saját festés, és ebből volt az első SBS-em, a sötétebb narancsosból pedig többek között ez a nyakmelegítő és egy sütőtökös sapka. Hogy a rózsaszín és a lilásbordó hogy került hozzám és mit készítettem belőle, sajnos már nem tudom felidézni. A citromsárga fonalból pedig életem talán első újszülött sapkáját készítettem, ami arról nevezetes, hogy bár nem ez lett a legjobb sapesz életemben, sőt, de ezen keresztül ismerkedtünk meg Nagy Hajnival, ez volt ugyanis a googleban az első találat akkoriban újszülött sapkára. Micsoda véletlenek!

Azért az, hogy befejeztem egy csíkos UFO-t, még nem jelenti azt, hogy nem maradt csíkos félkész holmi a kosaramban: Itt ez a hatalmas, a Stephanie's wrap, ami ha lassan is, de halad, és jó eséllyel karácsony körül befejezem. Na nem a minta alapján, hanem rögtönözve, mert akkora kendőt, amint amekkora az általam használt fonalból lenne, legfeljebb ágytakarónak tudnék használni  - én viszont sálat terveztem. Ha jól sejtem, amikor az ABC-ben az S-hez (mint Stephanie) érek, már a kész kendőt mutathatom.