16/2016 - Horgolástechnikai kihívás 4.

A 2016-os kihívás horgolástechnikai listáját ezen a linken találjátok. Ma az eddig kimaradt technikák közül négyről írok: A rácshorgolásról, a surface és overlay crochet technikákról és a hamispálcás horgolásról.

A rácshorgolással kapcsolatban volt egy kis beszélgetés a kihívás FB-csoportjában. Míg a többi technikára egész jól rá lehet keresni a google segítségével, errl a kifejezésről alig jön találat, és az is sokszor igazából filéhorgolásra mutat. Mi tehát a rácshorgolás, miben más, mint a filé és hogy került a listára egyáltalán?

A technikát egy régesrégi Anna füzetből ismerem, ott külön fejezetet szenteltek a filé- és rácshorgolásnak. A legfontosabb különbség a két technika között, hogy míg a filéhorgolásnál üres és teli négyzetek váltakozásával áll elő a minta, a rácshorgolásnál nincsenek teljesen teli négyzetek. Létezik az ún. levél motívum (Blattmotiv), ami több, egyszerre befejezett kétráhajtásos pálcával készül. Ezek a levelek viszont nem töltenek ki egy teljes négyzetet. A másik különbség, hogy a rácshorgolásnál vannak ferde rácsok is, például amikor egy hatszög alakú terítőt horgol az ember körbe, akkor a szaporításoknál nem négyzetet, hanem háromszöget horgolunk. Ezenkívül van olyan is, hogy pálcák keresztezik egymást, így kis ikszek keletkeznek. A filéhorgolásnál is vannak ún. ferde ablakok, de ott nem keresztezett pálcákat kell horgolni hozzá, hanem láncszemekkel és rövidpálcákkal alakítja ki az ember azt a formát.

Hogy mire jó a rácshorgolás? Elsősorban nosztalgikus hangulatú terítőket lehet ezzel a technikával készíteni. Ha valakinek bejön a provance-i stílus és a fehér régi fabútorok, annak ez a is valószínűleg tetszeni fog. Nekünk inkább színes, kaotikus a lakberendezési stílusunk (már ha ezt az összevisszaságot stílusnak lehet mondai), így én szerintem legfeljebb valami próbadarabig fogok jutni.

A surface és overlay crochet is rokon egymással, ugyanakkor mégis más. Mindkettőnél a normál horgolás felületére horgol az ember, tehát lesz volumene a horgolt kelmének. A surface crochet alatt a teljesen szabálytalan formákat is lehet érteni, amikor egy freeform darabon ötletszerűen rövidpálcákat vagy akár magasabb pálcákat horgol az ember. Így kialakíthatóak fodrok és vonalak is. Ezen a nyakláncon látható példa a vonalakra, itt pedig a felső képen a fordokra (a citromsárga rész).
Az overlay crochet technikával általában mandalákat szoktak készíteni, amiket aztán különböző funkcióval lehet ellátni: edényalátét, párnahuzat, falikép, akármi. Itt lehet legeltetni a szemeket, tényleg gyönyörűek szerintem, mindenképp ki fogom próbálni, bármennyire nehéznek is tűnik.

A hamispálcás horgolás is nagyon izgalmas, ehhez van egy füzetem, amibe most bele is enged lapozni az Amazon:

A technika lényege, hogy kizárólag hamispálcákat használ, de többféle módon szúrhatja be az ember a szembe a tűt, és ezzel alakul ki a minta. Állítólag nagyon jó rugalmas kelme jön létre, ha az ember elég lazán horgol. Tulajdonképpen egy komplett új horgolást kell megtaulni, és eddig még nem éreztem elég erősnek magam hozzá, de feltett szándékom, hogy 2016 őszére legkésőbb megtanulom. Végül is új sál sosem árt! Sorban és körben is horgolható amúgy, lehet belőle kesztyűtől a sapkáig mindenféle. Nagyobb darabnak azért nem mennék neki csupa hamispálcával.

Még mindig nincs vége a sorozatnak, úgyhogy folyt.köv.!

16/ 2016 Horgolástechnikai kihívás 2.

Folytatom a múltkor elkezdett ismertetőt a horgolástechnikákról.

9. Tapestry crochet: Ezt a technikát Xenobia Bailey munkái által ismertem meg, és az első gondolatom nem az volt, hogy hú de jó lenne ezt megtanulni, hanem hogy ezt én így sosem fogom tudni, rosszabbul meg nem érdemes. Azért az azóta eltelt évek alatt szerencsére sok más horgolástechnikát elég jó szinten elsajátítottam, úgyhogy kicsit nagyobb önbizalommal állok a dologhoz. Amikor pedig tavaly év végén láttam, hogy hamarosan megjelenik németül egy témába vágó füzet, akkor végleg eldöntöttem: 2016-ban megtanulom ezt a fajta horgolást.

A füzet azóta meg is érkezett hozzám, sőt, az első darab már majdnem kész is - már csak egy cippzár választja el attól, hogy beblogoljam, azaz kábé 5-6 hét - már ahogy a cippzárvarrási hajlandóságomat ismerem.

Amennyire dekoratív, annyira egyszerű ez a technika. Alapesetben rövidpálcákkal dolgozunk, bár láttam már egyráhajtásos pálcás takarókat is ilyen többszínű mintával. Azért a gyakorláshoz szerintem jobb a rövidpálca, mert a módszer lényege, hogy minden színt, ami előfordul a horgolásban, végig vezetünk a munkán. Azaz ha van egy takaró, amiben kék, piros, zöld és sárga szívminták vannak, akkor végig öt szállal dolgozunk. Mindig az van elől, ami az épp aktuális szín, a többit pedig hozzáfogjuk a kész munkához, így horgoljuk bele. Az épp nem játszó színek így azért picit átsejlenek a fő színen keresztül is - ez ad egy pluszt az egésznek. De a lényeg, hogy nagyon könnyen lehet így színt váltani csomózás nélkül.

2016-os horgolástechnikai kihívás

Majd három héttel az évkezdet után szinte anakronisztikus a tavalyi kötős-horgolós kihívásról írni, most mégis megteszem. Az apropó természetesen a folytatás, azaz a 16/2016-os kihívás, ami talán még izgalmasabb, mint a tavalyi.

Amikor egy éve januárban csatlakoztam a kihíváshoz, már eleve tudtam, hogy az én kötős-horgolós tempóm mellett nem reális, hogy 15 különböző fajta ruhadarab elkészüljön egy év alatt. Különösen azért, mert a pulcsi-kardigán-top-kesztyű négyes teljesen ismeretlen terület számomra, legalábbis a kötött változatban. Meg az is nyilvánvaló volt, hogy kendőből meg jóval többet fogok készíteni, mint egyet. Ennek ellenére csatlakoztam, mert szerettem volna folyamatosan emlékeztetni magam, hogy érdemes továbblépni, újakat tanulni. Kilenc kategóriában sikerült végül befejeznem legalább egy darabot. Decemberben úgy gondoltam, jövőre folytatom ezt a lassú, megfontolt tempót és 2016-ban szépen lassan átlépem a határaimat és kötök szoknyát, kardigánt, pulcsit, kesztyűt, meg ami még hiányzik a listáról. Bár biztos vagyok benne, hogy ez önmagában is elég lenne éves feladatnak, azért csatlakoztam a Varga Gabi által kezdeményezett 16/2016-os kihíváshoz is. Ennek a szabályai kicsit több játékteret hagynak a választáshoz, és úgy érzem, nagyobb az esély arra is, hogy tényleg teljesíthessem.

Három kategóriából lehet összeszedni a teljesítendő 16 kihívást: ruhadarab fajták, kötési technikák és horgolási technikák. A horgolási technikák listáját én szedtem össze, és mivel van rajta néhány nem annyira ismert technika, most írok a listához egy kis kommentárt, könyvajánlót, hogy könnyebb legyen elindulni. Íme a lista - picit hosszú, így ma csak elkezdem és a következő napokban folytatom:

1. filéhorgolás
2. rácshorgolás
3. Brüggi csipke
4. tuniszi horgolás
5. surface horgolás
6. villahorgolás
7. seprűhorgolás
8. gyöngyhorgolás
9. tapestry crochet (többszínű horgolás)
10. síkból kiemelkedő pálcák használata (relief)
11. hamispálcás horgolás
12. többszínű spirál
13. bullion stich
14. hyperbolic crochet
15. top-down csipkefelső
16. ír horgolás
17. overlay crochet
18. Bavarian crochet
19. woven crochet - horgolt rácsba szövés
20. join as you go / seamless crochet

1. A filéhorgolás az a műfaj, ami nekem elsőre beugrik, amikor a klasszikus horgolásra gondolok. Fehér, szépen kikeményített függönyök a parasztház ablakában gyakran készülnek filéhorgolással. Egyszerű rács az alap láncszemekből és egyráhajtásos pálcákból, és a minta úgy keletkezik, hogy az üres rács helyett teli rácsot horgolt az ember, azaz csak erhp-kat egymás mellé. Sok leírás, füzet kapható is ehhez, de tkp egy kockás füzet segítségével egész egyszerűen tervezhetünk is magunk mintákat. Az üres négyzet 1 erhp-2 lsz-1 erhp, a tele négyzet pedig 4 erhp. 

3. A Brüggi csipke is a klasszikus kategóriába tartozik, polgári lakásokban a fényezett sötétbarna asztal elengedhetetlen tartozéka volt egy hatalmas Brüggi csipkés terítő. Érdekessége, hogy a bonyolult mintákat egy egyszerű szalag horgolásával hozzuk létre. A szalagot menet közben csatlakoztatjuk önmagához, így nő a kacskaringós minta tetszés szerinti méretre. 

18. A Bavarian crochet egy nagyon dekoratív technika, nem is annyira egyszerű szerintem, de idén mindenképp meg fogom tanulni, videók hozzá itt találhatók.

20. A join as you go technikáról csak annyit tudok, amit ennek a könyvnek az ismertetőjében olvastam. A technika vonzereje, hogy a különböző horgolt motívumokat nem kell külön lépésben egymáshoz varrogatni vagy összehorgolni, aztán a járulékos 500 szálvéget elvarrni, hanem munka közben illesztődik össze minden. Videók találhatók például itt, ha az ember nem akarja megvenni a könyvet.

19. woven crochet: amikor ezt a technikát a listára tettem, egy korábbi horgolós újságban látott modell volt a fejemben. Ott a kardigán egyszerű rácsmintával készült (mint a filéhorgolásnál), majd ebbe a rácsba bele volt szőve egy vastag, dekoratív fonal egyszerű fel-le-fel-le módszerrel. Nagyon tetszett ebben a módszerben, hogy a gigavastag színátmenetes fonalak, amelyek általában horgolás közben nem érvényesülnek annyiva, vagy hordhatatlanul vastag kelmét adnak, ebben a technikában tökéletesen használhatók. Aztán azóta láttam, hogy vannak úgynevezett woven stich-ek is, például ez. Szerintem mindkettőt nyugodtan el lehet fogadni ehhez a kihíváshoz. 

Jó kísérletezés kívánok, és ígérem, folytatni fogom a technikák bemutatását. 

Az ősz első sapkája

Do már vagy két éve rágja a fülemet, hogy legyen neki lányos kabátja. Lányos, azaz ne dzseki, ne sportos, hanem csinos, mint amikor 3-4 éves volt. Persze a vágyat értem, de általában nem szeretek olyan dolgokat venni, amiket alig visel és ráadásul még sokba is kerül. Márpedig a bécsi időjárás nem arról híres, hogy egy nem vízhatlan kabát hordására egy éven belül olyan sokszor van alkalom. Annyi a szerencse, hogy amikor egészen más cucc keresésében voltam, megláttam egy erősen leárazott kabátot, amiről tudtam, hogy tetszene neki és nagyjából az a stílus, amire gondolt. Most hogy kerestem róla egy fotót ehhez a bejegyzéshez, eléggé elképedtem az eredeti áron és azt kell mondanom, igazán jó vásárt csináltunk.

 Adott tehát egy khaki színű vászon kabát, aminek azért van belegombolható báránybőr bélése is, szóval ha lesznek olyan szeptember-októberi napok, amikor hideg van, de nem esik az eső, akkor hasznos lehet hozzá egy sapka is. Azt most nem állítom, hogy az otthon lévő 1000 sapkából egy sem illik hozzá, mert ez nem igaz, de ha egyszer ez a pink Drops Cotton Light annyira kínálta magát, akkor miért is ne horgolnék új sapkát hozzá?

Annyira szeretem ezt a mintát, ugyanakkor nem tudtam, hogyan lehet értelmesen körben horgolás közben szaporítani. A megoldást ebben a könyvben találtam meg. Sok kritika éri a könyvet, mert a benne lévő minták állítólag mind elérhetők a neten ingyenes verzióban is, de bevallom, nekem egyszerűen jó, hogy össze van szedve, nem kell számítógépet bekapcsolni hozzá, nyomtatgatni. Ráadásul van benne a bonyolultabb mintákhoz kivehető mellékleten mintarajz is, ami manapság már ritka, mint a fehér holló. A minta 100%-osan működött, ami nálam azért elég ritka, csillagos ötös a könyvnek.

Még tűnődöm, hogy sál legyen-e hozzá és ha igen, milyen. Szóba jöhetne a Cameo is például, csak az a kérdés, nem fogom-e én azt a mintát nagyon unni nagyon hamarosan. Ígérem, beszámolok a fejleményekről.
Aki pedig olyan szemfüles, hogy észreveszi, a sapka szegélyén vannak világosabb csíkok, annak elárulom, hogy az utolsó sort gumicérnával összefogva horgoltam, hogy szépen a fejen maradjon a kalpag.

WIPszerda: Átlósan horgolt kendő

A Cameo után már alig vártam, hogy végre horgolhassak is átlósan készülő kendőt. Mennyire praktikus, az ember elkezdi az egyik csücsöknél, szaporítja az egyik oldalt és a végén addig köt-horgol, amíg el nem fogy a fonal. Az eredmény szinte biztos aszimmetrikus, de pont ez az izgalmas benne!
Így aztán gondolhatjátok, mennyire örültem, amikor a múltkori Amazon-csomagomban az egyik könyv egész véletlenül csupa ilyen átlósan horgolt kendőket tartalmazott.

Rögtön el is kezdtem egyet - a változatosság kedvéért Zauberball Crazy-ből. Ezzel meg is döntöttem személyes rekordomat, ami a karácsonyi készülődés elkezdését illeti. 

Szülinapi kendő pamutfonalból

A június a szülinapi zsúrok hónapja, ahogy azt már korábban írtam. Mivel a Dóra osztálytársai oda és vissza vannak a színes horgolt holmiktól, amiket Dóra hord, igazán nem nehéz megfelelő ajándékot kitalálni. Egy június végi bulira készítettem ezt a kendőt Catania-szerű fonalból (100% pamut, 125m/50 gramm, Lana Grossa gyártmány, a pontos névre már nem emlékszem), a zöld szegély pedig tényleg Catania. A kendőtesthez kb. egy és egy negyed gombolyagot használtam fel, a szegély említésre sem méltó mennyiség.

A szegélyminta ugyanaz, mint a Mezzaluna-nál, a sarkokat pedig úgy oldottam meg, hogy kétszer egymás után horgoltam a hullámot és nem volt közte rp.

A minta egyébként a The finer Edge című Cristin Omdahlt könyvből van. Ott egy felsőt készít azzal a módszerrel, hogy az alsó saroktól indul, kétoldalt szaporít, majd szintén kétoldalt egyenletesen visszafogyaszt. Ha a visszafogyasztós részt elhagyjuk, egy háromszöget kapunk, tehát remek kendőhöz is.
Egyébként a felsőt épp most horgolom, de az aktuális kötelezők miatt (ez a kendő és a közös horgolós SBS) kicsit háttérbe szorult - június végén azért legalábbis fázisfotót fogok mutatni róla.

Még tart a tél

A Be beanie! című sapkahorgolós füzetkét már régóta a kívánságlistámon tartottam, és most végre megvettem és ki is próbáltam rögtön két mintát.
Az utóbbi időben ritkán jött az indíttatás, hogy újabb sapkát horgoljak az otthon található 30+ darabhoz, viszont a füzetben lévő modellek annyira mások és annyival izgalmasabbak a korábbi sapkáinknál, hogy most megint van kedvem ehhez a műfajhoz is. Nemcsak körben horgolt modellek találhatók benne, hanem olyanok is, amelyeket soronként laposan kell horgolni, s aztán fogyasztásokkal alakítunk és a hátsó középvonalnál varrunk össze. Így olyan csipkemintákat is lehet használni, amelyeket körben sokkal nehezebb vagy lehetetlen lenne. Épp ezek a lukacsos sapkák vonzanak a legjobban - ezeket főleg tavasszal tudnám hordani, amikor a sapka már inkább csak dekoráció.

A képen látható modellhez egy gyapjú-műszál keverék fonalat használtam - a sodrása egyenletlen, néhol bumszli, néhol kifejezetten vékony. Beszerzési helye valamikor 3 évvel ezelőtt a Burda üzlet volt, a nevét sajnos már nem tudom. A gombolyag kívülről fehér-szürkének tűnt, ahogy azonban haladtam a horgolással, úgy lett egyre kékesebb. Centire pontosan elfogyott az 5 deka, így a passzét fekete vastag pamutfonalból készítettem. S mert ajándék lett, varrtam rá Anyahajó-címkét is (egyébként a könyvhöz 3 db be beanie! feliratú felvarrható címkét is csomagoltak).

Rémamigurumik

Ha fiú is van a családban, óhatatlanul a hétköznapok részei lesznek a ninják, a starwarsok (sic!), és a rémek. A minap orvosi instrukció alapján kellett rajzoltatnom Kristóffal többek között embert is, és legnagyobb rémületemre közölte, hogy ő inkább ninját rajzolna. Hát jó, legyen - mondtam, de aztán este még egyszer nekifutottam a témának és kértem, hogy rajzolja le a családot. Saját magát meglepően gondosan dolgozta ki, és ki lehet találni, milyen ruhát rajzolt magának. Szörnyeset. (És lézerkard volt a kezében. De erről a témáról majd még folyt.köv.)
És amúgy is, szegény fiúk akkora hátrányból indulnak horgolós anyukánál, hiszen édes horgolt lánycuccokat sokkal könnyebb találni, mint édes horgolt fiúcuccokat. Hogy ezt némileg kompenzáljam, elhatároztam, hogy rémeket fogok horgolni neki, s ehhez beszereztem Christen Haden Mini Monster. 20 Amigurumi-Monster zum Selberhäkeln című opuszát.

Hozzáteszem, nekem még egy cuki Hello Kitty amigurumi is a rémem. Úgy általában az amigurumi műfaja rémesen bonyolultnak tűnik. Bonyolultabbnak, mint a freeform, mert ha a freeformban kettővel többet szaporítok, akkor nagyjából senki rajtam kívül észre se veszi. Ha az amiguruminál kettővel többet szaporítok, akkor senki se veszi észre, hogy a figura igazából kutya akart lenni. Na hát ezért. És egyúttal mindenkit messziről csodálok, akik játékfigurákat horgol, azaz képes hosszú, véget nem érő körökön át rövidpálcákat bökdösni és eközben korrekt módon fejben tartja, hogy hol mennyit kell szaporítani és számol, számol, számol.
No de mit meg nem tesz egy anya a gyerekéért. Amigurumit is horgol akár. Vagy legalábbis elszánja magát, hogy fog amigurumit horgolni.
Vizuális típus vagyok, úgyhogy jó ötletnek tűnt a sok piacon lévő amigurumis könyv közül pont ezt választani. Egyrészt mert rémek, de főleg, mert vannak benne rajzolt minták is. Csak otthon - alaposabban elmélyedve a kódfejtésbe - jöttem rá, hogy ezek a rajzok egy igazán tiszteletreméltó próbálkozást mutatnak, de igazából használhatatlanok. A rajznak ugyanis azt kellene mutatni, hogy melyik pálcára mit öltünk, és nem úgy kellene olvasni, hogy a harmadik kezemet vezetem a spirál vonalán, hogy tudjam, melyik öltésnél tartok épp. Szóval ne hagyjátok magatokat megtéveszteni, ez a könyv igazából nem tartalmaz rajzos mintát, csak rajzos mintának látszó illusztrációkat.
Amikor erre rájöttem, már icipicit mérges voltam, de a gyerekért mindent, úgyhogy nem adtam fel. És valóban a szöveges leírás kombinálva bepattintós szemjelölő használatával végül is eredményre vezetett. Tehát mondhatom, hogy a könyv jó.
Mi minden található benne? Robot, hóhér, lovag, ninja, trójai harcos, földönkívüli, vámpír, csontváz nászpár, ördög, medúza, és egyéb ilyen cukiságok. Bár a gender balance nem tökéletes, de legalább néhány női szörny is előfordul.
A technikai bevezetés is bőséges, és a rajzokat leszámítva teljesen jól érthető - mondom ezt én, az amigurumi-analfabéta. Tényleg el lehetett boldogulni vele és az a forma jött ki a végén, amit a fotó alapján várni lehetett. Igazából egy alapforma van, amit aztán csak minimálisan kell variálni az egyes figuráknál, és a lényeg a különböző kiegészítőkben rejlik.
És akkor el is érkeztünk a kínos ponthoz. Mert a számolni nem szeretésen kívül még egy dolog jellemez engem a hobbi terén, mégpedig, hogy az utolsó simításokhoz általában hosszú hónapok elszánására van szükségem. Tolom magam előtt, hogy kivágjak filcből két rétegnyi szamurájkardot és kidíszítsem kettő öltéssel és rávarrjam a szamuráj oldalára. Az ilyenek projektek tipikusan hónapokig várnak valami félreeső helyen arra, hogy egyszer legyen kedvem befejezni őket. Viszont ez nem a könyvről szól, hanem rólam.

Kinek ajánlom a Mini Monster könyvet? Főleg azoknak, akik még az amigurumi műfajában kezdők. Sejtem, hogy a haladók már kép alapján is (google képkereső Mini Monster Buch) egészen kielégítő eredményre jutnak, mert az alap figura tényleg nem bonyolult, a díszítés meg fantázia kérdése. Tehát hajrá, fiús anyukák, ebből meg lehet tanulni rémeket horgolni. Kis horgolós némettudás szükséges hozzá, meg idegek, hogy a rövidítéseket kibogozza az ember. De a képektől ne várjatok sokat, előre szóltam.

Ps: hónapok kérdése, és meg is tudom mutatni a medúzát, ami 90%-os készültségben vár sorára meg a pillanatra, amikor lesz kedvem bigyózni.

Jön az Amazon!

Ezen a héten kivételesen nem kizárólag rémhíreket olvashattunk, hanem egy igazán örömtelit is: 2013-ban jön az Amazon.com Magyarországra! Ugyan nem tudok részleteket, pl. hogy forintszámláról utalva is lehet-e majd fizetni vagy csak VISA-val illetve paypal-lel, de bárhogy is, ez a lépés szerintem minden Magyarországon lakó kreablogger szívét megdobogtatja.

Ha a technikamániás és ódivatú-technnikaszkeptikus skálán kellene elhelyeznem magam, akkor erősen a másodikhoz lennék közelebb, így a netes vásárlást szerintem akkor kezdtem, amikor a korosztályomból már szinte mindenki rutinos volt benne. Féltem, hogy nem biztonságos, hogy átvágnak, zavart a szállítási költség, amit akkor még úgy fogtam fel, hogy a termék többe kerül, mintha személyesen mennék el érte. Az Ausztriába költözéssel és az Amazonnal viszont ez teljesen megváltozott, ma már csak akkor vásárolok offline, ha nagyon muszáj, bizonyos fajta árucikkeket, pl játékokat, könyvet szinte kizárólag neten rendelek.

Ha az Amazon egy hagyományos bolt lenne, akkor két csarnoka lenne: egy, ahol mindent lehet kapni és minden egy cégé, ezen belül minden költség egy sémára megy, ugyanannál az ügyfélszolgálati pultnál reklamálhatsz probléma esetén akkor is, ha karórát vettél és akkor is, ha könyvet. A másik csarnokban pedig kisebb-nagyobb standokon különbözö kiskereskedök árulják portékáikat, s mindegyikük maga szabja meg, hogy milyen fizetési módokat fogad el, hova szállít, hova nem, milyen feltétellel cserél be vagy vásárol vissza árukat. Külön kell beállni a pénztérba is és az, hogy az egyik nem vágott át, nem jelenti azt, hogy a másik sem fog. Ezt a különbségtételt nem árt tudni, amikor az ember az Amazont használja.

Személy szerint törekszem a nagy csarnokban vásárolni, mert ott tényleg biztos vagyok abban, hogy gond nélkül tudok reklamálni szükség esetén (és akkor is visszaküldhetem az árut, ha szimplán nem tetszik, nem kell, hogy hibás legyen. Ez kreatív könyvek esetén fontos szempont.), tudom, hogy nem fogják kétszer ráterhelni a számlámra a vételárat, vagy ha mégis, akkor gond nélkül visszakapom (bár eddig még tényleg nem vontak le kétszer pénzt) - egyszóval tudom, hogy az Amazon elég ügyfélorientált ahhoz, hogy bízhassak benne. Ma már a szállítási költséghez is úgy állok hozzá, hogy boldogan kifizetem, ha cserébe nem kell munka után még vásárolni is mennem tömött metrón hatalmas szatyrokat cipelve.

További előny, hogy kreatív könyveknél gyakran felkínálja az Amazon a belelapozás lehetőségét, így nem kell teljesen zsákbamacskát venni. A tartalomjegyzék és egy-két kép mindig látható ilyenkor. További segítség a választásban a vevők értékelése. Lehet értékelni a terméket és a kis piacon a kereskedőket illetve az egyes kisebb virtuális boltokat is. Mások értékelései mellé pedig hozzátehetjük a saját véleményünket így segítve mások választását.

Miután ennyit áradoztam az Amazonról, most rögtön ajánlok is egy horgolós könyvet: Häkeln reloaded: Gabel- und Schlingenhäkelei neu entdeckt. 

Sok technikában otthon vagyok már a horgolásban, kettő viszont majdnem teljesen kimaradt eddig: a broomstick lace/ Schlingenhäkelei néven futó és a villahorgolás / Gabelhäkelei. Mindkettővel próbálkoztam, de nem túl kitartóan és főleg úgy, hogy igazából ha sikerült volna, sem lett volna mintám hozzá, amiért érdemes lett volna megtanulni és ami egyúttal kezdőknek is való. Jövő évi terveim között - amelyröl még később írok - azonban ott szerepel e két technika begyakorlása is.

A könyv címlapja szerintem nem annyira hívogató, de ez csalóka. Ez ugyanis az egyik legjobb haladó horgolós könyv, amivel eddig találkoztam. Nincs benne sok duma arról, hogy hogy néz ki egy horgolótű és húsz oldal fénykép a különböző típusú fonalakról - ez az, amivel a legtöbb horgolós könyv kezdődik és falnak megyek tőle, mert nem akarom minden könyvben ezt az első 30 oldalt is megfizetni majd végigunatkozni. A könyv végén van ugyan ilyen kezdőknek való rész, de tényleg röviden és velősen. Előtte pedig kész kincsesbányát találunk: az első részben villahorgolással készült ruhadarabokat, a másodikban a broomstick lace technika alkalmazását. A technikákat nagy, érthető rajzokkal mutatja be, a modellekhez pedig van szöveges magyarázat és chart is. Ugyan ez teljesen más rajz, mint a normál horgolásnál megszokott, de szerintem jól érthető.

Készíthetünk sálakat (remek tanulódarab), pulcsikat, kendőt, keppet, kardigánt mindenféle vastagságban, nyak- és csuklómelegítőt, sapkát - eközben megérthetjük a fogyasztás-szaporítás módját és annak a logikáját, hogy hogyan lehet saját fej után is mintákat kitalálni ezzel a két technikával.

Hogy a gyakorlatban mennyire fog ráállni a kezem erre a merőben új horgolási módra, azt még nem tudom, de az biztos, hogy a leírások alapján fejben már értem és ezek a szép modellek erősen fognak motiválni, hogy addig próbálkozzak, amíg megvalósítani is sikerül. Egyszóval öt csillagot adok a könyvnek és ajánlom mindenkinek, aki már tud valamennyire horgolni, és szeretne technikailag fejlődni, új lehetöségeket felfedezni.

Kincsesbánya a Westbahnhofon

Hála a rengeteg Budapestről késve érkező vonatnak, volt időm felfedezni a fonalas szemmel nézve talán legjobb bécsi újságost. A Westbahnhof csillogósra újított és bővített épületének a központi részében található, közvetlenül a főbejárattal szemben, a földszinten, tehát ahol akkor megy ki az ember, ha a villamosokra szeretne felszállni. Persze a rétegmagazinok az L alakú üzlet hátsó csücskében találhatók, de ott vannak, és a választék lenyűgöző. Még olyan címeket is tartanak, mint a Verfilzt und zugenäht - ebben egyébként már Corinna Nitschmann is szerepelt, de találhatunk magazinokat mackógyűjtőknek, babakészítőknek, s persze kötős-horgolós-varrós témákban jóval többet, mint amennyira valaha is szüksége lehetne az embernek.

Az a stratégiám, hogy időnként odamegyek és nem veszek semmit, csak nézegetem a kínálatot. Aztán úgy pár napig hagyom érni a dolgokat és végül azért megyek vissza, amit nem bírtam kiverni a fejemből. Más választási módszer egyszerűen nem működik, mert első ránézésre minden annyira csábító.

Legutóbb két ilyen felejthetetlen újságot találtam, az egyik a KnitSimple tavaszi-nyári száma. (Kattintásra bele is lehet lapozni)

Ebből elsőnek a nagyon egyszerű kötött kendőt készítem (nem túl élénk FB csoportja itt, de fenn van a Ravelry-n is). Azt szeretem a mintában, hogy nemcsak egyszerű, de egyszerűen van leírva is, ami egy autodidakta kezdőnek nagyon fontos. Ugyanezt a kendőt (más széllel, de ugyanezzel a testtel) máshol is megtaláltam ugyan, de három sor helyett nyolccal és egy szemjelölő helyett kettővel volt leírva - tudom, ez nem számít akkor, ha valaki már a nyolcadik kendőjét köti, na de ha az elsőt, akkor nagyon.

És mert igazából a csipkekötés az, ami már jó ideje nem hagy nyugodni, annak is nagyon örülök, hogy van néhány különböző - de még nekem is reális - nehézségű csipkesál, amin be lehet gyakorolni az alapokat anélkül, hogy egyből  pulóvert kellene kötni vagy bonyolult kendőt 400 szemmel a tűn.

Látszik egyébként, hogy a célcsoportban benne vagyok én is - azaz aki horgolni tud és irígykedik a kötőkre. Vagy ugyanis egy szellemes horgolt poncsó-pulcsi minta is a füzetben, gondolom azért, hogy ha beletörik a bicskánk a kötésbe, legalább egy horgolásmintával kárpótoljuk magunkat.

Az újság persze kábé fele részben reklámfelület, kötős könyvek, újságok, fizetős minták, kötős-horgolós megvásárolható kütyük sokaságát is hozza, de mert a minták szerintem jók, még ez is megbocsátható. Ha meg valaki tájékozódni akar, akkor külön jó is.

A másik új beszerzésem a Designer Knitting Crochet, tehát a horgolós különszám.

Erre is igaz az, hogy a lap fele kábé reklám, és elég türelmetlen lettem, mire eljutottam az olyan modellekig, amelyekhez leírás is van (ezt is hátulról érdemes kezdeni olvasni). De ha ezt a frusztrációt legyőzzük, akkor néhány szokatlan technikai megoldással készült ruhadarabot is találunk, s persze sok jól kinéző, de technikailag semmi különöst. Sajnos olyanra is van példa, amit igazából nem értek, mert se technikai extra, se csinos (nagyi négyzetből készült kabát), de ahány ember, annyi stílus, belátom.

A címlapon látható csoda vicces módon nem sál nem is stóla, hanem egy "throw" - avagy semmire nem jó, de ha rádobod egy kanapéra és épp jön hozzád a Lakáskultúra fényképezni, akkor nagyon cool lesz. Na jó, szigorú voltam, beismerem, úgy kellett volna fogalmaznom, hogy nagyon kis szellemes motívumokból álló takaró ez, amelynek egyes motívumait még akkor is kreatívan felhasználhatjuk, ha  - hála kiskorú gyermekeinknek - a kanapénkra már annyi minden van rádobálva, hogy egy újabb cucc fel se tűnne.

A kedvenc modelljeim a füzetből: Egy egyszerű ujjatlan felső, amelyet a nyaka és ujja körül sok virág díszít, és az egész mégsem túl elszállt, simán hordható még olyan konzervatív körökben is, mint amilyenekben én mozgok. Asszem. Majd kiderül.

Aztán ha átlapozunk két horgolt maxikabátot, amit meghorgolni sose lenne időm, aztán meg felvenni se nagyon tudnám sehova, akkor következik egy vállra teríthető valami - törékeny, légies, kidsilk jellegű fonalból - ezt is lenne kedvem elkészíteni. Van még csipkemotívumokból készült átlapolós tunika-kardigán, bogyós pénztárca, nyári top csak karcsúknak, sál, szoknya, csipketérdzokni (olyan szép, hogy azt kívánom, bár hordanék ilyet), mindenféle pulcsik főleg nyárra (az egyik nagyon projektgyanús nálam), horgolt ékszerek, a már említett nagyinégyzet variációk, amelyek mondjuk nem annyira az én világom, és a legjobb: egy freeform csipkefelső. Ez leginkább azért érdekel, mert nagyon kíváncsi vagyok, hogyan lehet egy ennyire szabálytalan mintát leírni. A technikai izgalmak tovább folytatódnak két olyan kardigánnál, amelyet gyakorlatilag egy darabból kell horgolni, és a megfelelő helyeken hajtogatni, összevarrni. Igazi intellektuális kihívás. Azért aki hagyományos mintát keres, az is talál legalább öt jó csipkepulcsit, aki pedig a broomstick lace-t és a tuniszi horgolást akarja egy modellen belül begyakorolni, az egy csinos, hordható kardigánt készíthet el. Őszre-télre is lehet már készülni, vastag poncsó, gombolós sál, bogyós sapka és egy annyira vidám körmotívumokból álló stóla található még a füzetben. Összesen 42 modell, szóval nagyon megéri az árát szerintem (9,80 Eur). Olvasnivaló is van benne bőven, híres horgoló művészekről, köztük egy magyarról is. Ez megér egy külön bejegyzést is, úgyhogy mára búcsúzom, megyek vissza a horgolótűmhöz.
És ne felejtsetek el benézni ebbe a kincsesbányába a Westbahnhofon, ha legközelebb vonattal jöttök Bécsbe! :)

Horgolós könyvtár: Beyond The Square

Ha erről a könyvről nem írnék mást, csak belinkelném Barbara-t a K-town-ból, már az is elég jó ajánló lenne. Ő ugyanis azt a célt tűzte ki maga elég, hogy az év során minél több, de legalább 100 motívumot elkészít a könyvből, és ezt szorgalmasan  teszi és mutatja is a blogjában. Szóval böngésszétek, ha kíváncsiak vagytok, pontosan milyen mintákat tartalmaz a gyűjtemény.

Ami miatt ötöst kap nálam ez az alapmű:
- nemcsak hogy a nagyinégyzettől lép tovább a nagyikör, nagyiháromszög, nagyisokszög felé, hanem kilép a térbe is. Fodrok, átszövések, ilyen-olyan apró, látványos, de könnyen megtanulható trükkök teszik tényleg különlegessé ezt a könyvet.
- Angol nyelvű könyv, de a szöveges leírás mellett van rajzos is. Sokszor a kettőre együtt van szükség - legalábbis nekem, amikor a technikailag új dolgokat próbálgatom.
- Nemcsak a motívumok leírását adja, hanem kreativitásra ösztönöz - és ezt ki is mondja. Bevezet lépésről lépésre abba a gondolkodásba, ami az önálló minták kitalálásához szükséges. Felbontja a projektet részekre (sarokeldolgozás, szélmegoldások), ezekhez különböző lehetőségeket mutat fényképpel. A könyv végén pedig van egy kis bianco mintacsontváz, ami az önálló tervezésben segít, ha valaki idáig is elmerészkedik. Ha idáig is eljutok, feltétlen eldicsekszem majd. :)
- A lehetséges hibákat sem hallgatja el, és kijavításukban, megelőzésükben is fényképes segítséget nyújt.
- A legelső lapokon pár vicces ötlet található, hogy mihez kezdjen az ember az elkészített motívumokkal, ha mondjuk nincs kedve 350 darabból franciaágytakarót horgolni.

Kinek való ez a könyv? Ha valaki ismeri az alappálcákat, már bátran nekiülhet sok mintának. A haladók és nagyon haladók pedig böngészgessenek, és szerintem ők is elégedettek lesznek. Amikor tavaly megvettem a könyvet, legalább 20 olyan minta volt benne, amit nem tudtam volna fejből kitalálva, kész darabból "lenézve" meghorgolni vagy legalábbis nem jutott volna eszembe, hogy ilyet is lehet.

Nem sokat mutattam eddig a meghorgolt motívumokból, de ez változni fog, ugyanis épp múlt héten tettem szert egy csomó fülbevalóakasztóra. (Ha úgy tűnik, hogy a mondat két fele között nincs összefüggés, az csak várjon néhány napot!)

Kapható az amazonon és az 1001 fonalnál is - szerintem különösen vizuális típusú horgolóknak alapmű és megéri az árát.