Képeslapkészítés a legkisebbekkel

Mostanában van szerencsém az elmúlt tíz év tárgyi dokumentumait egyenként kézbe venni és kemény szívvel feltenni a kérdést, hogy valóban szükséges-e a megőrzésük. Do ugyanis hamarosan külön szobába költözik. Majdnem tettem itt egy vesszőt, és folytattam, hogy "és emiatt meg kell szabadulni csomó lomtól", de aztán rájöttem, hogy itt meg kell állni. A gyerek külön szobába költözik. Nemrég még csak az ágyunkban volt hajlandó elaludni, most meg... Persze nem ő akarta, csak valahogy úgy alakult, hogy megállapítottuk, mindenkinek így lesz a legjobb. Egy tízévesnek már van önálló élete, ez a helyzet. 

Na de a lényeg, hogy a rendrakás közben előkerült egy régi képeslap is, amit Do és én barkácsoltunk. 

Amilyen egyszerű, annyira dekoratív, és tényleg bármilyen kis gyerekkel készíthető, aki már képes ceruzát vagy zsírkrétát fogni a kezébe. Így készül:

1. Először a gyerek kap egy doboz zsírkrétát vagy ceruzát a kezébe s tetszőleges irkafirkákkal beszínezi a négyzet alakú lapot. Nem kell, hogy formák legyenek, sőt, kifejezetten összevissza foltokkal a legizgalmasabb. 

2. Aztán a felnőtt vagy a nagyobb testvér a papírt összehajtja először keresztbe, hosszába, majd mindkét irányban átlósan. Az így kapott formába pedig itt is, ott is vág valamilyen mintát. A technikát már az ovisok is ismerni szokták, ablakra való hópelyheket szoktak így vágni az oviban. 

3. A színes csillagot/ mandalát felragasztjuk fekete vagy fehér fotókartonra, és már kész is a képeslap. 

Az a legjobb benne, hogy nem kell ún. szépen rajzolni hozzá, és ha a vágás nem pontos, az sem tragédia. Ebben a technikában a színek viszik el a show-t. 

Kellemes barkácsolást kívánok és azt, hogy minél több barátot és családtagot lepjetek meg idén sk képeslapokkal! 

SK póló Marabu Fashion Spray festékkel

 Új kézműves hóbort nálunk a textilfestés Marabu Fashion Spray szórófestékkel. Do kapta szülinapjára, és azóta csak az szab határt a mókának, hogy nincs itthon korlátlan számú fehér póló és egyéb pamut textília. Ezennel jelzem mindenkinek, aki kérdezni szokta, hogy minek örülne a gyerek mindenféle ünnepekre: jó minőségű fehér pamutpólónak minden mennyiségben.

A festék szórófejes flakonban kapható, gyerekjáték a használata. A festés helyét újságpapírral bőven alá kell bélelni, de ha véletlenül kifröccsen, a padlóról nyom nélkül eltávolítható vizes ronggyal vagy popsitörlővel. A kézről is lehozza a sima szappanos víz, csak a nem festendő ruhákra kell vigyázni, például ha földön térdelve festegetünk, akkor a nadrág térdére. (Nem saját tapasztalat, de kis híján.) A képen látható türkiz flakon 4 póló befestése után még több, mint félig van, pedig nem spóroltak a gyerekek a festékkel.

A festés technikája egyszerű. Lehet egyszerűen foltokat fröccsenteni a pólóra vagy sablont fektetni rá, és akkor a lefedett rész fehéren marad, a többi színes lesz. Már egy színnel is szép, de két vagy három egymással harmonizáló szín használata tényleg különleges eredményt ad. A fenti képen látszik, hogy milyen effekteket lehet elérni. Az összefolyó pacák akkor alakulnak ki, ha többször nyomja meg az ember a szórófejet és ha közelebb van az anyaghoz a flakon. A spriccelt hatás pedig úgy jön létre, ha távolabb tartja az ember a flakont a textiltől és csak egyszer vagy legfeljebb kétszer nyomja meg a fejet egy helyen. A pici türkiz pöttyök a véletlen művei: amikor vízszinteshez közeli pozícióban volt a flakon, akkor nem a szórófejen, hanem mellette kicsöppent a festék. Itt nem volt zavaró, de ha az ember el akarja ezt kerülni, akkor érdemes figyelni, hogy függőlegesen vagy majdnem függőlegesen álljon a flakon festés közben.

A csillagmintát sablonnal értük el: egy sötétben világító csillagot tettünk a pólóra, először az egyik színnel szórtuk be, aztán elforgattuk a sablont úgy, hogy a csillag sugarai az előző alak sugarai közé essenek, majd a másik színnel is beszórtuk. Szerintem nagyon szép lett.
Rengeteg sablon kapható egyébként: kolibri, bagoly, mindenféle mandalák. A mandalás minta szerintem még komoly felnőtteknek is szóba jöhet, így nagyszerű barátnős ajándék lehet.
Mi az egyik anyukával Do osztályában azt tervezzük, hogy jövő karácsonyra a tanároknak ilyen technikával készítünk asztalterítőt. A csillagminta elég semleges ahhoz, hogy még az idősebb generációba tartozó tanárnők is használni tudják.

A festék minimum 80% pamuttartalmú anyagokon használható, nemcsak azért, mert a pamut jobban felveszi a festéket, mint a műszál, hanem a fixálás miatt is. Még fontos technikai tudnivaló, hogy a festendő póló két rétege közé is kell egy vastagabb réteg újságpapírt tenni, különben átüthet a festék. Ha kész a mű, akkor forró vasalással kell fixálni, majd egyszer a próba kedvéért kézzel kimosni, de aztán egész nyugodtan mehet mosógépbe 40 fokra, egyáltalán nem ereszti a színt. Emiatt is, meg a könnyű takaríthatóság miatt is teljesen meggyőzött ez a festék és már alig várom, hogy magamnak is festhessek.

Mécsestartó készítése picikkel

 Itt vannak a hosszú, sötét, téli esték, amin lehet keseregni, bár a helyzeten az se változtat, vagy lehet gyertyát gyújtani és akkor mindenki boldog. A leggyerekbiztosabb nyíltlángú világítás szerintem a mécses befőttesüvegben. Oké, ezt is le lehet sodorni az asztalról, de sokkal nehezebben borul fel, mint mondjuk egy szép sokkarú gyertyatartó hosszú gyertyákkal.
Ennek a DIY-projektnek az egyik előnye, hogy szinte semmilyen kézügyességet nem igényel, úgy nagyjából két éves kortól le lehet kötni vele a kiskorúakat. A befőttesüveg legyen olyan szélesszájú, hogy kényelmesen bele lehessen ejteni a meggyújtott gyertyát. Mi két Nestlé bébiételes üveget használtunk (nagyobbaknak való, szélesebb szériából), köszi, kedves Vendégcsalád! Elsőként leáztattam a címkét az üvegről, a ragaszkodóbb részeknél körömlakklemosós vattát használtam.

 Aztán Do. feltépdesett egy kb másfél A5 méretű mintás selyempapírt. Természetesen egyszínű papírral is nagyon szép, mert a különböző vastag rétegek a színek és árnyalatok érdekes játékát adják majd.

 Decopatch lakkot használtunk a papír üvegre való ragasztásához, de ha valakinek szalvétatechnikához való lakkja van, az is tökéletesen megfelel.

 Széles, lapos ecsettel felvitte Do a lakkot az üvegre - mindig egy kisebb felületre, hogy ne száradjon meg a lakk idejekorán, majd rásimított egy pár papírfecnit. A fecnik részben fedik egymást, így néha a papírt is át kell kenni a lakkal, hogy jól ragadjon. Ezt aztán addig folytatja az ember, amíg végül mindenütt lesz papír az üvegen a csavaros szájat kivéve.

Miután teljesen körbeért az ember mindenhol, még egy réteg lakk jön a papírra, majd kis száradási idő után már lehet is gyönyörködni a mécsesben. Aki szeretné, a csavaros résznél még fonallal, szalaggal díszítheti az üveget, nekem most jobban tetszett így, egyszerűen.
Az anyagköltség elhanyagolható - pláne, ha amúgy is van otthon szalvétalakk - úgyhogy ha tömegesen szeretne valaki karácsonyra ajándékozni valami szép, de nem túl drága apróságot, akkor szerintem ez a kis gyertyatartó remek ötlet. Kellemes és kreatív hetet kívánok nektek!

Kislány táska farmernadrágból

Ahogy írtam korábban, Do nagyon lelkesen elkezdett varrni tanulni. A táskakészítési projektünk a gombnál kicsit elakadt, viszont nemrég megtaláltam a tökéletes türkiz gombot, amivel felerősítettük a táska pántját. Csinos lett, és főleg: az első komolyabb darab, amit csak kevés segítséggel varrt meg maga, úgyhogy büszkén viseli.
A táska teste egy felnőtt farmernadrág egyik szárából van, a pánt pedig egy nyári vékony női farmer megkötős övéből készült. Belefér a bérlet, zsebkendő és még néhány parkban, utcán gyűjtött kincs is.

Varrótanfolyam gyereknek

Régóta kérdezgeti Do, hogy mikor varrhat varrógéppel valamit. Eddig annyi történt, hogy egyenes varrást gyakorolt kicsit, de bevallom, az én idegeim sincsenek kötélből, úgyhogy csak egész rövid ideig tudtam nézni. Valahogy úgy tartotta a kezét, hogy állandóan úgy nézett ki, mintha a következő pillanatba elkaphatná a tű, én viszont nem tudtam normálisan elmagyarázni, hogy mi a helyes kéztartás.
Most újra tettünk egy próbát több hónap kihagyás után, és igen, a helyzet sokkal jobb: ő is ügyesebb, meg én is lazábban tudom nézni.

 Táskát szeretett volna varrni, és abban állapodtunk meg, hogy egészen az elejétől annyi lépést egyedül csinál meg, amennyit csak tud. Ő rajzolta a szabásmintát, aztán körberajzolta és varrásráhagyással együtt ki is vágta az anyagból. (Ami egyébként egy régi farmer szára volt.)

Aztán összegombostűztem, de a varrógép elé már ő ült, s ügyesen összevarrta a három oldalt. Kicsit megkurtítottam a ráhagyást, de a cikkcakkozó tisztázást megint ő varrta egyedül, csak kétszer kellett kicsit rásegíteni, hogy tartani tudja az irányt.
Megbeszéltük, hogy cippzárral fog záródni a táska, ezt végül én varrtam be. Ezután már szinte csak az esztétikai döntések maradtak: Do kiválasztott egy rávasalós motívumot és eldöntötte, hogy a táska pántja farmer lesz. Eszembe jutott, hogy van egy keskeny farmerövem, ami pont jó lenne e célra. Mivel ez egy igen egyszerű táska lesz, a pántot is a legegyszerűbb módon tesszük majd fel rá: a táska külsejére gombbal együtt erősítjük fel. Azaz ő, mert szerintem itt az ideje annak is, hogy megtanuljon gombot varrni. Az otthon lévő 100 gomb közül egy sem volt pont alkalmas, úgyhogy még keressük az igazit, utána pedig megmutatom azt is, milyen lett a kész táska. 

Esős napokra gondűző baba (tutorial)

 Milyen cuki baba, vegyük meg! - mondta Do a könyvesboltban, ahol a pénztár mellett volt kirakva  gyerekcsalinak egy kupac maja gondűző baba. Oké, előfordul,hogy meglágyul a szívem ilyen kérések esetén, na de azt nem venném a szívemre, ha a gyermek úgy nőne fel, hogy nem tudja, mennyire egyszerűen elkészíthető egy ilyen kis bábu, ráadásul sokkal jobb szórakozás, mint készen megvenni.

 Kell hozzá egy hosszabb és egy rövidebb vékony gallyacska, a szobanövényünk elszáradt része tökéletesen megfelelt, valamint hímzőcérnák (maradékok is egész nyugodtan), kicsi filcfecni, tű, egy csík fehér papír (vagy amilyen színű arcot szeretnénk), vékony filctoll a szem és száj rajzolásához. Kis segítséggel 8 évesek is elboldogulnak, remekül fejleszti a finommotoros mozgásokat. Meg jó szórakozás is, csak mondom.

 A hosszabb és rövidebb gallyacskákat keresztszerűen összeillesztjük és cérnával x-formában összekötözzük. Átlósan vezetjük a cérnát többször az egyik, majd a másik irányból. A fenti rövid lesz a fej, a két oldalsó a kezek, az alsó hosszabb rész a lábak. A fejnél arra figyeljünk, hogy jó, ha a fej magassága fölött még van 3 mm a haj rögzítésére.

 Egy kb másfél cm széles papírcsíkot alulról és felülről is visszahajtunk, hogy kb 5-6 mm széles legyen végül. Ragasztóval rögzítjük a visszahajtásokat. A csík hosszát szándékosan nem írom, nyugodtan legyen kb 10 centi, ennél kevesebbre lesz szükség, de kényelmesebb, ha a maradékot levágjuk, mint előre pontosan kiszámolni, hogy milyen hosszú legyen. (Ízlés és papírvastagság dolga)

 A papírcsíkbelső, visszahajtott oldalát is beragasztózzuk pl. UHU stifttel. Szerintem a stift ehhez a bábúhoz mindenképp jobb, mint a folyékony ragasztó, de ennél a lépésnél biztos. Elkezdjük szorosan rátekerni a papírt a felső gallyrészre, szépen simuljon rá, ne csúszkáljon. Gyerekeknek lehet, hogy ennél a pontnál jól jön a szülői segítség. Addig csavarjuk a papírt, míg úgy látjuk, hogy pont jó vastagságú a fej. Ekkor vágjuk le a maradék papírcsíkot, a ragasztást ellenőrizzük és ha szükséges, erősítsük meg. Azon az oldalon, ahol a papírcsík vége van, lesz a baba háta, a másik oldalra rajzoljunk szemet, szájat. Mivel gondűző babáról van szó, szép széles mosolyt javaslok.

 Most következik a láb! Az alsó gallyrészre előbb rákötjük a cérnát, majd szép szisztematikusan betekerjük a fát olyan vastagon, ahogy tetszik. A cérnavéget -kb. 4 centit - beragasztózzuk a stiftragasztóval és szorosan rásimítjuk az előző rétegre.

 Ugyanezt megtesszük a kezekkel is, a mellrésznél, tehát a két gally keresztezésénél megint átlósan vezetjük a fonalat mindkét irányban. A fonalvéget itt is ragasztózzuk. Aztán elkészítjük a szoknyát: egy téglalapot vágunk vékony filcből, fércöltéssel végigvarrunk a felső hosszú széltől 3 mm-mel lejjebb. A cérnára nem kell csomót kötni, hanem egyszerűen kihúzzuk a tűt a végén.

 Körbetekerjük a babán a beráncolt filcszoknyát és szorosan megkötjük a derekán a cérnát, a fölösleget levágjuk a cérnából és akár a szoknya hosszából is.
Ezután jön a haj. A cérna végén hagyjunk annyit lelógva, amennyi a copf lesz, utána a stiftragasztón húzzunk végig kb 10 centi cérnát, majd kezdjük el felcsavarni a baba feje tetejére illetve az afölött hagyott pár mm-nyi gallyra. Amikor elégedettek vagyunk a frizura méretével, vezessük le a cérnát a fej másik oldalán és vágjuk el a copf alján a cérnát - szimmetrikus a másik oldallal. Ez a lépés kicsit ragacsos és valószínű megint szülői segítségért kiált, de azért megoldható és ha jól beragasztózztuk a cérnát, akkor tartani fog a haj erősen.

És már kész is a maja gondűző babánk, elmesélhetünk neki mindent, ami a szívünket nyomja. Vagy csinálhatunk neki egy kis barátnőt is - ketten mégis minden könnyebb.

Jó barkácsolást az esős szünidei napokra Nektek!

Legalább a gyerekek - avagy hogyan kössünk le hatéveseket húsz percre

(Kép is lesz, de meg kell dolgozni érte.)

Csend és hallgatás a Virág utcából, két hete még csak egy WIPszerdára se tellett tőlem. A még áprilisban elkészült csodálatos türkiz Thistle & Beads kendő blokkolására ma szántam el magam. A mai nap egyébként azért is jelentős, mert prímszám több hónapja készülök rá, hogy ma elkezdjek egy ehhez a szoknyához hasonlót közöshorgolni. Ehhez képest még az április elején elkezdendő kardigánhoz sem csináltam kötéspróbát - megvettem viszont egy halom fonalat hozzá, a molyok meg épp szaporodási fázisban vannak, szóval élethalálharc on, állás egyelőre döntetlen. Mondanom sem kell, hogy a tiritarka szoknya a távoli jövőbe prolongálódott, mondjuk akkorra, amikor majd újra látjuk a napot. Apropó, nap. Pont nyolc nap múlva lesz életem első futóversenye, amire eléggé készültem testileg-lelkileg. Viszont ismerem magam annyira, hogy szakadó esőben nem vagyok hajlandó kínozni magam futással, a futóverseny helyszínére való elzarándokolással és a startra való várakozással 30ezer másik emberrel együtt. Úgyhogy ha a nap nem is sütne jövő vasárnap, azért legalább ne essen, ez lenne a kérésem az univerzum felé.

Májusban egyelőre küzd egymással a kötelességtudó és a hedonista felem, a hedonista kötné a Lily Magnóliát ajándékba, a kötelességtudó vizsgára készül és beadandókat ír. De leginkább egyiket sem, mert a kötelességtudó ugyan nem annyira erős, hogy nyerjen, de legalább blokkolja a hedonistát, úgyhogy így aztán se tanulás, se kötés, vagyis csak feleannyi mindkettőből, mint lehetséges és szükséges lenne. Azért legalább a beadandók gondját letudtam tegnap, így bízom az áttörésben kötésfronton is.

Amíg én itt fetrengek a különféle pocsolyákban, úgy is mint lustaság, kialvatlanság, tétovázás, azért legalább a gyerekek boldogok és kreatívak. Mert ott van például az a délután, amikor rájöttem, hogy elfogyott a só. Rendes háztartásban nem fogy el a só, nálunk igen. Mondjuk volt még otthon egy zacskó kavicsjellegű tengeri só, amit vészhelyzet esetére tartok itthon. Vészhelyzet alatt azt értem, hogy fáj a füle valamelyik gyereknek és meleg sós zoknival kell borogatni. Kínomban aztán elővettem ezt az aranytartalékot és elkezdtem mozsárban porrá törni a sót. Nem is számítottam rá, hogy ettől az unalmas és fárasztó feladattól a gyerekeim egymással versengve fognak felszabadítani. Időbeosztást kellett csinálni, hogy ki mikor mennyit mozsarazik. Pár napig kitartott a lelkesedés, úgyhogy megint van itthon vagy három hónapra elegendő só. Ha akartok húsz perc nyugtot magatoknak, kedves megfáradt anyatársak, adjatok hatéveseteknek egy mozsarat nagyszemű sóval.

Ha a gyerek mégsem boldog, sőt, örök haragot deklarált - mert például anya egyetértett az óvónővel abban a kérdésben, hogy szabad-e az óvodában meztelen felsőtesttel rohangálni (nem) - akkor persze egy kis sómozsarazás nem elegendő a kibéküléshez. Ilyen esetekre ajánlom, hogy tartsatok otthon drótot és csípőfogót. Megteszik azok a műanyag bevonatos drótok is, amelyeket elektromos készülékekhez adnak, hogy a zsinórt összefoghassuk velük. Mondjunk néhány mondatot arról, hogy kizárólag az általunk e célra átadott drótokat szabad vagdosni, mert a többiben esetleg áram fut, és egyrészt jaj annak, aki töntreteszi a számítógépemet vagy varrógépemet, másrészt ezt nemcsak mondom, hanem a 220 gondoskodik a büntetésről. Szóval ezen rövid bevezetés után adjuk át a gyermekünknek a drótot és a csípőfogót és élvezzük a drót hosszától függően akár 20-30 percre is tehető szabadidőnket és készítsük fel színünket arra, hogy ennek leteltével a gyerek minket tart majd a legjobb anyának a világon és hajlandó megbocsátani korábbi botlásunkat a meztelen fesőtest tilalmával kapcsolatban.

A kreativitásnak egyéb nyomai is random felbukkannak a lakásban. Múlt héten például összekerestem egy nagyobb rendrakás közben a tangram mind a hét darabját. Úgy terveztem, hogy szombaton végre játszom vele egy kicsit, de az adott helyen csak öt elemet találtam.
- Gyerekek, hol van a tangram két hiányzó eleme?
- Hát, a lilát én sem tudom, de a másikból Kristóf éppen cápát csinált.
Cápát, naná. Itt is van.

És ha már keresgélés: egy pillanatra felbosszantott, hogy a múlt héten kisúvickolt szobában miért vannak már megint gyúrmabombák a könyvespolcra ragasztva. Miért nem lehet a dolgokat rendeltetésszerűen használni, de tényleg? Aztán közelebb menve megláttam, hogy ez a gusztustalan trutyi igazából egy kulcstartó. Nem is értem, miért vagyok annyira földhözragadt felnőtt.

Mivel pedig a rendrakást és játékszelektálást anya elintézte, a gyerekek az igazán fontos problémák megoldásának szentelhették magukat. Feltalálták például a majdnemfotocellát.
- Anya, feltaláltam egy ajtónyitót.
- Az nem a kilincs véletlenül?
- Nem. Mert csak megbököd a kilincset egész picit, és magától kinyílik az ajtó. Csak nagyon erősen kell feltekerni a zsinórt.

Roppant komplex szerkezet, az egész szobát elfoglalja.

Így végre a több hónapon keresztül készült körmöcske-zsinór is megtalálta élete értelmét.

Hasonlóan kreatív hétvégét kívánok Nektek :)

Szülőkímélő szülinapi buli

Reméltem, hogy Do elfelejti a beígért utószülinapi bulit - naiv voltam, belátom. Végül a sokadik "majd ha" után e hétvégére szerveztünk le egy kisebb vendégséget: 5 gyerek jön, 3 vendég lemondta, szóval tényleg nem lesz tumultus, de pont dupla annyian leszünk a lakásban, mint szoktunk, így azért mégsem bízhatok mindent a spontaneitásra.
Természetesen idejében elkezdtem a neten való lázas kutakodást megfelelő játékok után, de azért biztos, ami biztos, nagyon örültem, amikor teljesen véletlenül szembejött velem ez a kártyaszett:

A két forrás egyesítésével, meg még némi gyerekkori emlékmorzsákat összekapargatva összeállítottam a forgatókönyvet három órára. Tisztában vagyok vele, hogy ettől még ugyanúgy lehet hiszti, sírásrívás és öriharidrámák, mint ahogy tavaly is voltak, viszont az is biztos, hogy így kevésbé lesz rossz lelkiismeretem, mintha a dolgoknak szabad folyást engednék.

Ilyeneket fogunk játszani:
Vannak a zabáljuk tele magunkat mindenfélével, amit otthon nem engednek típusú játékok, ezek közül kedvencem az édességmemory:  szükség van páros számú nem átlátszó pohárra (műanyag vagy papír), mondjuk 30 darabra. Ezeket 5*6-os négyszög formában lerakjuk az asztalra, a talpuk néz felfelé. 15 féle édességből 2-2 darabot elhelyezünk a poharak alatt. Innentől a memóriajáték szabályai szerint játszunk, a különbség csak annyi, hogy aki két egyforma édességet talál, az magához veheti azt és meg is tarthatja.
Úgy képzeltem, hogy a buli elején barkácsolás is lesz, mindenki kap egy papírtasakot (amilyen régen a zsemlészacskó volt) és azt dekortapasszal kidíszítheti. Tapasztalatom szerint a dekortapasz az egyik legkedveltebb barkácsalapanyag a gyerekek között, és ezzel a feladattal legalább 6 percig le tudom majd kötni őket. A buli folyamán nyert édességeket pedig rögtön lehet is ebbe a zacsiba tenni. Akinek pedig nem gyűlne elég össze, annak a végén majd kicsit rásegítünk - éljen soká a gyomorrontás!
Szintén édességzabáló játékként olvastam, de módosítom sósszecskazabálóssá a Kis kínai becenéven futó feladatot. Szükség van müzlistálkákra, evőpálcikára minden gyereknek és vegyes sós szecskára, amit mások azt hiszem ropifélének hívnak. Az a legjobb, ha apróbb darabokból áll, mint perec, halacska, stb. A feladat egyszerű: minden gyerek egyforma mennyiségű szecskát kap a tálkájába és egyszerre kezdi el pálcikával enni. Ahogy az már lenni szokott: az nyer, aki előbb.

Persze fontos, hogy egészséges ételek is kerüljenek az asztalra egy gyerekbulin, például krumpli.
A krumplipárbajhoz szükség van két krumplira és két fakanálra. Mindkét gyerek kap egy fakanalat és azon egy krumplit kell tartania. A cél, hogy az ellenfél krumpliját lelökjük a fakanálról, viszont a mienk rajta maradjon. Ehhez csak a fakanált használhatjuk, kezelni tilos. Hogy szegény krumpli mégse a szemétben végezze a játék után, tehetünk a két játékos közé valami puhát a földre, például párnát. Aki nyer, kaphat megint valami fogrontót a díszes papírzacsijába.

És ha már úgyis kezünkben van a fakanál, akkor még egy kalapot kell szerezni gyorsan valahonnan, s máris kezdődhet a célbadobás. Mindenkinek van három dobása, ahányszor sikerül rádobnia a kalapot a fakanálra, annyi édességet könyvelhet a gyűjteményébe. Hogy kizárjuk a játékostársak rosszindulatát, egy felnőtt fogja a fakanalat teljesen mozdulatlanul.

És ha már a mozdulatlanságnál tartunk, igazán vicces a Múzeum című játék. Egyvalaki a múzeumlátogató, a többiek a szobrok. Felvesznek egy testhelyzetet, a múzeumlátogató megfigyeli őket (szülő időt mér), majd kimegy a szobából. A műtárgyak megváltoztatnak valamit magukon, a látogató újra belép a szobába és megpróbálja kitalálni, mi változott. Mondanom sem kell, hogy aki nyer, az plusz kalóriákat tehet a papírzacsijába.

Már érzem, hogy a ma vásárolt nagyjából 3 kiló édesség nem lesz elég, ha így haladunk, úgyhogy majd lesz pár olyan játék is, aminél a részvétel a fontos, nem a nyerés. De ezekről meg a szülőkímélő torta készítéséről majd a buli után számolok be. Kellemes hétvégét kívánok Nektek!

Nyaklánc, de ez mellékes

2013 a gyereknevelési kihívások éve számomra.Az első feladatom, ami úgy január közepe óta van napirenden, az a Kristófhoz való belassulás. Ő ugyanis nem értékeli a sürgetést, a türelmetlenséget. Persze ez természetes, de az a tempó, ahogyan ő él és amit tőlünk is elvár, elég nehezen összeegyeztethető a mindennapi élet gördülékeny szervezésével és az én személyiségemmel. Hogy csak egy példát mondjak, a vacsora tálalásától számított 40 percen belül mindenki befejezte az evést, neki jó esetben már fogyott két harapás a kenyeréből. Ha pedig sürgetjük, akkor jaj nekünk. Ez most csak annyiban fontos, hogy érthető legyen, miért élünk számomra eddig elképzelhetetlen mértékű testvérféltékenységi hangulatban. Ha ugyanis a családnak ilyen mértékben kell alkalmazkodni az egyik családtaghoz, akkor a másik méltán gondolja, hogy ő itt nem is számít.
A féltékenység már odáig fajult, hogy az esti puszikat darabra kell adni, az ölelések időtartamát stopperral mérni, de még ez is hiába van, mert bárkinél kezdem, a másik balhézni fog, hogy miért nem ő az első.A felváltva elsőség sem megoldás, próbáltam.

A másik kihívás, amivel idáig még nem tudtam sokat kezdeni, az a két gyerek két különböző szeretetnyelve. Dóráé ugyanis az ajándékok. Hörcsög módjára gyűjti a tárgyakat és folyton kapni akar valamit. Egy bizonyos fokig bele is megyek ebbe, közben meg állandóan ott a rossz érzés, hogy ő folyton kap valamit, Kristóf meg nem, most ez meg hogy néz ki. Legutóbb például gyöngyöt szeretett volna kapni. Ki is választotta azt, amit már régebben megcsodált - és még sok más dolgot is. Végül kötöttünk egy megállapodást: a drágábbat megveszem neki, az olcsóbbat ő megveszi a zsebpénzéből, ha akarja. Mérföldkő volt ez, hiszen eddig soha nem költötte el a zsebpénzét, csak gyűjtötte. Kertes házra, autóra, tanyára, ahova majd kiköltözünk. Heti egy euró a zsebpénze, ez is csak két hónapja, szóval a gyűjtögetés még tartott volna egy darabig ilyen kaliberű célokkal, még akkor is, ha a fogtündértől is csurran-cseppen néha.
Az alkuba belement, aztán pár órával később ott volt a lelki probléma, hogy akkor most milyen kevés zsebpénze maradt. Elbeszélgettünk kicsit, hogy szerintem mennyire jól használta a zsebpénzét, hogy nem csokit vett, amitől úgyis csak elromlik a foga, meg nem valamilyen babát, mert azt úgyis megkaphatja tőlünk valamikor. És hogy szerintem hobbialapanyagra költeni a zsebpénzt a legjobb, mert akkor egyszer örülsz, amikor kiválasztod, egyszer meg amikor hobbizol. Nem győztem meg - természetesen. Egészen addig, amíg elő nem szedtem néhány ékszeralkatrészt, fülbevalóalapot, szerelőpálcákat, fogókat. Készítettünk együtt két pár gyöngyös fülbevalót: egyszerűeket, mert ugye én se értek ehhez a műfajhoz annyira. A végére már ragyogott, pedig ez a legritkább mostanában, és este mondta is, hogy tényleg igazam volt (!!!), jó döntés volt a zsebpénzt alapanyagra költeni és ezután is mindig ilyesmikre gyűjt majd. (A gyereknevelés kivételes pillanatai közül az egyik, felírom, megjegyzem.)
  

Lassan de biztosan eljutottam végre a címben említett nyaklánchoz. Hogy persze beszippantott minket a gyöngyözés és az ékszerek, nyilván azóta nem az ő zsebpénzéből veszem a különféle kütyüket, hanem a sajátomból. Meg is állapítottam, hogy a horgolás nem is olyan drága hobbi, mint ahogy azt elképzeltem, a gyöngyhöz képest legalábbis nem, de most nem hagyom, hogy ez elvegye a kedvünket. Hogy ellensúlyozzam a Kristófnak szánt extra figyelmet, beiktattuk a gyöngyözést a közös elfoglaltságok közé és ezt egyáltalán nem bánom. Lett például egy anya-lánya nyakláncunk tenger témában: kékek és fehérek meg néhány ezüstszínű izé, hasonló, de mégsem egyforma. Kedves rokonok és barátok, ne lepődjetek meg, ha a gyereknevelési krízis megoldásáig tömegesen fogtok tőlünk ékszereket kapni ajándékba! Színkívánságokat a készlet erejéig elfogadunk.

365 things to make and do - review

A Usborne kiadó 365 things to make and do című könyvét nemrég vettem és rögtön rajongani is kezdtem érte. A gyerekek is egyébként.
Úgy vagyok vele, hogy szeretem a gyerekeket szabadon rajzolni-festeni hagyni és bosszant, amikor valaki megpróbálja megmagyarázni egy ötévesnek, hogy az eget kékre kell festeni, a kutyának pedig a két füle egyforma nagy. A színezőket is legszívesebben a világvége tábla mögé száműzném - esetleg kivételt téve a mandalás színezőkkel. Esetleg. Viszont nagyon szeretem az olyan mankókat, amelyek a zsírkréta-ceruza-ecset világán túl is adnak ötleteket, mégpedig olyanokat, amelyeknek elkészítési ideje viszonylag gyerekbarát és a felhasználandó anyagok sem túl elszálltak. (Persze, hogy mi az elszállt és mi nem, erősen szubjektív, és én még nem is panaszkodom, mert sok alapanyag van otthon, de azért amikor úgy kezdődik a leírás, hogy végy öt pezsgősdugót és fesd be zöldre, akkor rögtön továbblapozok. Öt pezsgősdugó az nálunk pont öt év alatt termelődik ki. Viszont a csillámos papírral nem lehet zavarba hozni.)
Ez a 365 things... tökéletesen megfelel minden elvárásomnak. Legnagyobb előnye, hogy nemcsak sok technikát mutat be, hanem eközben fiús és lányos témákat is hoz példának. A papírgirlandoknál (kivágás, rajzolás, hajtogatás) nemcsak virágos és hercegnőst mutat, hanem focisat és kalózosat is. A pecsétfestékes-ujjlenyomatos technikánál nemcsak különféle érzelmeket tükröző arcú embereket mutat, ami szerintem inkább a lányokat hozza lázba, hanem rablót, rendőrt, űrhajóst is. Különféle bogarakat, szörnyeket, pókokat, űrhajókat is készíthetünk a könyv ötletei alapján, sőt, a legcoolabb Kristfóf szerint, az elektronikai prospektusokból kivágott képekből ragasztott robotok és egyéb gépemberek kollázsprojekt.
Persze vannak szokványosabb, hagyományosabb barkácsötletek is: karácsonyfadísz, ajándékdoboz, papírból csipke kivágása, de ennél se áll meg ott, hogy akkor most van egy szép asztalterítőnk vagy ablakdíszünk, hanem a csipkét felhasználja egy tündérfigura ruhájához.
Vannak ötletek, amelyek elsőre kevés szabadságot adnak a gyereknek, de  - legalábbis a saját gyerekeimnél így volt - két-három hűen utánzott figura után a következő már a fantázia terméke. (Ugyanakkor a fantázia beindításához kellett a könyv által adott első lökés illetve know how.)
Szuperhősök, vízivilág, állatok, ékszerek, angyalok és Valentin-nap, UFO-k, kastélyok és édességek: hirtelen nem jut eszembe téma, amiről nincs egy vicces-kedves és főleg elég egyszerűen kivitelezhető barkácsötlet.

S hogy miért veszek még mindig barkácskönyveket, amikor a neten minden az égvilágon megtalálható? Egyszerűen azért, mert annyira sokat ülök a nap folyamán gép előtt, hogy a töltsünk el húsz percet értelmesen a gyerekekkel programpontnál praktikusabb nekem előszedni egy könyvet, mint kinyitni a pinterestet vagy egyéb inspirációs mappákat. Még akkor is, ha természetesen a pinteresten és inspirációs mappákban is gyűjtögetek mindenfélét. Én már csak ilyen régimódi vagyok. Hozzám hasonló régimódiaknak szívből ajánlom ezt a könyvet, csillagos ötöst adok neki.

H mint hóember

(Kristóf készítette, hát nem cuki?)

Tegye fel a kezét, aki hozzám hasonlóan addig halogatta a karácsonyi képeslapok írását, amíg végül túl késő lett! Az ő kedvükért egyrészt itt egy kis DIY-képeslap ötlet, ami még egész télen működik, másrészt egy kis vigasz: német nyelvterületen élő ismerőseim-barátaim körében még a karácsonyi üdvözletnél is elterjedtebb a decemberi körlevél, amely arról szól, hogy mi minden történt az illetővel / a családdal az elmúlt évben. Ilyen levelet még január első hetéig is ér küldeni, úgyhogy hajrá! Mondhatnánk, hogy milyen személytelen minden barátnak és ismerősnek ugyanazt a levelet ugyanazzal a néhány fényképpel elküldeni, de véleményem szerint még mindig személyesebb, mint mindenkinek ugyanazt az egymondatos boldogkarácsonyt szöveget küldeni. (Persze minden kapott képeslapnak nagyon örültem és persze mindegyik után egyre erősödött bennem a bűntudat, hogy én persze idén sem.)

S ha már képeslapon nem is, de legalább itt kívánok mindenkinek, aki idetévedt, boldog karácsonyt! Havasat vagy hótlant. Egészségeset vagy betegeset. Sok finomságosat vagy szerényebbet. Eltalált ajándékosat vagy kiábrándítót. Bármilyen is volt-van lesz: ez az idei karácsony és ha már ilyen, jobb kibékülni a ténnyel.
Nálunk például hótlan, beteges, elméletben sok finomságos, de mert jelenleg senki nem tud nyelni és minden tagunk fáj, még a hagyományos szentesti fondünket is elhalasztottuk, a többi finomságról nem is beszélve. Az ajándékok szerencsére jól eltaláltak voltak, és a legnagyobb sikert Do részéről a csillámos színes tollkészlet aratta, ami megint arra példa, hogy mennyire nem az ajándékok forintosítható értéke a lényeg. Kr. számára - az ajándékokon túl - azt hiszem, a legkülönlegesebb pillanat az volt, amikor felfedezte a csillámport a padlón. Volt néhány új karácsonyfadíszünk idén, igazából gagyi minőség, de tudtam, hogy a csillámmal sikert fognak aratni. A díszeket ugyan még nem vették észre, de a dobozában maradt csillámport hirtelen ötlettől vezérelve díszítés után kiszórtam a fára-földre. Amikor Kristóf ezt másnap meglátta, olyan csillogó szemmel, ahogy erre csak egy csodákban hívő gyerek képes, felkiáltott, hogy "Nézd, Dóra, csillámos a föld! Igazából angyalok jártak itt!" Azt hiszem, nekem ennyi már elég is a boldog karácsonyhoz.

Karácsonyi papírgirland készítése gyerekekkel

Ez a papírgirland több szempontból is tökéletes karácsonyi dekoráció. Egyrészt készülhet a tavalyi maradék csomagolópapírokból, így csökkenti az otthoni lomok mennyiségét. Másrészt ha új csomagolópapírt veszünk hozzá, akkor se kerül sokba. Én most nagyon extramenőcsilivili csomagolópapírokat vettem, három nagy ívet nem egészen 9 euro-ért és két hatalmas girlandhoz csak 30-30 centit használtam fel, a többibe még bőven lehet ajándékokat csomagolni. A harmadik és talán leglényegesebb szempont, hogy 4-5 éves gyerekek is már tudnak az elkészítésben segíteni (Legyen képes egyedül vágni nagyjából vonal mentén, de a nagyjából tényleg elég.)

1. A csomagolópapír visszáján ceruzával, vonalzóval olyan széles vonalat húztam, amilyen méretű háromszögekre vágytam. (10-12 centi volt nálunk.)
2. A vonal mentén levágjuk a csíkot - ez gyerekbarát feladat.Do már pontosan vág, K. még nem annyira, de ő is vágott azért és a végeredményen semmi hátrányát nem érzem annak, hogy nem teljesen egyforma méretűek a háromszögek. Szóval csak bátran!

 3. Ez már inkább felnőtt vagy nagyobb gyerekes feladat: A csíkot felszabdaljuk háromszögekre a képen látható logika szerint. Nem baj, ha nem teljesen szimmetrikusak a háromszögek.
Ezt megtesszük minden színnel. Mi hármat használtunk: egy csillogós-glitteres aranyat, egy zöldet és egy pirosan, mindkettőn voltak fényes díszítések. Nem vagyok egy glitterpárti úgy általában, de a gyerekek szeretik és úgy gondoltam, ennél a dísznél képes vagyok kompromisszumra anélkül, hogy csukott szemmel kelljen járkálnom a saját lakásunkban.
4. A három színt szépen elrendezzük, hogy egymás után ritmikusan következzenek: piros-arany-zöld. Ez egy remek okosjáték ovis korosztálynak.

5. Varrógéppel egyszerűen összevarrjuk a háromszögeket girlanddá. A csomagolópapír vastagsága elvileg nem okoz gondot. Vastagabb papírral nem próbáltam, de talán farmertűvel az is menne. Fontos, hogy az elején és a végén hagyjunk lelógó cérnát, hogy később fel tudjuk kötni egy szögre vagy egyéb tereptárgyra.

Ezek a csomagolópapírok a zöld kivételével egyoldalasak, így falra tettük fel a girlandot. Kétoldalas papírral a térbe is be lehet lógatni.

Egy kb. 4-5 méteres girland elkészítése gyerekekkel együtt nem volt több 20 percnél. Ki kapott kedvet a karácsonyi dekoráláshoz?

Pixelgeneráció (40.)

- És ezeket a mintákat hol láttad?
- Sehol, magamból csináltam.

Húsvéti dekoráció gyerekekkel

Többszörös újrahasznosítás, 20 perc munka, némi elfoglaltság a gyerekeknek, szinte semmi költség, színek a lakásba - hirtelen ennyi előnyét tudom felsorolni a most készült tojásfánknak.

1. Előszedjük a karácsonykor használt ezüstszínű faágakat. Ha nem ezüst színű, hanem természetes, az még jobb.
2. Kartonból - esetünkben egy csoki vastag csomagolóanyagából - kivágunk egy tojásformát. Ez lesz a sablon.
3. Színes rajzlapon körberajzoljuk a sablont - szín és tojások száma fakultatív, itt 4 színből 4-4- darab. Ezt az egyszerűség kedvéért én csináltam, persze már ez is lehet a gyerekek feladata. Színes rajzlapot a Müllerben vettem 25-ös (vagy ilyesmi) csomagban. Rém sok barkácsoláshoz elég.
4. Fekete filctollal vagy erősen fogó fekete ceruzával - még jobb fehér lakkfilccel, de az most nem volt otthon - a gyerekek kidíszítik a tojásokat. Nem kell az összeset, csak amíg meg nem unják. Később is nyugodtan lehet folytatni. Do 5 tojásig csinálta szívesen.
5. Minden tojást kilyukasztunk és szalagot fűzűnk bele. Tökéletesek például azok a szaténszalagok, amiket a frissen vásárolt ruhák válltájékából szoktam mindig kivágni. Semmi baj, ha tarka, sőt!

A fényviszonyok nem épp ideálisak, valójában sokkal színesebb és nagyon vidám.

Tell Vilmos és Halálfej Joe találkoztak

Minden embernek lehet egyszer nagy szerencséje az életben, a miénk az, hogy Zsófi lett a bébiszitterünk. Amellett, hogy a szokásos bébiszitteri feladatokat úgy végzi, hogy csukott szemmel is bízunk benne, legutóbb még ilyen alma-kalózt is készítettek a gyerekekkel szülinapi ajándéknak. Az ünnepelt ezt nem tudta, ezért az egyiket idő előtt elfogyasztotta, de a másikat még sikerült megörökíteni. Ahogy látszik, leleményesen használták a lakásban fellelhető filc- és fonaldarabokat.
És hogy Tell Vilmos hogy jön a képbe? Nem jutott jobb eszembe, mint a fejen való fényképezés.