2010. január 2., szombat

Őrült boa



Említettem, hogy egy Drops-mintából kiindulva kezdtem el horgolni egy spirálsálat.
Adódtak izgalmak közben, egyrészt a sál, másrészt a fonal hossza miatt - félő volt, hogy mindkettő túl rövid lesz. A spirálnak van ugyanis az a tulajdonsága - legalábbis a horgolt spirálnak -, hogy ha szép rendesen fel van tekerve, akkor végletesen összehúzódik. Hogy érzékeltessem: a több mint másfél méterre kezdett sál az első sor meghorgolása után (az egész két sál sor összesen) nagyjából egy méteres lett. Ekkor komoly fejtörésbe kezdtem, de szerencsére mielőtt még vér folyt volna, megnéztem gyorsan a mintához csatolt képet, és kiderült, hogy lám, ott se spirál a spirál. Persze fidres-fodros, meg néhol spirális is, de úgy általában nem. És akkor elkezdtem kicsavargatni, a sál pedig elkezdett villámtempóban nőni. Huh!

És akkor következett a második sor az effektfonallal. Recept szerint minden pálcába két pálca jut. Nem sokat csináltam így, mert látszott, ezzel a módszerrel garantáltan nem fog kitartani a sál végéig a fonal.

Apró zárójeles megjegyzés: általában nem szoktam egy fonalból sokat venni. Amikor mégis, akkor az a fonal általában megmarad. Nem mard belőle, hanem megmarad. Úgy tűnik, szükségem van arra a szorító körülményre, hogy valamiből nincs sok - akkor kezd el érdekelni komolyan, ha nem áll szakajtónyi mennyiség a fonalból. Ez viszont hozza magával a folyamatos stresszt is, hogy elég lesz vagy nem, és ha nem, pótolható-e a fonal. Jelen esetben a válasz nem, hiszen a fonalat Pécsen vettem vagy két éve - egy olyan boltban, ami azóta már meg is szűnt. Zárójel bezárva.

Tehát stratégiát váltottam. Kipróbáltam, milyen, ha egy pálcára csak egy pálca kerül. Nem tűnt túl bűnös ötletnek, hiszen az effektfonal eleve vastagbb, mint az első sorhoz használt, ráadásul z első sorhoz használt fonalhoz fogtam hozzá az effektet, szóval igazán vastag volt. És igen, működött, szépen kiadta magát a minta, én pedig izgulhattam, hogy ezzel az apró csalással tényleg sor végéig érjek.

Sikerült. A végeredmény pedig magáért beszél: hosszabb lett, mint a franciaágy, nem is kevéssel. Hogy hogy lett az 1,70-es hosszból 2,30, azt senki ne kérdezze. Mindenesetre nevéhez hűen viselkedett az őrült boa. Kémeim jelentették, hogy az ajándékozott örült neki. Ennél nagyobb öröm pedig nekem nem is kell.

4 megjegyzés: