Filc neszi szőtt szalagokkal - a prototípus

Újfent szülinapra volt hivatalos a gyermek, és egész véletlenül időm is volt, úgyhogy sk ajándékot vitt. Eredetileg egy tapestry crochet technikával készült nesziben gondolkoztam, de aztán feltúrtam a rövidárus kosaramat és találtam benne ilyen vicces szőtt szalagokat. Pánikba estem, mert az utóbbi időben napi rendszerességgel hangzik el a mondat, miszerint ez vagy az túl dedós. Vajon meddig fogják még nem túl dedósnak, hanem egyszerűen cukinak tartani ezeket a mesefigurás szalagokat, amelyekből elég tetemes mennyiséget halmoztam fel abban az időben, amikor még rendszeresen varrtam gyerekruhákat?

Gyorsan kellett hát varrnom egy neszit, felső csík szőtt szalag gépi cikkcakkal felvarrva, az alsó csík farkasfog kézzel öltögetve. Cippzárnak egy szép narancssárgát választottam, bár igazából ez volt az egyetlen, ami hosszra megfelelt, úgyhogy a választás szó enyhe túlzás. A piros filc még békebeli valódi filc: nagymamám hagyatékából kaptam meg egy-egy nagyobb darabot piros, kék, szürke, fekete és natúr színekből. Mivel ezek majdnem egyidősek velem (még emlékszem, hogy nekem is készült ezekből a színekből falvédő), először is beleraktam a mosógépbe. Ennek következtében még egy fokkal összement és vastagabb, tömörebb is lett.

Ez tehát a prototípus, mert mind filc, mind színes szőtt szalag van még bőven. Legközelebb megpróbálom úgy is, hogy a varrás ne látszódjon és legyen némi talpa a tartókának, aztán majd megnézem, hogy melyik fajta tetszik jobban.

Neonszínű tartó kihúzófilceknek

Vasárnap egy hirtelen rám szakadt üres délutánon hirtelen felindulásból elkezdtem szortírozni a fonalak között. Találtam néhány neonszínű maradék Cataniát - vagy hasonló pamutfonalat, amelyekről rögtön eszembe jutottak a vadiúj kihúzófilcek, amiről rögtön eszembe jutott egy félretett üres doboz, onnantól pedig nem volt megállás.

 A behorgolt konzervdobozból készült ceruzatartók nagyon tetszenek, de eddig minden próbálkozásom vérfürdőbe torkollt. Gőzöm nincs, hogy szedik ki mások az éles belső fémrészeket, nekem már a konzervdoboz elmosásakor vérezni szokott a kezem, pedig becsszó vigyázok. Viszont a kívül papír, belül alufóliával bevont levesporos doboz ebből a szempontból is tökéletes, nincsenek éles peremek, a mérete pedig arra predestinálja, hogy kihúzófilceket tároljanak benne.

A horgolt bevonat úgy készült, hogy horgoltam egy négyzetet. A kezdő láncszemkörbe 16 erh pálca, a második körben a sarkokra öt pálca, a többi szembe egy-egy. A következő körökben pedig mindig az öt sarokpálca közül a középsőbe öt pálca, a többibe pedig egy-egy. Amint a képen is látható, itt csak három körre volt szükség. Hogy a téglalap formához eljussunk, ezután a négyzet két szemközti oldalán kezdünk el csíkokat horgolni. Nálam egy csík kettő darab erhfp-ból állt 14 szem felett. Én szimmetrikusan rendeztem el a csíkokat, de természetesen ez nem kötelező. Amikor pedig elértem a szükséges hosszt, összehorgoltam a két oldalt. 

 A gyűrű egyik oldalát ezután - ami később a tartó aljának oldalára került, körbehorgoltam ráksorral. A ráksor kicsit összehúzza, szűkíti a horgolt kelmét, így amikor ráhúzza az ember a tartóra, akkor nem csúszik fel a horgolt rész.
A felső szegélyre egy sor rövidpálcát horgoltam.

 Így néz ki hátulról. Szinte sajnálom, hogy ezt a részt csak ritkán láthatom.

És szerintem igazán jól passzol a kihúzófilcekhez.
És ami a legjobb: olyan gyorsan elkészült, hogy utána még tovább folytattam a fonalrendezést, és így szőrös szívvel kiszelektáltam rengeteg értelmezhetetlen mennyiségű maradékot és horgoláspróbát, valamint az iskolai kézimunkaszertár részére is összeraktam egy takaros kis csomagot, így összesen több, mint 800 grammal kevesebbet nyom az itthoni készlet. A felszabadult helyre pedig az utóbbi időben összegyűlt, eddig csak a kanapén tornyosuló könyveket raktam el szépen rendszerezve. Azt hiszem, ennél többet nem is nagyon lehet kihozni egy napból, amikor egy hirtelen jött gyerekbetegség miatt kellett otthon maradnom.

SK póló Marabu Fashion Spray festékkel

 Új kézműves hóbort nálunk a textilfestés Marabu Fashion Spray szórófestékkel. Do kapta szülinapjára, és azóta csak az szab határt a mókának, hogy nincs itthon korlátlan számú fehér póló és egyéb pamut textília. Ezennel jelzem mindenkinek, aki kérdezni szokta, hogy minek örülne a gyerek mindenféle ünnepekre: jó minőségű fehér pamutpólónak minden mennyiségben.

A festék szórófejes flakonban kapható, gyerekjáték a használata. A festés helyét újságpapírral bőven alá kell bélelni, de ha véletlenül kifröccsen, a padlóról nyom nélkül eltávolítható vizes ronggyal vagy popsitörlővel. A kézről is lehozza a sima szappanos víz, csak a nem festendő ruhákra kell vigyázni, például ha földön térdelve festegetünk, akkor a nadrág térdére. (Nem saját tapasztalat, de kis híján.) A képen látható türkiz flakon 4 póló befestése után még több, mint félig van, pedig nem spóroltak a gyerekek a festékkel.

A festés technikája egyszerű. Lehet egyszerűen foltokat fröccsenteni a pólóra vagy sablont fektetni rá, és akkor a lefedett rész fehéren marad, a többi színes lesz. Már egy színnel is szép, de két vagy három egymással harmonizáló szín használata tényleg különleges eredményt ad. A fenti képen látszik, hogy milyen effekteket lehet elérni. Az összefolyó pacák akkor alakulnak ki, ha többször nyomja meg az ember a szórófejet és ha közelebb van az anyaghoz a flakon. A spriccelt hatás pedig úgy jön létre, ha távolabb tartja az ember a flakont a textiltől és csak egyszer vagy legfeljebb kétszer nyomja meg a fejet egy helyen. A pici türkiz pöttyök a véletlen művei: amikor vízszinteshez közeli pozícióban volt a flakon, akkor nem a szórófejen, hanem mellette kicsöppent a festék. Itt nem volt zavaró, de ha az ember el akarja ezt kerülni, akkor érdemes figyelni, hogy függőlegesen vagy majdnem függőlegesen álljon a flakon festés közben.

A csillagmintát sablonnal értük el: egy sötétben világító csillagot tettünk a pólóra, először az egyik színnel szórtuk be, aztán elforgattuk a sablont úgy, hogy a csillag sugarai az előző alak sugarai közé essenek, majd a másik színnel is beszórtuk. Szerintem nagyon szép lett.
Rengeteg sablon kapható egyébként: kolibri, bagoly, mindenféle mandalák. A mandalás minta szerintem még komoly felnőtteknek is szóba jöhet, így nagyszerű barátnős ajándék lehet.
Mi az egyik anyukával Do osztályában azt tervezzük, hogy jövő karácsonyra a tanároknak ilyen technikával készítünk asztalterítőt. A csillagminta elég semleges ahhoz, hogy még az idősebb generációba tartozó tanárnők is használni tudják.

A festék minimum 80% pamuttartalmú anyagokon használható, nemcsak azért, mert a pamut jobban felveszi a festéket, mint a műszál, hanem a fixálás miatt is. Még fontos technikai tudnivaló, hogy a festendő póló két rétege közé is kell egy vastagabb réteg újságpapírt tenni, különben átüthet a festék. Ha kész a mű, akkor forró vasalással kell fixálni, majd egyszer a próba kedvéért kézzel kimosni, de aztán egész nyugodtan mehet mosógépbe 40 fokra, egyáltalán nem ereszti a színt. Emiatt is, meg a könnyű takaríthatóság miatt is teljesen meggyőzött ez a festék és már alig várom, hogy magamnak is festhessek.

Mécsestartó készítése picikkel

 Itt vannak a hosszú, sötét, téli esték, amin lehet keseregni, bár a helyzeten az se változtat, vagy lehet gyertyát gyújtani és akkor mindenki boldog. A leggyerekbiztosabb nyíltlángú világítás szerintem a mécses befőttesüvegben. Oké, ezt is le lehet sodorni az asztalról, de sokkal nehezebben borul fel, mint mondjuk egy szép sokkarú gyertyatartó hosszú gyertyákkal.
Ennek a DIY-projektnek az egyik előnye, hogy szinte semmilyen kézügyességet nem igényel, úgy nagyjából két éves kortól le lehet kötni vele a kiskorúakat. A befőttesüveg legyen olyan szélesszájú, hogy kényelmesen bele lehessen ejteni a meggyújtott gyertyát. Mi két Nestlé bébiételes üveget használtunk (nagyobbaknak való, szélesebb szériából), köszi, kedves Vendégcsalád! Elsőként leáztattam a címkét az üvegről, a ragaszkodóbb részeknél körömlakklemosós vattát használtam.

 Aztán Do. feltépdesett egy kb másfél A5 méretű mintás selyempapírt. Természetesen egyszínű papírral is nagyon szép, mert a különböző vastag rétegek a színek és árnyalatok érdekes játékát adják majd.

 Decopatch lakkot használtunk a papír üvegre való ragasztásához, de ha valakinek szalvétatechnikához való lakkja van, az is tökéletesen megfelel.

 Széles, lapos ecsettel felvitte Do a lakkot az üvegre - mindig egy kisebb felületre, hogy ne száradjon meg a lakk idejekorán, majd rásimított egy pár papírfecnit. A fecnik részben fedik egymást, így néha a papírt is át kell kenni a lakkal, hogy jól ragadjon. Ezt aztán addig folytatja az ember, amíg végül mindenütt lesz papír az üvegen a csavaros szájat kivéve.

Miután teljesen körbeért az ember mindenhol, még egy réteg lakk jön a papírra, majd kis száradási idő után már lehet is gyönyörködni a mécsesben. Aki szeretné, a csavaros résznél még fonallal, szalaggal díszítheti az üveget, nekem most jobban tetszett így, egyszerűen.
Az anyagköltség elhanyagolható - pláne, ha amúgy is van otthon szalvétalakk - úgyhogy ha tömegesen szeretne valaki karácsonyra ajándékozni valami szép, de nem túl drága apróságot, akkor szerintem ez a kis gyertyatartó remek ötlet. Kellemes és kreatív hetet kívánok nektek!

Esős napokra gondűző baba (tutorial)

 Milyen cuki baba, vegyük meg! - mondta Do a könyvesboltban, ahol a pénztár mellett volt kirakva  gyerekcsalinak egy kupac maja gondűző baba. Oké, előfordul,hogy meglágyul a szívem ilyen kérések esetén, na de azt nem venném a szívemre, ha a gyermek úgy nőne fel, hogy nem tudja, mennyire egyszerűen elkészíthető egy ilyen kis bábu, ráadásul sokkal jobb szórakozás, mint készen megvenni.

 Kell hozzá egy hosszabb és egy rövidebb vékony gallyacska, a szobanövényünk elszáradt része tökéletesen megfelelt, valamint hímzőcérnák (maradékok is egész nyugodtan), kicsi filcfecni, tű, egy csík fehér papír (vagy amilyen színű arcot szeretnénk), vékony filctoll a szem és száj rajzolásához. Kis segítséggel 8 évesek is elboldogulnak, remekül fejleszti a finommotoros mozgásokat. Meg jó szórakozás is, csak mondom.

 A hosszabb és rövidebb gallyacskákat keresztszerűen összeillesztjük és cérnával x-formában összekötözzük. Átlósan vezetjük a cérnát többször az egyik, majd a másik irányból. A fenti rövid lesz a fej, a két oldalsó a kezek, az alsó hosszabb rész a lábak. A fejnél arra figyeljünk, hogy jó, ha a fej magassága fölött még van 3 mm a haj rögzítésére.

 Egy kb másfél cm széles papírcsíkot alulról és felülről is visszahajtunk, hogy kb 5-6 mm széles legyen végül. Ragasztóval rögzítjük a visszahajtásokat. A csík hosszát szándékosan nem írom, nyugodtan legyen kb 10 centi, ennél kevesebbre lesz szükség, de kényelmesebb, ha a maradékot levágjuk, mint előre pontosan kiszámolni, hogy milyen hosszú legyen. (Ízlés és papírvastagság dolga)

 A papírcsíkbelső, visszahajtott oldalát is beragasztózzuk pl. UHU stifttel. Szerintem a stift ehhez a bábúhoz mindenképp jobb, mint a folyékony ragasztó, de ennél a lépésnél biztos. Elkezdjük szorosan rátekerni a papírt a felső gallyrészre, szépen simuljon rá, ne csúszkáljon. Gyerekeknek lehet, hogy ennél a pontnál jól jön a szülői segítség. Addig csavarjuk a papírt, míg úgy látjuk, hogy pont jó vastagságú a fej. Ekkor vágjuk le a maradék papírcsíkot, a ragasztást ellenőrizzük és ha szükséges, erősítsük meg. Azon az oldalon, ahol a papírcsík vége van, lesz a baba háta, a másik oldalra rajzoljunk szemet, szájat. Mivel gondűző babáról van szó, szép széles mosolyt javaslok.

 Most következik a láb! Az alsó gallyrészre előbb rákötjük a cérnát, majd szép szisztematikusan betekerjük a fát olyan vastagon, ahogy tetszik. A cérnavéget -kb. 4 centit - beragasztózzuk a stiftragasztóval és szorosan rásimítjuk az előző rétegre.

 Ugyanezt megtesszük a kezekkel is, a mellrésznél, tehát a két gally keresztezésénél megint átlósan vezetjük a fonalat mindkét irányban. A fonalvéget itt is ragasztózzuk. Aztán elkészítjük a szoknyát: egy téglalapot vágunk vékony filcből, fércöltéssel végigvarrunk a felső hosszú széltől 3 mm-mel lejjebb. A cérnára nem kell csomót kötni, hanem egyszerűen kihúzzuk a tűt a végén.

 Körbetekerjük a babán a beráncolt filcszoknyát és szorosan megkötjük a derekán a cérnát, a fölösleget levágjuk a cérnából és akár a szoknya hosszából is.
Ezután jön a haj. A cérna végén hagyjunk annyit lelógva, amennyi a copf lesz, utána a stiftragasztón húzzunk végig kb 10 centi cérnát, majd kezdjük el felcsavarni a baba feje tetejére illetve az afölött hagyott pár mm-nyi gallyra. Amikor elégedettek vagyunk a frizura méretével, vezessük le a cérnát a fej másik oldalán és vágjuk el a copf alján a cérnát - szimmetrikus a másik oldallal. Ez a lépés kicsit ragacsos és valószínű megint szülői segítségért kiált, de azért megoldható és ha jól beragasztózztuk a cérnát, akkor tartani fog a haj erősen.

És már kész is a maja gondűző babánk, elmesélhetünk neki mindent, ami a szívünket nyomja. Vagy csinálhatunk neki egy kis barátnőt is - ketten mégis minden könnyebb.

Jó barkácsolást az esős szünidei napokra Nektek!

Ceruzavégekből asztali tároló

Volt egy idő, amikor mindig rövid színes ceruzákat kaptak a gyerekek, amelyek aztán elég rövid időn belül hegyezhetetlen méretűre zsugorodtak. Az iskolakezdéssel aztán még inkább nőtt a családi ceruzafogyasztás. Egy ideig külön tartóban gyűjtöttem ezeket a végeket - mondván, végszükség esetén még használhatók - aztán amikor kinőtték a tartót (nem magasságra, hanem szélességre), akkor gondoltam egyet és újrahasznosítottam egy részüket.

Felhasznált anyagok: egy lekvárosüveg teteje - jelen esetben kb 7 cm átmérőjű és színes ceruzák. Ehhez a tartóhoz pont harminc darabra volt szükség, ezek közül a többség vastagabb. Ezen kívül kell még egy ragasztópisztoly és a munkalapra papír alátét.

Sok szöveg szerintem nem szükséges a képekhez. Az első ceruzát a befőttesüveg tetejének peremére illesztve ragasztottam, a többit pedig mindig úgy, hogy az üvegtetőre és az előző ceruzára is kerüljön valamennyi a ragacsból. Ezt pedig addig ismételtem, amíg körbe nem értem.

 A konstrukció egyetlen gyenge pontja, hogy ha véletlenül kitörne valamelyik ceruza hegye, azt igen nehéz vagy lehetetlen lenne újrahegyezni. Szóval ne dobáljátok a kész tartót!

Tökéletes gombok vagy hajgumik, csatok tárolására, meg egyébként is mindenféle dolgot bele lehet tenni. Ha valakit zavar, hogy a belseje nem annyira csinos, az akár akrilfestékkel be is festheti a fedő belsejét. Szebb nyugdíjaskort kiszolgált ceruzáknak nem nagyon tudok elképzelni.

Varrjunk lovagjemezt egyszerűen! (Tutorial)

Ez a jelmez már két éve készült, s ahogy a képen is látszik, kellőképpen elnyűtt állapotban van, sőt, a Kis Lovag már ki is nőtte. Viszont talán ennek ellenére segítség lehet néhány fiús anyukának, ha bemutatom, hogyan készül. Fekete vásznat, fekete cérnát, valamint piros filcet használtam fel hozzá, és kellett még némi kutatómunka a google-n különféle címerek és pajzsok témában. Mindennel együtt varrógéppel az elkészítés nem volt több, mint két óra.

1. A jelmez alapja két fekete vászonból készült téglalap. Ennek a méretét úgy lehet megállapítani, hogy a lovag által hordott egy pulóvert megmérünk vállban és ehhez hozzáadunk néhány centimétert mindkét oldalon: ez a szélesség, valamint lemérjük a lovagot a váll közepétől addig a pontig, ameddig a jelmez le fog érni: ez a hosszabbik oldala a téglalapon. Ilyen téglalapból kettőt szabunk ki (másfél centi varrásráhagyást ne feledjük minden oldalon!)

2. Még egy mérési feladat van: a fejnyílás. Ez úgy áll össze, hogy a téglalapok rövidebbik oldalát összeillesztjük (egyelőre csak gondolatban), aztán az egyik téglalapon, ami majd az eleje lesz, középen ejtünk egy pár centis bevágást, inkább többet, mint kevesebbet (mondjuk 5 centit, de ezen a ponton jó, ha a gyerek a közelben van és mielőtt eltisztázzuk a bevágást, felpróbáljuk a jelmezt.). Ennek a vágásnak a segítségével fog beférni a lovag feje.

3. Most jön a szélek eltisztázása: a két fekete anyagot körben overlock- vagy közepesen sűrű cikkcakköltéssel eltisztázzuk.
4. A vállaknál öesszvarrjuk (színt színre fordítva) mindkét oldalon és a varrást szétvasaljuk. Most már van egy nagy hosszúkás téglalapunk, amelynek a közepén egy luk és egy hasíték található - mint a fenti képen, csak épp a piros dekorációk nélkül.
5. A tisztázott széleket, ami a lovag oldalánál lesz majd, visszahajtjuk, gombostűzzük, majd egyenes öltéssel levarrjuk. Alább látszik, hogy nem kétszer hajtottam vissza, csak egyszer, elvégre ez egy jelmez és nem estélyi ruha.

6. Most jön a nyakrész: Felpróbáljuk először is a Lovagra, hogy lazán átfér-e a feje a lukon. Ha nem, akkor még kicsit mélyítjük az elején lévő vágást. Ha passzol a méret - vagy talán még egy picit nagyobb is, mert ezt tuti fogja még használni a farsang után is, és akkor ne járjon úgy, mint a mi kis lovagunk, akinek továbbszakadt a hasíték egy évvel később - akkor ezt a részt is visszahajtjuk. Ha itt nem tisztáztuk el, akkor keskenyen, de kétszer hajtjuk visszájára, gombostűzzük és keskenyen egyenes öltéssel levarrjuk. Én géppel készítettem, de az is lehet, hogy valakinek kényelmesebb ezt a részt kézzel varrni, mert jobban hozzáfér. 

7. És most jön a legjobb rész, a dekoráció! Hogy a tisztázást megússzam, filcből készültek a piros részek. Az aljához előlre és hátulra egy-egy kb. 3 centis filccsíkot vágtam ki, majd mérés nélkül, csak szemre cikkcakkba vágtam be. A "fogak" kb. a csík szélességének feléig érnek be. Mindkét csíkot felvarrtam egyenes öltéssel a vászonra. Mivel a flicnek nincs színe-visszája, egyszerűen csak a fekete anyag színére tettem rá pár mm átfedéssel a filccsík tetejét és úgy varrtam. Nincs szétvasalva hátul.

8. A jelmez elején pajzs található. Hosszas kutatómunka után egy olyat láttam megvalósíthatónak, ahol egy András-kereszt található középen. Felrajzoltam papírra egy pajzsformát, rá az András-keresztet kb. 2,5 centi széles "keresztágakkal". Kivágtam papírból az egészet, de csak a kereszten kívüli részt használtam fel. Azokat körberajzoltam a filcen, kivágtam, majd elhelyeztem a jelmez elején, hogy a fekete alapon kiadja a pajzsformát. Egy gombostűvel odaerősítettem és megint csak végigmentem a körvonalakon varrógéppel. (ld. a legfelső képet!)

Amennyiben az elől lévő hasíték túl nagy, akkor lehet még felvarrni kézzel kis kapcsot vagy patentot rá.
A tunika alá fekete, piros (azaz a dekorációnak megfelelő színű) vagy szürke hosszúujjú pulcsit lehet venni, alulra fekete nadrágot vagy harisnyát. A fejre én annakidején horgoltam egy láncsisakot, amit már nem találok, de ha összeszedem magam, akkor megcsinálom még egyszer és jövök a leírással. A kard pedig Apahajó gondos munkájának köszönhetően több réteg hullámpapírból készült alufóliával körbetekerve. Igazán kiváló kis lovag volt, nem is értem, miért nem találtam egyetlen fotót sem róla.
Ha valami nem világos, kérdezzetek nyugodtan!