freeform táska Ahamának

Hosszú ideje dolgoztam már ezen a táskán, hiszen a puha és a leghidegebb szelekben is bizonyító gyapjú vállmelegítőt-sálat már valamikor januárban megkaptam Ahamától. Ő rettentő felelőtlenül azt mondta, hogy ráér tavaszig a cseretáska, én pedig az utolsó pillanatig kihasználtam az időt. És akkor ezennel jelzem is a tavasznak, hogy miattam jöhet!

Először egy pillantás az összhatásra.

Aztán egy másik a kulisszák mögé, azaz így fényképezünk mi.

Ez pedig már a kedvenc részletem, a napmotívum. Amit egyébként Ahamának köszönhetek, még ha nem is tud róla. Pár napja ugyanis küldött egy képet egy horgolt takaróról azzal a kéréssel, hogy írjam le, szerintem hogy készült. Legjobb tudásom szerint válaszoltam, és gondoltam, ki is próbálom, hogy amit leírtam, működik-e. Sajnálatosan rá kellett jönnöm, hogy nem teljesen sikerült felderítenem az adott takaró készítését, azaz a gyakorlatban nem sikerült kiviteleznem azt a fajta öltést, amit szerettem volna, valahogy mindenképp reliefpálcák sikerültek sima pálca helyett. De nem is bánom, nagyon tetszik így.


Ez a másik oldalon a talp felől nézve.
El kell még mesélnem, hogy rettentően görcsöltem a készítés közben két dolgon. Az egyik az volt, hogy el fogom-e találni a horgolt előlap méretét és alakját, hogy pont a varrott alapra illeszkedjen. A másik az volt, hogy azon a részen, ahol talpat csinálok a táskának, hogy fog kinézni a horgolás és felveszi-e a szükséges alakot. Aggodalmaim természetesen teljesen feleslegesek voltak. Elárulom, sem az alakot nem sikerült eltalálnom, sem a normális illeszkedést. Viszont a kész táskán ez egyáltalán nem zavaró. Mindössze annyi történt, hogy felvarrásnál nem egyenes vonalban haladtam alul, és bizonyos részeken túllóg hátrafelé illetve alulra a horgolt rátét, máshol meg egyéb ráncolásokkal kellett csalnom. Na de túlaggódtam, mert az összhatást ez egyáltalán nem zavarja, sőt, nekem kifejezetten tetszett ez a szabálytalanság.
Itt pedig a legegyszerűbb, mégis egyik legszebb részletet mutatom, a nagyimintás részt. Szabálytalanból folyik át szabályosba, és amit igazán szeretek benne, az a színárnyalatok egymásutánisága. Nem gondolkoztam előre - nem szokásom -, csak úgy spontán rakosgattam egymás mellé a sorokat, az eredménnyel viszont nagyon elégedett vagyok.

Még a technikai részletekről annyit, hogy az alap egy flízzel bélelt táska lelkiismeretesen kukacolva (mire kimegy a divatból, én is belejövök), van zsebe és mágneszárral záródik. A pántja pedig álcázott heveder. Vettem ugyanis narancssárga hevedert, aztán rendes fényben kiderült, hogy igazi neonnarancs színű, kábé agyoncsapta volna az egész táskát, ha úgy marad, ezért aztán bevontam a táska saját anyagával.

Most mondjam azt, hogy elhatároztam, hogy magamnak is csinálok egy hasonlót, ha már ezt elígértem? :)