Kurkuma-kávé növényi festés

- Szerinted van itthon pirospaprika? 
- Gőzöm nincs, sosem használok paprikát. Ha, akkor a bal felső konyhaszekrényben. 
(utánanéz) 
 - Nem látok. Ha már úgyis Pesten jársz, hozz már haza egy nagy csomaggal légyszi! És figyelj, amúgy minek nekünk öt csomag kurkuma, amikor sosem főzünk vele? 

(Telefonbeszélgetés Apahajóval, miközben én a Bécs-Budapest buszon ülök

 ő meg ebédet próbálna főzni, ha lenne otthon paprika.) 

Hát nézzük csak, minek nekünk öt csomag őrült kurkuma, ha sose főzünk vele. Na jó, öt csomag azért nem kell, elég három (45 gramm). Aztán még 50 gramm őrült kávé. Ezeket beleszórtam egy lábos hideg vízbe. Hogy a lábos hány liter, azt nem tudom, mindenesetre 10 deka fonal vagy az abból készült kendő kb. egyharmad részét foglalja el. (Majd, de egyelőre még nem tettem a kendőt a lábosba). A víz plusz őrölt festékanyagokat majdnem forrásig melegítem és úgy 40 percig hagyom rotyogni. Eközben egy lavórban langyos mosogatószeres vízben áztatom a festendő fonalat, azaz az abból készült SBS-t. (A recept kis kitérő után folytatódik)

 Az SBS-ről csak annyit, hogy Drops Alpakából horgoltam még a nyáron, és annyira jó ötletnek találtam, hogy lesz végre egy natúr, törtfehér kendőm, mert az olyan elegáns. Aztán amikor kész lett, annyira unalmasnak találtam, hogy még arra se vettem a fáradságot, hogy elvarrjak három kilógó szálvéget. Hónapokig kerülgettem, gondoltam, elajándékozom, de valahogy én csak olyat szeretek elajándékozni, ami nekem is tetszik, ellenkező esetben olyan, mintha meg akarnék szabadulni tőle. Senki nem jutott eszembe, aki nálam jobban tudna értékelni egy törtfehér kendőt. Már arra is gondoltam, hogy befestem Boleróval rózsaszínre, aztán valami gyerekszülinapra elvisszük. Ugyanakkor a Drops Alpaka kicsit szúrós, úgyhogy gyereknek elég rizikós ajándékozni, így erről letettem. És akkor jött az a bizonyos telefonbeszélgetés és az ötlet, hogy akkor fessünk végre újra kurkumával.

Első - még tavalyelőtti - kurkumás festésem eredményét láthatjátok a képen a kendő mellett. A kurkumáról tudni kell, hogy fényérzékeny, azaz ha kinn van csak simán a szobában, akkor is fakul. Ez amúgy szép effekteket tud létrehozni, ha az ember szándékosan gyűrötten teszi le, mert ahogy több fény éri, ott jobban kifakul, tehát batikolt hatása lesz. Rólam meg azt kell tudni, hogy türelmetlen vagyok, tehát a festésnek azt a részét, hogy hagyjuk úszni három órát a festőlében a fonalat, általában nem szoktam tudni betartani, az első kurkumás festésnél sem. Most annyi volt a szerencse, hogy jógára kellett mennem este, úgyhogy tényleg úszott három órát a kendő, és nem estem kísértésbe, hogy idő előtt kíváncsiskodjak.

Szóval ott tartottam, hogy 40 perc után bedobtam a kendőt a lébe. Nem szűrtem le előtte, a port úgyse lehetett volna rendesen kiszűrni, a disznóólat meg érdemes megspórolni, mert a kurkuma tényleg nagyon erősen fest. Azt is, amit nem akarunk befesteni vele. Utána közepes, majd kis lángon tovább főzögettem a kendőt még egy óráig, aztán jóga előtt lekapcsoltam a tűzhelyet és otthagytam két órára az egészet fürdőzni. Így összesen három óráig volt  a festőlében a fonal, utána a kádban öblítettem tiszta vízzel, később samponos vízzel, majd újra tiszta vízzel. Meglepő, hogy amikor a sima víz már szinte teljesen átlátszó, a samponos újra elkezdi kioldani a festéket. A kávészemcsék kiöblítése komoly feladat, szerencsére a maradék a szárítás utáni kirázáskor elég egyszerűen magától távozott. 

És most még egy kis háttérinfo: egy korábbi kávés festésem óta tudom, hogy a kávé nem épp sötétbarnára fog, hanem inkább olyan tejeskávészínűre. Van viszont egy előnye: nem fakul, feltételezem, hogy a csersavtartalma miatt. A kurkuma szép sárgát ad, de fakul (ld. a 3. fotón) és a napsárgából halványsárga lesz egy idő után. Az volt az elméletem, hogy ha a kávét és a kurkumát összeházasítom, akkor egyrészt okkersárga lesz az eredmény, másrészt talán a kávé csersavtartalma megakadályozza, hogy a kurkuma sárgája halványuljon. Az első rész eddig bejött, tényleg tökéletes okkersárga lett. A második rész még meglepetés, figyelem két-három hétig, hogy viselkedik a kendő, aztán meglátjuk. Beszámolok róla, ígérem.

Különben a festőlét annyira sajnáltam kiönteni, mert szerintem még bőven fogott volna, csak sajnos nincs készleten festenivaló fonalam. Lehet, hogy ezen változtatni kéne?

UPDATE: Igen, a szín valóban tartós, kicsit sem fakult egy hónap alatt.

Tengerkék Berlinből

Korántsem biztos, hogy a technika velem van ezután, de tény, hogy keményen küzdöttünk az elmúlt napokban. Egyébként még csak döntetlenre állunk, további körök következnek, de úgy tűnik, néha újra tud és hajlandó képeket kezelni a masina. Én pedig kihasználom az aktuális jókedvét és simulékonyságát, ki tudja, mikor lesz újra ilyen jó passzban. Szóval ismét egy projekt még a nyárról: júniusban kezdtem, augusztus elején fejeztem be, és már alig vártam, hogy rossz idő legyen és hordhassam.

Van az a türkiz, amilyen a tenger napsütésben - ez az a szín, ami valahogy a fonalgyártókat érthetetlen módon nem ihleti meg. Lehet kapni ezt a színt pamutból meg akrilból és akkor itt nagyjából meg is áll a választék. Ezért is örültem annyira, amikor nyáron Berlinben megláttam ezt a Katia Darling fonalat. Ugyan nem teljesen tengertürkiz, de legalább itt-ott. Azonnal el kellett kezdenem horgolni belőle valamit, és mert minta nem volt nálam, maradt az SBS, ami már fejből is megy. Hanyadik is? Már nem is számolom.

Schoppelwolle, Zauberball - az aktuális kedvencem

A Zauberball fonalakat mióta megláttam, nagyon szeretem. És ahogy telik az idő - ellentétben más kapcsolatokkal - az a vonzalom csak fokozódik. Új és új színek, árnyalatok, fonási módok gondoskodnak arról, hogy minden egyes fonalboltos látogatásomkor találjak még egy olyan fajtát, amit korábban nem ismertem. Mondjuk nem minden alkalommal hagyom magam elcsábítani - ezt azért vegyük be a protokollba.
Egy régi sálprojektből maradt valamennyi narancs-lila-vörös fonalam és unalmamban elkezdtem ötszöget horgolni belőle különösebb cél nélkül. Mivel ezeket a színeket csak horgolni szeretem, viselni nem, lakberendezési tárgyban kezdtem el gondolkozni. Most szép lassan növesztem - azóta már új gombolyagot kellett kezdenem - s majd meglátjuk, mekkora lesz. 2 és feles tűvel, mert mazochista vagyok. Ez a relax-horgolásom. Ha semmi máshoz nincs agyam, vagy filmet nézek, csinálok hozzá egy-két kört.

Ez egy olyan hét, amikor két SBS-t mutatok, igaz, már kicsit régebben készült el. A Blaukraut bleibt Blaukraut nevű árnyalatot választottam egy kolléganőm kendőjéhez, ezek a kedvenc színei. Köszönetképp horgoltam, ő látja el ugyanis a gyerekeket nagy mennyiségben német nyelvű gyerekkönyvekkel.

Blokkolás közben jócskán nőtt a kész darab, ami a kendőnek jót tett, a lelki világomnak azonban rosszat. Elkezdtem ugyanis még decemberben a kórházban egy végeláthatatlan kardigánprojektet ebből a fonalból. A kész kardigán képén látszik, hogy nincs blokkolva, sőt, víz se érte. Ez azt jelenti, hogy ha a minta szerint horgolom, akkor csak addig lesz jó a méret, amíg először víz nem éri. Oké, hogy gyapjút nem mosunk gyakran, sőt, igazából csak párában szellőztetünk, de mindig történhetnek balesetek, ami miatt mégis mosni kell. A kardigán sorsa így egyértelmű: ami eddig elkészült belőle, azt bontani kell. Félek, hogy átszámolgatni az egész mintát nem tudnám, úgyhogy most fájdalmas búcsút veszek ettől a tervtől. Na de marad a kérdés: mit kezdek 50 deka, azaz rémsok Zauberball fonallal? Ötleteket hálásan fogadok "Balukraut bleibt Blaukraut" jelszó alatt.

Az első South bay shawlette

 Nekem a sokadik - neki az első. A kedvenc színeiből.

És a paraméterek: 10 deka Alize Bella 100% pamut, 4,5-ös tűvel.

Hordható horgolás

Tegnap egy virtuális beszélgetésben Varga Gabi fogalmazta meg azt, amit én eddig mindig csak úgy kontúrok nélkül éreztem: vannak azok a holmik, amelyek jól mutatnak fényképen, azok, amelyeket szeretünk horgolni/kötni és azok, amelyeket aztán sokat hordunk. Sajnos a három erény nem mindig esik egybe. Így például egy időben szinte kizárólag lilás színű fonalaim voltak itthon, legtöbbje olyan árnyalatú volt, hogy ha hordanám, zombinak néznék ki benne. Akkoriban még úgy vásároltam fonalat, hogy csak azt néztem, tetszik-e a színe. És persze nem minden szín, ami tetszik, áll jól.
A helyzet azóta is változatlan, jobban szeretem horgolni az élénk színeket, mint a tompábbakat, miközben pontosan tudom, hogy épp a tompább árnyalatok állnak jól minden színben. Szerencsére x darab olyan holmi meghorgolása, amelyet aztán soha vagy alig hordtam és aztán elajándékoztam más színtípusú barátnőimnek, megtanítottak arra, hogy bölcsebben válasszak fonalat. Most már ritkán gyengülök el pusztán azért, mert látok egy fantasztikus élénk narancssárgát vagy kékeslilát. (Pedig!) A fonalakban igyekszem az elkészült ruhadarabot látni, ha már egyszer a készen kapható pulcsi árának többszörösét és minimum 30 munkaórát invesztálok egy nagyobb horgolós projektbe. 

 Így lett az is, hogy ebből a nem túl látványos, barnás-szürkés-sötétkékes-fekete fonalból készült bolerót tavaly nagyon sokat hordtam és most, hogy eszembe jutott, hogy létezik, biztos idén is sokat lesz rajtam.  Hozzáteszem, horgolni nem szerettem se a bolerót, se ezt a kendőt - ezek a színek valahogy nem termelnek bennem örömhormonokat. De a praktikum mindenek fölött. 

A boleró után még maradt majdnem egy teljes 10 dekás gombolyag fonal, s miután nagyjából nem volt már mit horgolnom (igen, nagyon jól haladok a fonalfalással!), ráfanyalodtam erre, szomorú színek ide vagy oda.
A mennyiség miatt adott volt, hogy egy kisebb kendő lehet belőle, és ismét az SBS mintáját választottam. SBS-t horgolni már egy ideje nagyon nem cool, vége van a divathullámnak. Mégis, akárhány kendőmintát végignézek, nem találok olyat, ami színátmenetes fonalból jobban tetszene. Ráadásul fejből is megy, tehát kiválóan alkalmas filmnézés közben, vonaton, hullafáradtan és egyéb hétköznapi szituációkban való terápiás horgolásra.

Azért most ennyi fekete és szürke horgolás után (nem is mind került fel a blogba egyelőre) most már nagyon vágyom színekre, így tegnap elkezdtem a "Circle top"-ot a 2012-es Designer Knitting horgolós különszámából. Persze készleten lévő fonalakból, öt szín helyett négyből (Drops Safran kétféle sárga, fukszia és lila), tehát a színösszeállításban változtatnom kell, de még így is nagyon tarka lesz. Minden sora élvezet, s csak remélem, hogy ennek ellenére hordani is fogom.

Elfuserált SBS

A mai napom úgy indult, hogy az oviba menet vettem észre, hogy csak az egyik gyerek uzsonnástáskáját hoztuk magunkkal. Naná, valami miatt úgy gondoltam, hogy egy öt és fél éves magától is képes nyakába akasztani a táskát, amíg a kisebbnek látványosan felsegítem a hátizsákot. Hiú remény volt, szóval újra vissza a parkon át - ami tele van reggel kutyával, a gyerekek pedig már odafelé is csak tyúklépésben mentek emiatt. Majd az oviba való leszállításuk után - persze már necces volt, hogy beérek-e pontosan - sikerült egy pillanatra elméláznom. Pont abban a pillanatban, amikor felszálltam a villamosra. Na most az van, hogy a megállóban öt vagy hat villamos áll meg, ebből kettő jó nekem, a többi durván másfelé kanyarodik néhány megálló múlva. Én meg ma valahogy annyira voltam összeszedett, mint az öt és fél éves uzsonnaotthonhagyó gyermek, és némi várakozás után egyszerűen felszálltam az épp megállóban tartózkodó villamosra. Mondanom sem kell, hogy nem arra, amire kellett volna. Lehet tippelni, hány percet késtem. Na de hogy jön ez az SBS-hez?

Úgy, hogy a mostanában rajtam lévő krónikus szórakozottság ezen a kendőn is otthagyta a nyomát.
Boston fonalból horgoltam, ami nagyon vastag és tizes tűvel, szóval tényleg ez lett volna az évi könnyű és gyors projekt. Ehhez képest nagyjából minden sort kétszer horgoltam meg, mert folyotn elnéztem valamit. Ugye, azt hinném, hogy már kétszer megvolt a minta, mit nekem SBS. Frászt. A legviccesebb hibám az volt, amikor sor közepén félbeszakítottam a horgolást, és amikor legközelebb belekezdtem, akkor nem folytattam a sort, hanem az elkezdett fölé horgoltam a következőt. Aztán csodálkoztam, miért ennyivel nagyobb a sor végén az egyik oldal, mint a másik. A pláne, hogy először még bosszankodtam, mennyire nyúlós a fonal, meg arra gondoltam, hogy talán mégis túl vastag a 10-es tű, és tényleg csak vagy öt perc után esett le, hogy mi a valódi probléma. Ilyen előzménnyel el tudjátok képzelni, hogy amikor az egyik utolsó sorban észrevettem egy újabb szarvas hibát, akkor megmakacsoltam magam és azt mondtam, ez van, így marad, nem bontok vissza többet. Vicces feladat: Találd meg a hibát a felső képen!

És akkor kreatív megoldáshoz kellett folyamodnom, és másképp befejezni a kendőt, mint szoktam - hegyes lett a csücsök. Nem is rossz, és ha belegondolok, mivel ezt a kendőt sálként szeretném használni, úgysem lesz túl feltűnő, hogy nem minden sor egyforma.

De hogy a lényeget mondjam: 3 és fél gombóc Boston fonalat használtam fel, így lett blokkolás nélkül 105 centi az átfogó, 77 centi a befogó. És nagyon vicces egyébként ez a vastag fonalas megoldás a nagy lyukakkal a mintában. Csak legyen észnél közben az ember!