Mécsestartó készítése picikkel

 Itt vannak a hosszú, sötét, téli esték, amin lehet keseregni, bár a helyzeten az se változtat, vagy lehet gyertyát gyújtani és akkor mindenki boldog. A leggyerekbiztosabb nyíltlángú világítás szerintem a mécses befőttesüvegben. Oké, ezt is le lehet sodorni az asztalról, de sokkal nehezebben borul fel, mint mondjuk egy szép sokkarú gyertyatartó hosszú gyertyákkal.
Ennek a DIY-projektnek az egyik előnye, hogy szinte semmilyen kézügyességet nem igényel, úgy nagyjából két éves kortól le lehet kötni vele a kiskorúakat. A befőttesüveg legyen olyan szélesszájú, hogy kényelmesen bele lehessen ejteni a meggyújtott gyertyát. Mi két Nestlé bébiételes üveget használtunk (nagyobbaknak való, szélesebb szériából), köszi, kedves Vendégcsalád! Elsőként leáztattam a címkét az üvegről, a ragaszkodóbb részeknél körömlakklemosós vattát használtam.

 Aztán Do. feltépdesett egy kb másfél A5 méretű mintás selyempapírt. Természetesen egyszínű papírral is nagyon szép, mert a különböző vastag rétegek a színek és árnyalatok érdekes játékát adják majd.

 Decopatch lakkot használtunk a papír üvegre való ragasztásához, de ha valakinek szalvétatechnikához való lakkja van, az is tökéletesen megfelel.

 Széles, lapos ecsettel felvitte Do a lakkot az üvegre - mindig egy kisebb felületre, hogy ne száradjon meg a lakk idejekorán, majd rásimított egy pár papírfecnit. A fecnik részben fedik egymást, így néha a papírt is át kell kenni a lakkal, hogy jól ragadjon. Ezt aztán addig folytatja az ember, amíg végül mindenütt lesz papír az üvegen a csavaros szájat kivéve.

Miután teljesen körbeért az ember mindenhol, még egy réteg lakk jön a papírra, majd kis száradási idő után már lehet is gyönyörködni a mécsesben. Aki szeretné, a csavaros résznél még fonallal, szalaggal díszítheti az üveget, nekem most jobban tetszett így, egyszerűen.
Az anyagköltség elhanyagolható - pláne, ha amúgy is van otthon szalvétalakk - úgyhogy ha tömegesen szeretne valaki karácsonyra ajándékozni valami szép, de nem túl drága apróságot, akkor szerintem ez a kis gyertyatartó remek ötlet. Kellemes és kreatív hetet kívánok nektek!

Üdv a dobozhegyek mögül

Tegnap a fonalaim nagyobb részét is bedobozoltam - persze megbújnak még alattomban itt-ott, tehát még biztos összejön egy fél ruhászsáknyi, de azt összeszedni legalább nem lelkileg lesz nehéz. Különös tekintettel a következő két hétben várható felfordulásra, amely szerencsésen egybeesik az Év Munkahelyi Kihívásával és amúgy is november van, egy időre nyilván nyugalomba vonulok a blogból meg a kézimunka világából. (A kezeimre szükségem van a várhatóan 50+ doboz becsomagolásához) De hogy ne maradjatok inspiráció nélkül, szívesen ajánlom farbenmix varrós ádventi kalendáriumát - minden nap 15 perc varrással karácsony estére egy kész táskát kaptok. Fényképes leírások lesznek, tehát nem ér a hiányzó némettudásra hivatkozva kihagyni, meg amúgy is ott van a google translator, ami még extra szórakozást is ad, jobb, mint a Hahota! (Ha ezt a mondatot érted, akkor Te is 30 és 40 között vagy  : D )

Szóval varrjatok szépen helyettem is táskát, talán én is nekifogok, ha előszedtem az új lakásban a varrógépet és megtaláltam mindenféle varrós krimmkrammot, meg kihevertem azt a sokkot, hogy a meglévő táskáim megtöltenek egy költöztetődobozt.

Szívélyes üdvözlettel a dobozhegyek mögül:
anyahajó

Az én ádventi kalendáriumom

Ha fontos és sürgős dolgom van, hirtelen mindig eszembe jut valami kevésbé sürgős és sokkal kellemesebb. Miután a takarítást már kipipáltam és rájöttem, hogy nincs otthon a költöztetős dobozok összeragasztásához ragasztószalag és még mindig nem jött meg a lelki erőm a Tulajdonképpeni Dolog intézéséhez, az idei ádventi kalendáriumon kezdtem el rágódni. A gyerekekét már úgy nagyjából kitaláltam és minél tovább gondolkozom, annál inkább tetszik: az édesség nem menő, mert tavaly is sokszor nem akarta megenni Do, mondván rossz a fogaknak (Tisztelt Szülő, ne akarja karácsony felkiáltással megtörni a szabályokat, amelyeket egész éven át sulykolt a gyerekbe!). Az egyéb kütyük, pl. hajcsatok amúgy is osztódással szaporodnak meg hogy nézne ki K. hajában egy rózsaszín csat. Aztán meg ha mindkét gyerek külön kap, akkor jó eséllyel mindkettő azt fogja majd mondani, hogy a másik jobbat kapott, és amúgy is kétszer 24 az pont 48, ehhez a számhoz én még nem vagyok felnőve. Szóval egy 24-es szett lesz, amit közösen kapnak, s vagy egy állatfarmhoz való figurákat, vagy egy duplókészlet darabjait kapják majd meg -a döntést még lebegtetem.

Na de mi van a felnőttekkel? Nekik nem jár egy kis varázslat? Ó, dehogynem, s ma teljesen véletlenül meg is találtam, mi lesz az. Hónapokkal ezelőtt egy Mangelexemplar-boltban (ahol új könyveket lehet töredék áron venni kb egy évvel a megjelenés után, és ami mondanom sem kell az egyik első számú kísértés nekem Bécsben) vettem egy Gaarder-könyvet belelapozás nélkül - pusztán azért, mert Gaarder jó és olvasni kell. Emlékeztem, hogy karácsonyi a tematika, így ma beleolvastam, és hoppá!, kiderült, hogy egy regény ádventi kalendárium. Bár rövid, egymástól független kis írásoknak tűnnek a tipográfia alapján, valójában egy összefüggő történet, amely egy varázslatos ádventi kalendáriumról szól és amelyben a kis történetek az egyes napokra szóló ajándékok. Ha valaki tud németül, és Gaarder-rajongó, akkor szerintem ne gondolkozzon. Idejében szóltam szerintem, az amazon biztos meghozza még december 1. előtt.

És ti hogy álltok ádventi kalendárium ötletelésben?

Bécsi nyalánkság

Ki tudja, mire ez az időzített bejegyzés olvasható lesz, talán már ezt a vonzó ádventi édességet is megkóstolom valamelyik karácsonyi vásárban. A neve Zuckerapfel, és vannak rokonai is. Mindenféle gyümölcsöket - epret például - csokiba, cukorszirupba mártva nyársra fűzve árulnak. Hmmm, nagyon vonzó. Legalább annyira, mint a másik kedvencem, a pirított, cukros mandula, ami friss-puha, ropogós, szóval egyszerűen tökéletes.

Ádvent Bécsben

Fura hely ez a Bécs, itt a karácsonyi piacok már novemberben kinyitnak, úgy a közepe felé, s az ünnepi kivilágítás is üzemel már egy ideje. Ha belegondolunk, mennyi turistát hoz ez a városnak, akkor nem is lehet csodálkozni. Ma kinéztem a legismertebb piacra, a Rathausplatzra, hogy megnézzem a felhozatalt és hogy vegyek Donak egy stanicli sült gesztenyét, amiért szó nélkül elaludt délután. (Miután az oviban leszoktatták a délutáni alvásról, kénytelen vagyok nevelési elveimet feladva adok-kapok módszerrel ágyba küldeni.)



Első benyomásom a karácsonyi vásárról nagyon letaglózó. Igazából egyetlen dologért érdemes kimenni, ez pedig az evés. Igazán remek bukták, fánkok és egyéb égetett tészták vannak. Ezt onnan tudom, hogy egyet megkóstoltunk (égetett tészta rózsa formára sütve, s a szirmokra sült almát tettek valami csalafinta módszerrel. Az volt ráírva, hogy esküvői sütemény, de hogy ezt hogy csinálják házilag, arról gőzöm nincs, nagyon bonyolultnak tűnik. Az íze egyszerűen zseniális, csak ajánlani tudom.), hármat pedig hazahoztunk a jelen nem levő családtagok kedvéért. A buktával dicsértük a napot, és tényleg csak szuperlatívuszokban beszélhetek róla. A fahéjas csillag alakú fánkot - nem összetévesztendő a Zimtsterne-vel, ami szintén gyengém - és a diós akármicsodát - talán stangerl? - majd holnap reggel próbáljuk ki, remélem, nem szárad ki addigra túlságosan. Szóval a sütik tényleg nagyon ajánlhatók.

A többi tárgy inkább felejthető, vannak mindenféle kézműves jellegű holmik, viszont nagyjából a kezdő szinten kivitelezve, stílusban meg giccs és gáz kategória. Vannak aranyos gyertyák, bár igazság szerint ha nem élek tovább, mint 90 év, akkor nem kell gyertyát vennem életemben, úgyhogy itt nem nézelődtem sokáig.

A bögrére kell még kitérnem, amiben a puncsot, forralt bort adják, és ami az otthoni rendszerhez hasonlóan itt is betétdíjas. Bevallom, gyengém a karácsonyi vásáros bögre, a tavalyi Vörösmarty térit pl. annak ellenére megvetettem Apahajóval, hogy furán nézett rám - minek még egy bögre - és határozottan ellenezte, hogy hazavigyük. Amiben igaza is volt, mert így kicseppent a szatyorba a vörösbor. De ha egyszer annyira jó volt a bögrén a minta! És amikor letört a füle, még mindig használtam, és mikor totál kettétört, majdnem sírtam is, annyira kötődtem ahhoz a bögréhez. Na de ezek az idei bögrék a Rathausplatzon mindent alulmúlnak, amit eddig láttam, még azt a zsiráfos bögrét is, amit Apahajónak vittem be egyszer a kórházba, és amit a sarki ábécében vettem a kórház mellett (máig vitatkozunk, hogy zsiráf, víziló vagy kutya van rajta).



A néhány jobb stand közül az egyik ez a természetes dekorációt árusító, a másik egy főleg fajátékokat kínáló. És akkor nagyjából vége is. Nézzen inkább mindenki felfelé, mert a fákon hatalmas lampionok világítanak, ez tényleg vidám és hangulatos.

Van viszont egy jobb ötletem: ha valaki készül ádventben Bécsbe, nyugodtan hagyja ki a főpiacot. Kezdjen inkább rögtön a Hofburggal szemben, ahol azért van pár jobb stand - és a bögre is szebb, bár a forralt bor drágább. Vagy menjen kicsit messzebb, a Volkstheater közelében lévő Spittelbergre, ott van a leghangulatosabb és legszínvonalasabb piac mindig. Legközelebb, ha arra járok, igyekszem erről is fényképeket hozni, addig is szép ádventet kívánok mindenkinek!

Ádvent gyerekkel :D

Még élénken emlékszem arra a két évvel ezelőtti karácsonyra, amikor a Mennyből az angyal helyett Megy a gőzöst kellett énekelni a karácsonyfa alatt - minden egyéb klasszikus próbálkozásunkat túlénekelte ugyanis a családunkban uralkodó kétéves. És hát ciki vagy nem, a helyzet óriási röhögésbe fulladt, annyira abszurd volt. Azzal vigasztaltam magam, hogy ugye a karácsony a gyereké elsősorban, és hogy lesz ez még jobb is. És ez tényleg így igaz, idén már - hála az ovinak is - négyévesünk abszolút nyitott a karácsony eredeti tartalma felé. Na de ismét van kétéves a családban, akinek - minő véletlen -, szintén a Megy a gőzös a kedvence. És bár beszélni még alig-alig tud, ebből következően várhatóan nem fog rázendíteni a fa alatt a kedvencére, de szókincséből épp kitelik az "Anya, ne éneke!". Így aztán az eredetileg meghitt gyertyafényes ádventi éneklés helyett csöndes gyertyanézés lett a tegnapi program. Persze csak miután befejezte a lámpaoltás miatti sírógörcsét. A vallási nevelés hétköznapi buktatói című epizódunkat mutattuk be.