Rend az előszobában

Január van, ilyenkor az egész világ sportol, rendet rak, dobálja ki a kacatjait és legalábbis délelőtt nem fogyaszt csokoládét. Így aztán itt az ideje, hogy ezt a régóta halogatott bejegyzést végre megírjam, mert szerintem az egész világnak hasznos, pláne, ha tud magyarul a világ. Amúgy az angyalok még Bécsben is tudnak, mert különben nem azt hozták volna karácsonyra, amit a gyerekek kértek. Sie waren total berührt von dieser Tatsache - ezt csak azért írom németül, nehogy elbízzák magukat az angyalok.

Mielőtt bárki félreértené a bejegyzés címét: nem, nálunk általában nincsen rend az előszobában, pláne télen. Túl sok sapkánk, sálunk és vállkendőnk van ahhoz, hogy rendbe lehessen tartani. És a csizmák túl nagyok ahhoz, hogy beférjenek a cipősszekrénybe, úgyhogy azok is csak úgy szabadon állnak, ez pedig legfeljebb konyhabútor esetében lehet tetszetős. (Ez egy ilyen IKEA-reklám bejegyzés lesz, elnézést. Mentségemre szóljon, hogy nem pénzért csinálom.)

Tehát ruha-cipő terén nincs rend az előszobában, viszont egy dologban nagyon megtaláltam a Tökéletes Módszert, és mert már évek óta működik, le is merem írni. (Leírni amúgy veszélyes dolgokat, utána a működők rendszerint elromlanak, a jól levő gyerekek megbetegszenek, ilyesmi.)

Az előszobai papírok rendezésében egyszerűen profi vagyok - köszönjük, Motorp doboz!
Miket tartok benne?
- térképeket olyan városokról, amelyekben szolgálati úton voltam és várható, hogy újra fogok oda utazni. Van például Berlin metróhálózata, Hannover, Linz.
- térképeket olyan városokról/tájakról, ahol nyaralni voltunk és el tudom képzelni, hogy visszamegyünk (Mariazell, Mittersill) illetve olyanokról, ahol ugyan szolgálati úton voltam, de biztos vagyok benne, hogy privát is vissza szeretnék menni, hogy végre lássak is valamit (Tallinn)
- Bécs térképeket, igen, többesszámban: olyat, ami könnyen kezelhető, de a külső kerületek nincsenek rajta, olyat ami lepedő, de cserébe minden rajta van és néhány olyat, amit vendégek kezébe lehet nyomni és nem baj, ha nem adják vissza.
Ezzel a doboz fele megtelt, de még van hely ezeknek:
- két mappa a gyerekek oltási könyvével és egyéb orvosi papírjaival, hogy orvoshoz induláskor ne kelljen cipővel végigmenni kabátban az egész lakáson és keresgélni, hazajőve meg ne felejtsem el, hogy miért is indultam be és hova egyáltalán, hanem csak simán betehessem a dobozba.
- egy mappa a gyerekek terhesgondozási cuccaival és ultrahangképeivel - azért mert csak. Semmi ráció nincsen benne, de jobb hely nem jutott eszembe.
- és a lényeg: az összes olyan prospektus, amiről úgy érzem, hogy feltétlenül meg kell őriznem: aktuális múzeumprogramok, gyerekprogramok, kerámiaműhely, ahova el akarok menni, ha egyszer lesz időm, szuper kézművesüzlet szórólapja, Do tavalyi iskolaelőkészítős tanárnőjének telefonszáma (ha jövőre esetleg nem hirdetné magát az oviban, Kristófot akkor is szeretném elvinni hozzá), egy film szórólapja, amit mindenképp szeretnénk megnézni Apahajóval, olcsó firenzei szállás prospektusa, a tánciskolánk szórólapja - nem aktuális, de a telefonszám rajta van, Kerékpár kezelési és használati útmutató a garancialevél miatt, bábszínház- és gyerekszínház programok, múzeumi prospektusok a nyitvatartási idő miatt. (Igen, amint látszik, nincs okostelefonom és nincs hozzámnőve a számítógépem sem, ami már csak azért is jó, mert egy régi, asztali gépről beszélünk, nem kis karcsú laptopról.)
A doboznak ezt a szekcióját időnként kiszelektálom, általában akkor, amikor már csak szuszakolva férne el benne egy következő prospektus.
Ja igen, és a legfontosabb: dugiban van még oldalt egy működő toll és egy jegyzettömb is, és erről nem tudnak a gyerekek, tehát jó eséllyel ott is maradnak - mármint a toll és a jegyzettömb.

Nincs több titok, ennyi az egész: vannak ezek az információk, amikre ugyan nincs minden nap szükség, de ha, akkor nagyon és azonnal, és nincs kedvem bekapcsolni emiatt a gépet (mert akkor tuti nem mennénk múzeumba), és akkor nagyon praktikus, hogy az előszobában mindent egy helyen megtalálok. Meg még az is praktikus, hogy amikor hazajövünk a múzeumból/ színházból/ akárhonnan, akkor egyből ebbe a dobozba szórom a beszórandókat, és a táskám is rögtön rendesebb, de legalább könnyebb. És az asztal az előszobában lényegesen rendezettebb, mintha mindezek a papírok csak úgy összevissza lennének rajta. Ez meg azért praktikus, mert így tele lehet szórni gyerekrajzokkal, amelyek nálunk osztódással szaporodnak, mint tudjuk.

A fonalmegmaradás törvénye és egyéb összefüggéstelen viszontagságok

A fonal nem vész el, csak átalakul - ezt kellett megállapítanom miközben ruhásszekrényemet adoptáltam az őszhöz, ami már majdnem tél. Azokon a polokon, ahol régebben a nadrágok és felsők voltak, most sálak, kendők, mellények és kardigánok találhatók. Meg azokon a polcokon is, ahol már korábban is kötött pulcsik voltak. Meg a lakás több más különböző pontján is.

A fonaltárolással amúgy nincs igazi problémám, bár az expedit fonott kosarai kiváló lakóhelyet biztosítanak a molyoknak, azért a pamut és akriltartalmú fonalak iránt nem mutatnak érdeklődést, szóval csak a nemesebbeket kellett átköltöztetnem. Egy csinosabb papírzacskót választottam e célra meg egy kosarat, amelyet el is helyeztem a kanapé mellé. Kompozícióba, minta lakberendezési katalógushoz fényképeznék ún. lakályos, bensőséges női kuckót.

Amúgy meg büszke vagyok rá, hogy pár éve már nagyon jól kezelem a rendetlenséget, rendszeresen lomtalanítok, mindennek van hely, de csak egy, és vissza is rakom oda, és ami a legfontosabb, nem vásárolok hülyeségeket, szóval igazi simplify lélek lettem. De tegnap szembesülnöm kellett, hogy vannak azért pontok, ahol még fejlődnöm kell. Mert például az (1 papírzacskó + 1 kosár) még lakályos volt. A két papírzacskó, amiben igazából négy zacskónyi cucc van, három nagy műanyagszatyor - nem harmonizáló színű -, két kiszuperált cipősdoboz és egy kosár a sarokban már inkább kaotikus, mint lakályos.

Azért van kiút, szisztematikusan fogok haladni. Felírtam, hogy melyik fonalból mit akartam horgolni/kötni (!!!), amikor megvettem. És azt is, hogy az elkezdettekből mi hiányzik még. Három esetben csak száleldolgozás, egy esetben csak blokkolás. Teljesen átlátható az egész, és a mentőöv neve projektfüzet. Sok horgolónak segített már utat vágni a bozótban, miért ne segítene nekem is. Nem lesz ugyan tőle több hely a fonalaknak, de talán megpsórolok magamnak pár tanácstalan estét, amikor nem jut eszembe, hogy miért is vettem meg ezt a rengeteg fonalat mind. Már azon kívül, hogy szépek.

Egy titkos projekten dolgozom egyébként, amiről csak nagyon szűkszavúan írhatnék. És a fényképezőgépem legutoljára Budapesten láttam. Szerintem még mindig abban a hátizsákban van, amit múlt hét óta nem volt lelki erőm kipakolni. De ma ilyen számvetős nap lesz, rendet rakok és biztos előkerül. Akkor végre majd nemcsak süketelek a blogban.

Simplify saláta

Remek könyvet olvasok, ismét egyet a simplify-sorozatból, úgyhogy erőteljesen kiütköznek rajtam a simplify-tünetek. Kevés gondolkodással szórok ki lomokat, és mindent úgy szemlélek, ami a kezembe kerül, hogy vajon mit kezdjek vele, hogy hasznos is legyen, de ne is foglalja a helyet és növelje a káoszt.

Az egyik legkáoszveszélyeztetettebb hely a lakásban a hűtőszekrény. Mert már csak kicsi sajt van, ezért veszünk újat, és mert az újat ki kell próbálni, a régi méltatlanul elfelejtődik. Vagy mert megmaradt valami vasárnap ebédről, de már kevesebb, mint egy adag, így szintén a hátsó régiókba vándorol.

Valamelyik este épp Nagyon Zöldre támadt kedvem, de csak a maradékokból gazdálkodhattam (kinek van kedve ilyen hidegben a szükségesnél több kört futni és még a piac felé is kitérőt tenni). Találtam másfél maréknyi előre felvagdalt vegyes zöldsalátát, egy kígyóuborkát, háromnegyed üveg olívabogyót, némi fetát a krémesebbik fajtából. Ezeket összekevertem, leöntöttem olviaolajjal és balzsmecettel, kicsit megsóztam, majd elkezdtem valamit hiányolni. Jó, jó, zöldet akartam, de azért egy kis szín nem ártott volna. Menő szakácskönyvek ilyenkor a színes kaliforniai paprikát ajánlják, csakhogy épp semmi ilyesmi nem volt otthon. De még egy kis sárgarépa sem. Újra szemlét tartottam a hűtőben és amikor a hátsó szekcióban felfedeztem egy fél doboz vörösbabkonzervet, már meg is volt a megoldás.

Nemcsak ketten, felnőttek laktunk jól, de még a salátát egyébként nem kultiváló Kétéves is, mert mint kiderült, a vörösbab - természetesen különválasztva a Gyanús Zöldektől - neki is jól csúszott. Nem mellesleg pedig átláthatóbb lett a hűtő, olyannyira, hogy mára előirányoztam a leolvasztását is. Éljen az egyszerűsítés!