A fonalmegmaradás törvénye és egyéb összefüggéstelen viszontagságok

A fonal nem vész el, csak átalakul - ezt kellett megállapítanom miközben ruhásszekrényemet adoptáltam az őszhöz, ami már majdnem tél. Azokon a polokon, ahol régebben a nadrágok és felsők voltak, most sálak, kendők, mellények és kardigánok találhatók. Meg azokon a polcokon is, ahol már korábban is kötött pulcsik voltak. Meg a lakás több más különböző pontján is.

A fonaltárolással amúgy nincs igazi problémám, bár az expedit fonott kosarai kiváló lakóhelyet biztosítanak a molyoknak, azért a pamut és akriltartalmú fonalak iránt nem mutatnak érdeklődést, szóval csak a nemesebbeket kellett átköltöztetnem. Egy csinosabb papírzacskót választottam e célra meg egy kosarat, amelyet el is helyeztem a kanapé mellé. Kompozícióba, minta lakberendezési katalógushoz fényképeznék ún. lakályos, bensőséges női kuckót.

Amúgy meg büszke vagyok rá, hogy pár éve már nagyon jól kezelem a rendetlenséget, rendszeresen lomtalanítok, mindennek van hely, de csak egy, és vissza is rakom oda, és ami a legfontosabb, nem vásárolok hülyeségeket, szóval igazi simplify lélek lettem. De tegnap szembesülnöm kellett, hogy vannak azért pontok, ahol még fejlődnöm kell. Mert például az (1 papírzacskó + 1 kosár) még lakályos volt. A két papírzacskó, amiben igazából négy zacskónyi cucc van, három nagy műanyagszatyor - nem harmonizáló színű -, két kiszuperált cipősdoboz és egy kosár a sarokban már inkább kaotikus, mint lakályos.

Azért van kiút, szisztematikusan fogok haladni. Felírtam, hogy melyik fonalból mit akartam horgolni/kötni (!!!), amikor megvettem. És azt is, hogy az elkezdettekből mi hiányzik még. Három esetben csak száleldolgozás, egy esetben csak blokkolás. Teljesen átlátható az egész, és a mentőöv neve projektfüzet. Sok horgolónak segített már utat vágni a bozótban, miért ne segítene nekem is. Nem lesz ugyan tőle több hely a fonalaknak, de talán megpsórolok magamnak pár tanácstalan estét, amikor nem jut eszembe, hogy miért is vettem meg ezt a rengeteg fonalat mind. Már azon kívül, hogy szépek.

Egy titkos projekten dolgozom egyébként, amiről csak nagyon szűkszavúan írhatnék. És a fényképezőgépem legutoljára Budapesten láttam. Szerintem még mindig abban a hátizsákban van, amit múlt hét óta nem volt lelki erőm kipakolni. De ma ilyen számvetős nap lesz, rendet rakok és biztos előkerül. Akkor végre majd nemcsak süketelek a blogban.