A következő címkéjű bejegyzések mutatása: neszi. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: neszi. Összes bejegyzés megjelenítése
2016. március 18., péntek
Filc neszi szőtt szalagokkal - a prototípus
Újfent szülinapra volt hivatalos a gyermek, és egész véletlenül időm is volt, úgyhogy sk ajándékot vitt. Eredetileg egy tapestry crochet technikával készült nesziben gondolkoztam, de aztán feltúrtam a rövidárus kosaramat és találtam benne ilyen vicces szőtt szalagokat. Pánikba estem, mert az utóbbi időben napi rendszerességgel hangzik el a mondat, miszerint ez vagy az túl dedós. Vajon meddig fogják még nem túl dedósnak, hanem egyszerűen cukinak tartani ezeket a mesefigurás szalagokat, amelyekből elég tetemes mennyiséget halmoztam fel abban az időben, amikor még rendszeresen varrtam gyerekruhákat?
Gyorsan kellett hát varrnom egy neszit, felső csík szőtt szalag gépi cikkcakkal felvarrva, az alsó csík farkasfog kézzel öltögetve. Cippzárnak egy szép narancssárgát választottam, bár igazából ez volt az egyetlen, ami hosszra megfelelt, úgyhogy a választás szó enyhe túlzás. A piros filc még békebeli valódi filc: nagymamám hagyatékából kaptam meg egy-egy nagyobb darabot piros, kék, szürke, fekete és natúr színekből. Mivel ezek majdnem egyidősek velem (még emlékszem, hogy nekem is készült ezekből a színekből falvédő), először is beleraktam a mosógépbe. Ennek következtében még egy fokkal összement és vastagabb, tömörebb is lett.
Ez tehát a prototípus, mert mind filc, mind színes szőtt szalag van még bőven. Legközelebb megpróbálom úgy is, hogy a varrás ne látszódjon és legyen némi talpa a tartókának, aztán majd megnézem, hogy melyik fajta tetszik jobban.
2016. január 30., szombat
Hogyan varrjunk be cippzárat, ha nincs kedvünk hozzá?
Természetesen ugyanúgy, mintha lenne kedvünk hozzá - már ha a technikai oldalát nézzük a dolognak. Engem azonban sokkal jobban szokott érdekelni a dolgok lelki oldala. Jelen poszttal ebben az értelemben rokon ez a bizonyos ősrégi kalauz a fonalvásárlás mikéntjéről.
Adott tehát egy láda az íróasztalom (varróasztalom, kreatív asztalom, lomtáram) mellett, amelyben azokat a holmikat tárolom, amik már majdnem kész vannak, csak még röviden elő kell venni hozzá a varrógépet, illetve azok, amelyek javításra szorulnak: tíz kézi öltés, egy felvarrandó gomb, ilyesmi. A dobozban X napon négy darab neszi várt arra, hogy cippzárt varrjak bele, volt, amelyik már tavaly április óta. Egy ideig még rendszeresen felvettem a hétvégi teendők listájára a cippzárbevarrást, aztán már erre se pazaroltam az energiát.
Cippzárt nem varr be az ember csak úgy. Ahhoz kell valami plusz. Egy komolyabb vizsgaidőszak másnap két szigorlattal bizonyára működő motiváció lenne, de sajnos ilyenre már nem bazírozhatok, így mást kellett kitalálnom. És íme!
1. Nézd át két nap leforgása alatt az utóbbi négy év fényképeit. Erre a tevékenységre szánj 2*6 órát minimum. Közben letörölheted a duplikátokat és a miafenénekfotóztam harmincszor a gyereket hátulról mozgás közben típusú képeket. Máris nem hiába keltél fel azon a hétvégén, a gyerekek meg úgyis jobban szeretik a töröktől hozott pizzaszeleteket, mint a legmenőbb sk kaját. Na de a lényeg: állapíts meg, hogy a legtöbb fotón előnytelenül nézel ki egy bizonyos szabású farmerban, mégpedig pont abban, amiről azt gondoltad, hogy mennyire fiatalos. Mentsd el fejben azt is, hogy viszont egy másikfajta szabású nadrágban istennő vagy.
2. Túrd át a szekrényed, távolíts el minden cuccot, amiben idétlenül néztél ki (nemcsak az említett szabású farmert, hanem a fotókon előnytelen felsőket is.). Állapítsd meg, hogy az istennő-farmerból jelenleg egy darab sincs, sőt, miután az összes rossz fazonú nadrágot kiszedted, nem maradt nadrágod.
3. Tegyél vissza mégis kettőt az előnytelenekből, mert valamit mégiscsak kell hordani.
4. Szánd el magad, hogy elmész nadrágot venni. Az istennő-fazont. (Igen, nem tévesztettem el a poszt címét, a cippzárbevarrás lépéseiről írok, nem a gardróbrendezésről.) Járd be a várost és vegyél egy megfelelő farmert. Természetesen hosszú a szára, de nem gond, majd felvarrod, végül is ezért van varrógéped.
5. Három héten keresztül vedd fel minden hétvégi to do listára a nadrágfelhajtást. Igen, csak hétvégére, mert munka után már fekete anyagot fekete cérnával nem látsz felvarrni. Mindhárom hétvégén találj valami kifogást, hogy miért nem veszed elő a varrógépet. (Segítségképp: tökéletes futóidő van!, Ki kéne robbantani a gyerekeket a lakásból., Tök üres a hűtő, muszáj nagybevásárolni., Tele van a hűtő, elromlik ez a rengeteg cucc, ha nem főzök egész hétvégén.)
6. A negyedik hétvégén szánd el magad, hogy akkor most előveszed a varrógépet és felhajtod a nadrágot.
7. Akadjon meg a szemed a fent nevezett ládában, és fogjon el a bűntudat, hogy már hónapok óta ott állnak szegény neszik cippzárra várva.
8. Kiálts fel, hogy "dehát egy cippzárbevarrás öt perc, majd utána felhajtom a nadrágot". Arra nyilván nem számítasz, hogy a második neszinél besokall a varrógép és minden szálfeszességet meg nyomást újra kell állítgatni meg teljesen kitisztítani a gépet. De ez mindegy is, hiszen most nem a nadrágról beszélünk, hanem a cippzárról, az pedig így be lett varrva.
Jelenleg azon dolgozom - lelkileg legalábbis -, hogy megírjam a Hogyan hajtsunk fel nadrágot, ha nincs kedvünk hozzá? című posztot. A módszert egyelőre keresem.
P.s.: a képen látható neszi sk fonott fonalból készült egy este alatt, majd nemezeltem mosógépben két óra alatt, majd belevarrtam a cippzárt 10 hónap alatt. Ti mit szoktatok halogatni a végletekig?
Adott tehát egy láda az íróasztalom (varróasztalom, kreatív asztalom, lomtáram) mellett, amelyben azokat a holmikat tárolom, amik már majdnem kész vannak, csak még röviden elő kell venni hozzá a varrógépet, illetve azok, amelyek javításra szorulnak: tíz kézi öltés, egy felvarrandó gomb, ilyesmi. A dobozban X napon négy darab neszi várt arra, hogy cippzárt varrjak bele, volt, amelyik már tavaly április óta. Egy ideig még rendszeresen felvettem a hétvégi teendők listájára a cippzárbevarrást, aztán már erre se pazaroltam az energiát.
Cippzárt nem varr be az ember csak úgy. Ahhoz kell valami plusz. Egy komolyabb vizsgaidőszak másnap két szigorlattal bizonyára működő motiváció lenne, de sajnos ilyenre már nem bazírozhatok, így mást kellett kitalálnom. És íme!
1. Nézd át két nap leforgása alatt az utóbbi négy év fényképeit. Erre a tevékenységre szánj 2*6 órát minimum. Közben letörölheted a duplikátokat és a miafenénekfotóztam harmincszor a gyereket hátulról mozgás közben típusú képeket. Máris nem hiába keltél fel azon a hétvégén, a gyerekek meg úgyis jobban szeretik a töröktől hozott pizzaszeleteket, mint a legmenőbb sk kaját. Na de a lényeg: állapíts meg, hogy a legtöbb fotón előnytelenül nézel ki egy bizonyos szabású farmerban, mégpedig pont abban, amiről azt gondoltad, hogy mennyire fiatalos. Mentsd el fejben azt is, hogy viszont egy másikfajta szabású nadrágban istennő vagy.
2. Túrd át a szekrényed, távolíts el minden cuccot, amiben idétlenül néztél ki (nemcsak az említett szabású farmert, hanem a fotókon előnytelen felsőket is.). Állapítsd meg, hogy az istennő-farmerból jelenleg egy darab sincs, sőt, miután az összes rossz fazonú nadrágot kiszedted, nem maradt nadrágod.
3. Tegyél vissza mégis kettőt az előnytelenekből, mert valamit mégiscsak kell hordani.
4. Szánd el magad, hogy elmész nadrágot venni. Az istennő-fazont. (Igen, nem tévesztettem el a poszt címét, a cippzárbevarrás lépéseiről írok, nem a gardróbrendezésről.) Járd be a várost és vegyél egy megfelelő farmert. Természetesen hosszú a szára, de nem gond, majd felvarrod, végül is ezért van varrógéped.
5. Három héten keresztül vedd fel minden hétvégi to do listára a nadrágfelhajtást. Igen, csak hétvégére, mert munka után már fekete anyagot fekete cérnával nem látsz felvarrni. Mindhárom hétvégén találj valami kifogást, hogy miért nem veszed elő a varrógépet. (Segítségképp: tökéletes futóidő van!, Ki kéne robbantani a gyerekeket a lakásból., Tök üres a hűtő, muszáj nagybevásárolni., Tele van a hűtő, elromlik ez a rengeteg cucc, ha nem főzök egész hétvégén.)
6. A negyedik hétvégén szánd el magad, hogy akkor most előveszed a varrógépet és felhajtod a nadrágot.
7. Akadjon meg a szemed a fent nevezett ládában, és fogjon el a bűntudat, hogy már hónapok óta ott állnak szegény neszik cippzárra várva.
8. Kiálts fel, hogy "dehát egy cippzárbevarrás öt perc, majd utána felhajtom a nadrágot". Arra nyilván nem számítasz, hogy a második neszinél besokall a varrógép és minden szálfeszességet meg nyomást újra kell állítgatni meg teljesen kitisztítani a gépet. De ez mindegy is, hiszen most nem a nadrágról beszélünk, hanem a cippzárról, az pedig így be lett varrva.
Jelenleg azon dolgozom - lelkileg legalábbis -, hogy megírjam a Hogyan hajtsunk fel nadrágot, ha nincs kedvünk hozzá? című posztot. A módszert egyelőre keresem.
P.s.: a képen látható neszi sk fonott fonalból készült egy este alatt, majd nemezeltem mosógépben két óra alatt, majd belevarrtam a cippzárt 10 hónap alatt. Ti mit szoktatok halogatni a végletekig?
2015. január 4., vasárnap
Lila és gombos
Ez a neszi egy jótékonysági árverésre került végül, na jó, árverésnek nevezni talán picit túlzás, mert nem volt túl nagy hírverése, meg talán az időzítése sem volt a legjobb, de a lényeg, hogy elkelt és egy 6 éves kislány gyógyulását segíti. Mostanában több ilyen projekt is megtalált és örömmel veszek részt, ha időm engedi. Emellett azt is látom, mennyire nem egyszerű emberektől pénzt kérni még akkor sem, ha a kapott pénz 100%-ban jótékony célra megy, hiszen annyi visszaélés is van. Ha van tapasztalatotok esetleg azzal kapcsolatban, hogy hogy lehet megbízhatóan, átlátszóan menedzselni ilyesmit, örömmel venném, ha megírnátok kommentben vagy akár privátban is. Előre is köszönöm!
2012. július 8., vasárnap
Horgolt tartó (13.)


És így készült: A tuniszi horgolás próbadarabját kettéhajtottam, összehorgoltam egy oldalt széltében és egyet hosszában, a felső széles nyílásba megfelelő méretű cippzárt varrtam kézzel, apró fércöltésekkel. A tuniszi minta elég stabil - én meg elég lusta -, így a béléstől nyugodt szívvel eltekintettem.

Mondhatnám, hogy kész, de még egy apróság hiányzik. Az iskolakezdéssel már nem lehetett tovább halogatni a saját névvel - mármint a Do saját nevével - ellátott szőtt szalag megrendelését, és ha már úgyis ott voltam, akkor magamat is megleptem egy "handmade by Anyahajó" feliratú szalaggal. Már csak két-három hét izgalom, és meglátjuk, hogy mutat.
2012. január 6., péntek
Háromkirályok
- Na kivel utztam ma a metrón? - kérdezem ebédnél otthon.
- Kírával? (Do)
Majdnem igaza is volt, csak épp nem Kírával, hanem a háromkirályokkal.
S ha már ma van az ünnepük, akkor mi másról is írhatnék, mint néhány ajándékról. Az egyiket a Virtuálfonó karácsonyi csereberéjére készítettem Vacskamatinak
Filz it! fonalból készült a neszi - nem is most, hanem pár hónapja, csak nem volt ötletem a befejezésre és különösebb motivációm sem egészen a karácsonyi ajándékozásig. Vacskamithoz valami lágy színű ajándékot tudtam elképzelni, ez a kék pont megfelelt.
Nyáron volt egy német barátnőm nálam látogatóban, pont egy Pécs környéki nemezelős táborból hazafelé ugrott be Bécsbe. Akkor kaptam tőle a két natúrszínű gyapjút (még széna-szalma is volt benne, meg mindenféle szemetek, annyira natúr volt). A sötét sem színezett, hanem egy ilyen színű fajta gyapja. A barátnőm eléggé fanatikus, szóval egy különleges fajta gyapjúért képes elutazni egy messzi faluba, ahol azt az állatot tartják és úgy kiismeri magát a különböző fajták között, mint egy biológus. Tőle van egyébként az ötlet, hogy állatkertekből lehet a legkönnyebben gyapjút szerezni. A nemezholmik felületének díszítését is tanulták többek között a táborban - ott volt például Corinna Nitzschmann is mint oktató. Corinna holmijait eddig is nagyon szerettem, de hogy ez a díszített nemezfelület ennyire szép tud lenni, azt el se tudtam képzelni. Persze teljesen más képen mint valóságban, amikor 3D és megfogható, tapintható, rusztikus és élő egyszerre.
Az persze világos volt, hogy ezt ilyen szinte csak nagyon sok tanulás után lehet művelni, de úgy voltam vele, egy első próbálkozást úgysem lehet kikerülni. Az én első próbálkozásom ebben a műfajban ez a neszi.
Először a sötét gombócot nemezeltem össze lazán tűvel, aztán ezt ráböködtem az alapra, végül a világos gyapjút nemezeltem szintén tűvel az egészre. Ezután jött a hímzés, végül a gomb. Persze sokkal szebb hímzést képzeltem rá, de sajnos a legtöbb öltés csak leírva tűnik egyszerűnek, s nekem még nagyon sokat kell gyakorolni, pláne ilyen vastag filcen. Talán 2012-ben erre is sor kerül? A vírus mindenesetre elkapott, ez a felületdíszítés nagyon élvezetes és a végeredmény is tetszik.
A másik ajándék ma, a szüliapra való indulás előtt 5 perccel készült el Do egy ovistársának, Chiomának. Chioma mamája valódi tejfelszőke germán típus, papája pedig feketebőrű - így feltétlenül valami élénk színű kendőt szerettem volna készíteni neki, ami jól illik a kisány forrócsoki színű bőréhez. Kíváncsi vagyok, milyen lesz a fogadtatás. A fonalat egyébként még tavaly rendeltem a dawandáról, saját (mármint nem tőlem, hanem valaki mástól) festésű zoknifonal, a színe a közelképen majdnem az igazi.
- Kírával? (Do)
Majdnem igaza is volt, csak épp nem Kírával, hanem a háromkirályokkal.
S ha már ma van az ünnepük, akkor mi másról is írhatnék, mint néhány ajándékról. Az egyiket a Virtuálfonó karácsonyi csereberéjére készítettem Vacskamatinak
Filz it! fonalból készült a neszi - nem is most, hanem pár hónapja, csak nem volt ötletem a befejezésre és különösebb motivációm sem egészen a karácsonyi ajándékozásig. Vacskamithoz valami lágy színű ajándékot tudtam elképzelni, ez a kék pont megfelelt.
Nyáron volt egy német barátnőm nálam látogatóban, pont egy Pécs környéki nemezelős táborból hazafelé ugrott be Bécsbe. Akkor kaptam tőle a két natúrszínű gyapjút (még széna-szalma is volt benne, meg mindenféle szemetek, annyira natúr volt). A sötét sem színezett, hanem egy ilyen színű fajta gyapja. A barátnőm eléggé fanatikus, szóval egy különleges fajta gyapjúért képes elutazni egy messzi faluba, ahol azt az állatot tartják és úgy kiismeri magát a különböző fajták között, mint egy biológus. Tőle van egyébként az ötlet, hogy állatkertekből lehet a legkönnyebben gyapjút szerezni. A nemezholmik felületének díszítését is tanulták többek között a táborban - ott volt például Corinna Nitzschmann is mint oktató. Corinna holmijait eddig is nagyon szerettem, de hogy ez a díszített nemezfelület ennyire szép tud lenni, azt el se tudtam képzelni. Persze teljesen más képen mint valóságban, amikor 3D és megfogható, tapintható, rusztikus és élő egyszerre.
Az persze világos volt, hogy ezt ilyen szinte csak nagyon sok tanulás után lehet művelni, de úgy voltam vele, egy első próbálkozást úgysem lehet kikerülni. Az én első próbálkozásom ebben a műfajban ez a neszi.
Először a sötét gombócot nemezeltem össze lazán tűvel, aztán ezt ráböködtem az alapra, végül a világos gyapjút nemezeltem szintén tűvel az egészre. Ezután jött a hímzés, végül a gomb. Persze sokkal szebb hímzést képzeltem rá, de sajnos a legtöbb öltés csak leírva tűnik egyszerűnek, s nekem még nagyon sokat kell gyakorolni, pláne ilyen vastag filcen. Talán 2012-ben erre is sor kerül? A vírus mindenesetre elkapott, ez a felületdíszítés nagyon élvezetes és a végeredmény is tetszik.
A másik ajándék ma, a szüliapra való indulás előtt 5 perccel készült el Do egy ovistársának, Chiomának. Chioma mamája valódi tejfelszőke germán típus, papája pedig feketebőrű - így feltétlenül valami élénk színű kendőt szerettem volna készíteni neki, ami jól illik a kisány forrócsoki színű bőréhez. Kíváncsi vagyok, milyen lesz a fogadtatás. A fonalat egyébként még tavaly rendeltem a dawandáról, saját (mármint nem tőlem, hanem valaki mástól) festésű zoknifonal, a színe a közelképen majdnem az igazi.
2011. január 4., kedd
Kreaszünet 5. - nemezelt neszi, a mindent elnyelő

A következő kivégzett UFO egy nemezelt neszi. Korábban már mutattam róla egy részletképet. A diszkrét csíkozást maga a fonal adja, olyan színátmenetes, ami még cirkás is - ha ez így érthető.
Valamivel nagyobb lett, mint az Ahamának készített verzió, ez részben szándékos is volt, részben meg úgyis lutri a méret ebben a nemezelős műfajban - most 40 fokon mostam 60 helyett, így kevésbé ment össze. Egyébként a jövőben vissza fogok térni a 60 fokos mosásra, az az erősebb összetömörülés, ami a magasabb hőfokon elérhető, nekem jobban tetszik.Itt is sokféle díszítőelemet próbálgattam, aztán rájöttem, hogy minden túl finom hozzá, kivéve, ha saját magával rokon anyaggal próbálkozom. Ugyanabban a mosásban egy poháralátétet is nemezeltem, és ahhoz tényleg muszáj a 60 fok, azaz egy sikertelen darab lett, amit könnyű szívvel felvagdostam. Ebből lett egy rózsa, tökéletesen illik színben, anyagban - mondjuk hogy praktikus-e, hogy ennyire kiemelkedik a felületből, az majd használat közben kiderül. Cippzáras, béleletlen, és végül úgy döntöttem, hogy az enyém lesz.
A következő nemezelendő holmira kicsit várni kell, az egy nagy falat, egy válltáska csodaszép szürkészöldeskék színben. Ha minden igaz, annak a díszítését már kitaláltam, egy csodaszép Csiliékszer kitűzőmet fogom rátenni, csodájára jár majd a világ! Na de addig még minimum 5 gombóc fonalnyi idő telik el.
2010. december 19., vasárnap
Karácsonyi húzogatós ajándék Ahamának
Idén zártkörű karácsonyi húzogatóst rendeztünk a Virtuálfonóval, és az angyalok keze Ahamát rendelte páromul. Egy nemezelt neszesszert kapott lágy pasztellszínekben, kis rózsákkal.

Ez a neszi egy remek példa arra, hogy "nem azé, aki akarja, nem is azé, aki fut" - hogy egy klasszikust idézzek. A története ugyanis még nyáron, a Gouba előtt kezdődött.
Horgolt táskát is szerettem volna vinni, és tele volt a fejem ötletekkel, időm viszont nagyon kevés volt. Több táskába belekezdtem, de amikor láttam, hogy elsőre nem olyan, mint elképzeltem, inkább félretettem. Ez a darab itt tkp. egy nagyobb táska első negyede lett volna. Kifogyott a tolnai előfonal, ezért nem folytattam. Meg azért se, mert valahogy nem volt jó a tartása. Igaz, bélelni akartam, de valahogy nem voltam meggyőzve, hogy jó lesz a végeredmény.

Aztán nemezelős kísérleteim közben eszembe jutott most novemberben, hátha ez a fonal is alkalmas filcesítésre. És igen, nagyon is, sőt, mondhatnám, arra alkalmas csak igazán!
A "félbemaradt" darabot, 60 fokon kimostam, és egy remek tartású, vastag, amolyan jó hozzáérni érzésű táskaforma lett. Arányai is tökéletesek - ha akartam volna, se tudtam volna jobban eltalálni. Cippzárat varrtam bele és a sok szóbejövő díszítőelem közül végül egy horgolt rózsacsoportot választottam. Ez is félkész állapotban várakozott jobb sorsára - annak idején egy kalapra nem tettem rá. Mit tegyek, ha nem akart ott maradni. Pontosan tudta, hol lesz a helye.
A kis rózsák közül a világos és a sötétbarna saját festésű tolnaiból van, és az egész kompozíció valahogy pontosan illett erre a neszire.
Amikor kész lett, és elkezdtem azon gondolkozni, hogy legszívesebben megtartanám magamnak, akkor gyorsan borítékba tettem, és elküldtem Ahamának, aki szerencsére nem bírta kivárni a karácsonyt, és már vissza is írt, hogy örült a meglepetésnek. Aminek meg én örültem nagyon!

Ez a neszi egy remek példa arra, hogy "nem azé, aki akarja, nem is azé, aki fut" - hogy egy klasszikust idézzek. A története ugyanis még nyáron, a Gouba előtt kezdődött.
Horgolt táskát is szerettem volna vinni, és tele volt a fejem ötletekkel, időm viszont nagyon kevés volt. Több táskába belekezdtem, de amikor láttam, hogy elsőre nem olyan, mint elképzeltem, inkább félretettem. Ez a darab itt tkp. egy nagyobb táska első negyede lett volna. Kifogyott a tolnai előfonal, ezért nem folytattam. Meg azért se, mert valahogy nem volt jó a tartása. Igaz, bélelni akartam, de valahogy nem voltam meggyőzve, hogy jó lesz a végeredmény.

Aztán nemezelős kísérleteim közben eszembe jutott most novemberben, hátha ez a fonal is alkalmas filcesítésre. És igen, nagyon is, sőt, mondhatnám, arra alkalmas csak igazán!
A "félbemaradt" darabot, 60 fokon kimostam, és egy remek tartású, vastag, amolyan jó hozzáérni érzésű táskaforma lett. Arányai is tökéletesek - ha akartam volna, se tudtam volna jobban eltalálni. Cippzárat varrtam bele és a sok szóbejövő díszítőelem közül végül egy horgolt rózsacsoportot választottam. Ez is félkész állapotban várakozott jobb sorsára - annak idején egy kalapra nem tettem rá. Mit tegyek, ha nem akart ott maradni. Pontosan tudta, hol lesz a helye.
A kis rózsák közül a világos és a sötétbarna saját festésű tolnaiból van, és az egész kompozíció valahogy pontosan illett erre a neszire.
Amikor kész lett, és elkezdtem azon gondolkozni, hogy legszívesebben megtartanám magamnak, akkor gyorsan borítékba tettem, és elküldtem Ahamának, aki szerencsére nem bírta kivárni a karácsonyt, és már vissza is írt, hogy örült a meglepetésnek. Aminek meg én örültem nagyon!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)












