Topból tunika

Ez a poszt dupla ismétlés, mert itt már bemutattam, hogyan lehet egy női és egy gyerek felső összeházasításából gyerektunikát készíteni, ráadásul ebbe a pólóba már egyszer leheltem új életet keskeny horgolt csík hozzáadásával. Na de mit tegyünk, ha a póló még mindig tökéletes állapotban van, de a gyerek megint nőtt? Természetesen egy kiszuperált női pólót hívtam segítségül, és ez lett belőle:

 Nem is volt olyan bonyolult. Először is lefejtettem a legutóbb rávarrt horgolt szegélyt, aztán a női pólónak levágtam az alsó részét kb a mell alatti vonaltól.

Kézi fércöltéssel végigvarrtam a női felső vágott szegélyét, hogy aztán egy elegáns mozdulattal be tudjam húzni a gyerektop szélességére.

Majd behúzás után összegombostűztem a két részt. Eközben ezekre kell figyelni:
- mind a felső, mind az alsó részt visszájára kell fordítani
- úgy kell illeszteni, hogy a színén (azaz belül) a gyerekfelső legyen felül, a női felső vágott része, ami nem annyira szép, pedig alulra (kifordított állapotban kívülre) kerüljön.
- az oldalvarrások legyenek egymás folytatása a női és a gyerekfelsőnél.
- könnyebb végigszántani a varrógéppel, ha a gombostűket a képen láthatóval ellentétes irányban szúrjátok, de azért így sem volt lehetetlen küldetés. (Későn gondolkoztam és lusta voltam átgombostűzni.)

Ha ezzel megvan az ember, már lehet is végigvarrni. Én rugalmas öltést választottam, ami a Bernina 92c-n a 9-es program. Mivel a visszáján varrtam, ezért az anyag színén az alsószál cérnája látszik. Na ez is jó tanulság, és csináljátok másképp, mint én, mert én a felsőszál színét szépen összhangba hoztam a textil színével, ellenben az alsószállal nem törődtem. Nem tragédia, de így persze látszik a varrásvonal, ami esetemben nem teljesen egyenes. Nem gond, játszós tunikának tökéletes lesz, de ti legyetek okosabbak :)
Éljen a 15 perces reruha, ami Nagylányt tökéletesen boldoggá tette, én meg szintén örülök, mert ez az indiános felső, amit imádok, még kapott így pár hét türelmi időt. Vagy ha júniusban levágom az amúgy is kurta ujját rövidre, akkor esetleg pár hónapot.

Szakadt póló javítása

Legutóbb azt mutattam meg, hogyan lehet kislányfelsők hosszát pár centivel szépen megtoldani. A mai ruhajavítási módszer uniszex, most egy fiúpólón mutatom be. A felső képen látható a végeredmény.

És így készül: Adott egy rejtélyes szakadás a póló alsó szegélyén. Olyan, mintha valaki ollóval bevágta volna, de hogy valójában mi történt, azt már sosem fogjuk megtudni.

Kézi öltésekkel összevarrjuk az elszakadt széleket. Nem baj, ha nem túl szép (nem is minden szakadásnál lehet szépen varrni), mivel a varrást el fogjuk takarni szőtt szalaggal. Ilyen szőtt szalagokat sokféle mintával lehet kapni, én a Dawandán vettem, de néhány fajta a Röltexben is beszerezhető.

A szalagok a vágás mentén foszlanak, ezért öngyújtóval vagy gyufával óvatosan megolvasztjuk a szalagok vágott végét, ezzel "beszegtünk" a szalagot. Most már csak annyi van hátra, hogy néhány öltéssel a szalag végeit felvarrjuk. Alul átnyúlik a póló visszájára, felül pedig pár milliméternyit visszahajtjuk a szalag végét, hogy ezt is elfedjük. Lehet persze géppel is varrni, de kézzel is működik. Ha a szőtt szalag mintája passzol a pólóhoz, a végeredmény kifejezetten cool!

Javítsunk gyerekruhát!

Úgy van, hogy szerintem van bennünk családilag egy mágnes, ami bevonzza a gyerekruhákat. Ma évszakváltásra és iskola-óvodakezdésre készülve átnéztem a fiókokat és szekrényeket, csak hogy tisztán lássak. Egyik gyermeknek 23 darab alsót találtam a fehérneműs fiókjában (négyet kiszelektáltam, de a többi tökéletes, szóval maradnak), a másiknak majdnem ugyanennyi zoknit és még 6 félzoknit. Honnan vannak? hogy én nem vettem ennyit, az tuti, Apahajó eleve nem foglalkozik a gyerekek ruházkodásával, szóval teljesen értetlenül állok a dolog előtt.
Felsőruházatban csak kicsit jobb a helyzet, sőt igazából csak Do-nak van kábé annyi ruhája, amennyi szükséges. Kristóf sok cuccot örököl, úgyhogy kábé kétszer annyi cucca van, mint amennyit fel tudna venni, mire kinövi a mostani méretét. (De mert kényes az ízlése, úgyis lesz három kedvence és azokat fogja ronggyá hordani.)
Szóval tényleg bőven van holmi, szerintem már-már túlzás is ez a bőség. Azért van pár kedvenc, amit próbálok megmenteni minden áron, növelni az élettartamát, nőjön a gyerekkel, mert édes vagy puha vagy jól mosható vagy ilyesmi. Ilyen például ez az aranyos indiános felső (az alsó zöld-sárga csík nélkül), aminek azon túl, hogy a nyár alatt összement 4-5 centit, nincs különösebb baja.

Horgoltam tehát egy kis toldást hozzá.

Az alapozó sor így néz ki: 5 lsz, az első lsz-be még 3 krhp. * Beszúrom a tűt a 4 pálca közepébe (a 2. és 3. közé), majd ebbe a pontba 4 lsz és 3 krhp. * a * és* közötti részt ismételtem addig, amíg olyan hosszú zsinórféleséget kaptam, mint a póló alsó széle. A horgolás színével megegyező cérnával kézzel ráöltögettem a póló aljára. A visszáján látszik, de a színén nem.

Innentől már merő élvezet volt és nincs határa a lehetőségeknek. Az első hosszában horgolt sort a zélső krhp-ákba öltöttem - a pálcát körbefogva, mindegyikbe 4 erhfp került. A kört kúszószemmel zártam. A következő két sor nekem erhp, de mint mondtam, bármi más is lehetett volna. Az utolsó sor pedig egyszerű kagylóminta.

Az egész legfeljebb fél órát vett igénybe és még vagy fél évvel meghosszabítja a felső életét. Szerintem jó biznisz volt. Legközelebb egy szakadt fiúpóló újraélesztésével jelentkezem, addig is jó iskola- és óvodakezdést kívánok Nektek!

Farmertáska nyárra

Egyszerű lány vagyok, nem szeretek sokat agyalni azon, hogy mit veszek föl, emellett viszont az is igaz, hogy fizikailag érzem magam rosszul, ha a táskám nem passzol a cipőhöz, a ruhához vagy az alkalomhoz. Ez a kettő együtt eléggé nehezített pálya, de azért annyit már megtanultam, hogy nyári hétköznapokon a farmertáska elég jó válasz ezen problémákra. Ha pedig nem kék, hanem drappos-barnás farmerekből van, akkor tényleg a nyár nagyobb részében meg van oldva a táskagondom.
Nekiálltam tehát varrni egyet, miközben meg kellett állapítanom, hogy varrásban is olyan vagyok, mint az életben: amíg a dolgok izgalmas része tart, mindent bedobva dolgozom, aztán amikor jönne a rutin- és aprómunka, akkor hirtelen muszáj tennem egy kört a lakásban, főzni egy kávét. Majd egy teát, majd újra egy kört tenni. Aztán jön egy remek gondolat, amit le kell írni. Satöbbi, a sor órákig folytatható. Szóval majd meglátjuk, mikorra lesz ebből a szerintem elég ígéretes előlapból (amire persze a virágokat még fel kell varrni, de ez is az aprómunka kategória) használható táska. Remélem, még idén.