Ha fiú is van a családban, óhatatlanul a hétköznapok részei lesznek a ninják, a starwarsok (sic!), és a rémek. A minap orvosi instrukció alapján kellett rajzoltatnom Kristóffal többek között embert is, és legnagyobb rémületemre közölte, hogy ő inkább ninját rajzolna. Hát jó, legyen - mondtam, de aztán este még egyszer nekifutottam a témának és kértem, hogy rajzolja le a családot. Saját magát meglepően gondosan dolgozta ki, és ki lehet találni, milyen ruhát rajzolt magának. Szörnyeset. (És lézerkard volt a kezében. De erről a témáról majd még folyt.köv.)
És amúgy is, szegény fiúk akkora hátrányból indulnak horgolós anyukánál, hiszen édes horgolt lánycuccokat sokkal könnyebb találni, mint édes horgolt fiúcuccokat. Hogy ezt némileg kompenzáljam, elhatároztam, hogy rémeket fogok horgolni neki, s ehhez beszereztem Christen Haden Mini Monster. 20 Amigurumi-Monster zum Selberhäkeln című opuszát.
Hozzáteszem, nekem még egy cuki Hello Kitty amigurumi is a rémem. Úgy általában az amigurumi műfaja rémesen bonyolultnak tűnik. Bonyolultabbnak, mint a freeform, mert ha a freeformban kettővel többet szaporítok, akkor nagyjából senki rajtam kívül észre se veszi. Ha az amiguruminál kettővel többet szaporítok, akkor senki se veszi észre, hogy a figura igazából kutya akart lenni. Na hát ezért. És egyúttal mindenkit messziről csodálok, akik játékfigurákat horgol, azaz képes hosszú, véget nem érő körökön át rövidpálcákat bökdösni és eközben korrekt módon fejben tartja, hogy hol mennyit kell szaporítani és számol, számol, számol.
No de mit meg nem tesz egy anya a gyerekéért. Amigurumit is horgol akár. Vagy legalábbis elszánja magát, hogy fog amigurumit horgolni.
Vizuális típus vagyok, úgyhogy jó ötletnek tűnt a sok piacon lévő amigurumis könyv közül pont ezt választani. Egyrészt mert rémek, de főleg, mert vannak benne rajzolt minták is. Csak otthon - alaposabban elmélyedve a kódfejtésbe - jöttem rá, hogy ezek a rajzok egy igazán tiszteletreméltó próbálkozást mutatnak, de igazából használhatatlanok. A rajznak ugyanis azt kellene mutatni, hogy melyik pálcára mit öltünk, és nem úgy kellene olvasni, hogy a harmadik kezemet vezetem a spirál vonalán, hogy tudjam, melyik öltésnél tartok épp. Szóval ne hagyjátok magatokat megtéveszteni, ez a könyv igazából nem tartalmaz rajzos mintát, csak rajzos mintának látszó illusztrációkat.
Amikor erre rájöttem, már icipicit mérges voltam, de a gyerekért mindent, úgyhogy nem adtam fel. És valóban a szöveges leírás kombinálva bepattintós szemjelölő használatával végül is eredményre vezetett. Tehát mondhatom, hogy a könyv jó.
Mi minden található benne? Robot, hóhér, lovag, ninja, trójai harcos, földönkívüli, vámpír, csontváz nászpár, ördög, medúza, és egyéb ilyen cukiságok. Bár a gender balance nem tökéletes, de legalább néhány női szörny is előfordul.
A technikai bevezetés is bőséges, és a rajzokat leszámítva teljesen jól érthető - mondom ezt én, az amigurumi-analfabéta. Tényleg el lehetett boldogulni vele és az a forma jött ki a végén, amit a fotó alapján várni lehetett. Igazából egy alapforma van, amit aztán csak minimálisan kell variálni az egyes figuráknál, és a lényeg a különböző kiegészítőkben rejlik.
És akkor el is érkeztünk a kínos ponthoz. Mert a számolni nem szeretésen kívül még egy dolog jellemez engem a hobbi terén, mégpedig, hogy az utolsó simításokhoz általában hosszú hónapok elszánására van szükségem. Tolom magam előtt, hogy kivágjak filcből két rétegnyi szamurájkardot és kidíszítsem kettő öltéssel és rávarrjam a szamuráj oldalára. Az ilyenek projektek tipikusan hónapokig várnak valami félreeső helyen arra, hogy egyszer legyen kedvem befejezni őket. Viszont ez nem a könyvről szól, hanem rólam.
Kinek ajánlom a Mini Monster könyvet? Főleg azoknak, akik még az amigurumi műfajában kezdők. Sejtem, hogy a haladók már kép alapján is (google képkereső Mini Monster Buch) egészen kielégítő eredményre jutnak, mert az alap figura tényleg nem bonyolult, a díszítés meg fantázia kérdése. Tehát hajrá, fiús anyukák, ebből meg lehet tanulni rémeket horgolni. Kis horgolós némettudás szükséges hozzá, meg idegek, hogy a rövidítéseket kibogozza az ember. De a képektől ne várjatok sokat, előre szóltam.
Ps: hónapok kérdése, és meg is tudom mutatni a medúzát, ami 90%-os készültségben vár sorára meg a pillanatra, amikor lesz kedvem bigyózni.
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: amazon. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: amazon. Összes bejegyzés megjelenítése
2013. január 19., szombat
2012. december 7., péntek
Jön az Amazon!
Ezen a héten kivételesen nem kizárólag rémhíreket olvashattunk,
hanem egy igazán örömtelit is: 2013-ban jön az Amazon.com Magyarországra! Ugyan nem tudok részleteket, pl. hogy forintszámláról
utalva is lehet-e majd fizetni vagy csak VISA-val illetve paypal-lel, de
bárhogy is, ez a lépés szerintem minden Magyarországon lakó kreablogger
szívét megdobogtatja.
Ha a technikamániás és ódivatú-technnikaszkeptikus
skálán kellene elhelyeznem magam, akkor erősen a másodikhoz lennék
közelebb, így a netes vásárlást szerintem akkor kezdtem, amikor a
korosztályomból már szinte mindenki rutinos volt benne. Féltem, hogy nem
biztonságos, hogy átvágnak, zavart a szállítási költség, amit akkor még
úgy fogtam fel, hogy a termék többe kerül, mintha személyesen mennék el
érte. Az Ausztriába költözéssel és az Amazonnal viszont ez teljesen
megváltozott, ma már csak akkor vásárolok offline, ha nagyon muszáj,
bizonyos fajta árucikkeket, pl játékokat, könyvet szinte kizárólag neten
rendelek.
Ha az Amazon egy hagyományos bolt lenne, akkor két
csarnoka lenne: egy, ahol mindent lehet kapni és minden egy cégé, ezen
belül minden költség egy sémára megy, ugyanannál az ügyfélszolgálati
pultnál reklamálhatsz probléma esetén akkor is, ha karórát vettél és
akkor is, ha könyvet. A másik csarnokban pedig kisebb-nagyobb standokon
különbözö kiskereskedök árulják portékáikat, s mindegyikük maga szabja
meg, hogy milyen fizetési módokat fogad el, hova szállít, hova nem,
milyen feltétellel cserél be vagy vásárol vissza árukat. Külön kell
beállni a pénztérba is és az, hogy az egyik nem vágott át, nem jelenti
azt, hogy a másik sem fog. Ezt a különbségtételt nem árt tudni, amikor
az ember az Amazont használja.
Személy szerint törekszem a nagy csarnokban vásárolni,
mert ott tényleg biztos vagyok abban, hogy gond nélkül tudok reklamálni
szükség esetén (és akkor is visszaküldhetem az árut, ha szimplán nem
tetszik, nem kell, hogy hibás legyen. Ez kreatív könyvek esetén fontos
szempont.), tudom, hogy nem fogják kétszer ráterhelni a számlámra a
vételárat, vagy ha mégis, akkor gond nélkül visszakapom (bár eddig még
tényleg nem vontak le kétszer pénzt) - egyszóval tudom, hogy az Amazon
elég ügyfélorientált ahhoz, hogy bízhassak benne. Ma már a szállítási
költséghez is úgy állok hozzá, hogy boldogan kifizetem, ha cserébe nem
kell munka után még vásárolni is mennem tömött metrón hatalmas szatyrokat cipelve.
További előny, hogy kreatív könyveknél gyakran
felkínálja az Amazon a belelapozás lehetőségét, így nem kell teljesen
zsákbamacskát venni. A tartalomjegyzék és egy-két kép mindig látható
ilyenkor. További segítség a választásban a vevők értékelése. Lehet
értékelni a terméket és a kis piacon a kereskedőket illetve az egyes
kisebb virtuális boltokat is. Mások értékelései mellé pedig
hozzátehetjük a saját véleményünket így segítve mások választását.
Miután ennyit áradoztam az Amazonról, most rögtön
ajánlok is egy horgolós könyvet: Häkeln reloaded: Gabel- und Schlingenhäkelei neu entdeckt.
Sok technikában otthon vagyok már a horgolásban, kettő
viszont majdnem teljesen kimaradt eddig: a broomstick lace/
Schlingenhäkelei néven futó és a villahorgolás / Gabelhäkelei.
Mindkettővel próbálkoztam, de nem túl kitartóan és főleg úgy, hogy
igazából ha sikerült volna, sem lett volna mintám hozzá, amiért érdemes
lett volna megtanulni és ami egyúttal kezdőknek is való. Jövő évi
terveim között - amelyröl még később írok - azonban ott szerepel e két
technika begyakorlása is.
A könyv címlapja szerintem nem annyira hívogató, de ez
csalóka. Ez ugyanis az egyik legjobb haladó horgolós könyv, amivel
eddig találkoztam. Nincs benne sok duma arról, hogy hogy néz ki egy
horgolótű és húsz oldal fénykép a különböző típusú fonalakról - ez az,
amivel a legtöbb horgolós könyv kezdődik és falnak megyek tőle, mert nem
akarom minden könyvben ezt az első 30 oldalt is megfizetni majd
végigunatkozni. A könyv végén van ugyan ilyen kezdőknek való rész, de
tényleg röviden és velősen. Előtte pedig kész kincsesbányát találunk: az
első részben villahorgolással készült ruhadarabokat, a másodikban a
broomstick lace technika alkalmazását. A technikákat nagy, érthető
rajzokkal mutatja be, a modellekhez pedig van szöveges magyarázat és
chart is. Ugyan ez teljesen más rajz, mint a normál horgolásnál
megszokott, de szerintem jól érthető.
Készíthetünk sálakat (remek tanulódarab), pulcsikat,
kendőt, keppet, kardigánt mindenféle vastagságban, nyak- és
csuklómelegítőt, sapkát - eközben megérthetjük a fogyasztás-szaporítás
módját és annak a logikáját, hogy hogyan lehet saját fej után is
mintákat kitalálni ezzel a két technikával.
Hogy a gyakorlatban mennyire fog ráállni a kezem erre a
merőben új horgolási módra, azt még nem tudom, de az biztos, hogy a
leírások alapján fejben már értem és ezek a szép modellek erősen fognak
motiválni, hogy addig próbálkozzak, amíg megvalósítani is sikerül.
Egyszóval öt csillagot adok a könyvnek és ajánlom mindenkinek, aki már
tud valamennyire horgolni, és szeretne technikailag fejlődni, új
lehetöségeket felfedezni.
2010. december 13., hétfő
Napi abszurd humor

Vegyen Ön is 2011-es zsebnaptárt az Amazonon - használtan 9,95 EUR!
p.s.: ha sokallja az árát, kérje újonnan, úgy csak 7,96 EUR.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)

