A következő címkéjű bejegyzések mutatása: amazon. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: amazon. Összes bejegyzés megjelenítése

2013. január 19., szombat

Rémamigurumik

Ha fiú is van a családban, óhatatlanul a hétköznapok részei lesznek a ninják, a starwarsok (sic!), és a rémek. A minap orvosi instrukció alapján kellett rajzoltatnom Kristóffal többek között embert is, és legnagyobb rémületemre közölte, hogy ő inkább ninját rajzolna. Hát jó, legyen - mondtam, de aztán este még egyszer nekifutottam a témának és kértem, hogy rajzolja le a családot. Saját magát meglepően gondosan dolgozta ki, és ki lehet találni, milyen ruhát rajzolt magának. Szörnyeset. (És lézerkard volt a kezében. De erről a témáról majd még folyt.köv.)
És amúgy is, szegény fiúk akkora hátrányból indulnak horgolós anyukánál, hiszen édes horgolt lánycuccokat sokkal könnyebb találni, mint édes horgolt fiúcuccokat. Hogy ezt némileg kompenzáljam, elhatároztam, hogy rémeket fogok horgolni neki, s ehhez beszereztem Christen Haden Mini Monster. 20 Amigurumi-Monster zum Selberhäkeln című opuszát.
Hozzáteszem, nekem még egy cuki Hello Kitty amigurumi is a rémem. Úgy általában az amigurumi műfaja rémesen bonyolultnak tűnik. Bonyolultabbnak, mint a freeform, mert ha a freeformban kettővel többet szaporítok, akkor nagyjából senki rajtam kívül észre se veszi. Ha az amiguruminál kettővel többet szaporítok, akkor senki se veszi észre, hogy a figura igazából kutya akart lenni. Na hát ezért. És egyúttal mindenkit messziről csodálok, akik játékfigurákat horgol, azaz képes hosszú, véget nem érő körökön át rövidpálcákat bökdösni és eközben korrekt módon fejben tartja, hogy hol mennyit kell szaporítani és számol, számol, számol.
No de mit meg nem tesz egy anya a gyerekéért. Amigurumit is horgol akár. Vagy legalábbis elszánja magát, hogy fog amigurumit horgolni.
Vizuális típus vagyok, úgyhogy jó ötletnek tűnt a sok piacon lévő amigurumis könyv közül pont ezt választani. Egyrészt mert rémek, de főleg, mert vannak benne rajzolt minták is. Csak otthon - alaposabban elmélyedve a kódfejtésbe - jöttem rá, hogy ezek a rajzok egy igazán tiszteletreméltó próbálkozást mutatnak, de igazából használhatatlanok. A rajznak ugyanis azt kellene mutatni, hogy melyik pálcára mit öltünk, és nem úgy kellene olvasni, hogy a harmadik kezemet vezetem a spirál vonalán, hogy tudjam, melyik öltésnél tartok épp. Szóval ne hagyjátok magatokat megtéveszteni, ez a könyv igazából nem tartalmaz rajzos mintát, csak rajzos mintának látszó illusztrációkat.
Amikor erre rájöttem, már icipicit mérges voltam, de a gyerekért mindent, úgyhogy nem adtam fel. És valóban a szöveges leírás kombinálva bepattintós szemjelölő használatával végül is eredményre vezetett. Tehát mondhatom, hogy a könyv jó.
Mi minden található benne? Robot, hóhér, lovag, ninja, trójai harcos, földönkívüli, vámpír, csontváz nászpár, ördög, medúza, és egyéb ilyen cukiságok. Bár a gender balance nem tökéletes, de legalább néhány női szörny is előfordul.
A technikai bevezetés is bőséges, és a rajzokat leszámítva teljesen jól érthető - mondom ezt én, az amigurumi-analfabéta. Tényleg el lehetett boldogulni vele és az a forma jött ki a végén, amit a fotó alapján várni lehetett. Igazából egy alapforma van, amit aztán csak minimálisan kell variálni az egyes figuráknál, és a lényeg a különböző kiegészítőkben rejlik.
És akkor el is érkeztünk a kínos ponthoz. Mert a számolni nem szeretésen kívül még egy dolog jellemez engem a hobbi terén, mégpedig, hogy az utolsó simításokhoz általában hosszú hónapok elszánására van szükségem. Tolom magam előtt, hogy kivágjak filcből két rétegnyi szamurájkardot és kidíszítsem kettő öltéssel és rávarrjam a szamuráj oldalára. Az ilyenek projektek tipikusan hónapokig várnak valami félreeső helyen arra, hogy egyszer legyen kedvem befejezni őket. Viszont ez nem a könyvről szól, hanem rólam.

Kinek ajánlom a Mini Monster könyvet? Főleg azoknak, akik még az amigurumi műfajában kezdők. Sejtem, hogy a haladók már kép alapján is (google képkereső Mini Monster Buch) egészen kielégítő eredményre jutnak, mert az alap figura tényleg nem bonyolult, a díszítés meg fantázia kérdése. Tehát hajrá, fiús anyukák, ebből meg lehet tanulni rémeket horgolni. Kis horgolós némettudás szükséges hozzá, meg idegek, hogy a rövidítéseket kibogozza az ember. De a képektől ne várjatok sokat, előre szóltam.

Ps: hónapok kérdése, és meg is tudom mutatni a medúzát, ami 90%-os készültségben vár sorára meg a pillanatra, amikor lesz kedvem bigyózni.


2012. december 7., péntek

Jön az Amazon!

Ezen a héten kivételesen nem kizárólag rémhíreket olvashattunk, hanem egy igazán örömtelit is: 2013-ban jön az Amazon.com Magyarországra! Ugyan nem tudok részleteket, pl. hogy forintszámláról utalva is lehet-e majd fizetni vagy csak VISA-val illetve paypal-lel, de bárhogy is, ez a lépés szerintem minden Magyarországon lakó kreablogger szívét megdobogtatja.
Ha a technikamániás és ódivatú-technnikaszkeptikus skálán kellene elhelyeznem magam, akkor erősen a másodikhoz lennék közelebb, így a netes vásárlást szerintem akkor kezdtem, amikor a korosztályomból már szinte mindenki rutinos volt benne. Féltem, hogy nem biztonságos, hogy átvágnak, zavart a szállítási költség, amit akkor még úgy fogtam fel, hogy a termék többe kerül, mintha személyesen mennék el érte. Az Ausztriába költözéssel és az Amazonnal viszont ez teljesen megváltozott, ma már csak akkor vásárolok offline, ha nagyon muszáj, bizonyos fajta árucikkeket, pl játékokat, könyvet szinte kizárólag neten rendelek.
Ha az Amazon egy hagyományos bolt lenne, akkor két csarnoka lenne: egy, ahol mindent lehet kapni és minden egy cégé, ezen belül minden költség egy sémára megy, ugyanannál az ügyfélszolgálati pultnál reklamálhatsz probléma esetén akkor is, ha karórát vettél és akkor is, ha könyvet. A másik csarnokban pedig kisebb-nagyobb standokon különbözö kiskereskedök árulják portékáikat, s mindegyikük maga szabja meg, hogy milyen fizetési módokat fogad el, hova szállít, hova nem, milyen feltétellel cserél be vagy vásárol vissza árukat. Külön kell beállni a pénztérba is és az, hogy az egyik nem vágott át, nem jelenti azt, hogy a másik sem fog. Ezt a különbségtételt nem árt tudni, amikor az ember az Amazont használja.
Személy szerint törekszem a nagy csarnokban vásárolni, mert ott tényleg biztos vagyok abban, hogy gond nélkül tudok reklamálni szükség esetén (és akkor is visszaküldhetem az árut, ha szimplán nem tetszik, nem kell, hogy hibás legyen. Ez kreatív könyvek esetén fontos szempont.), tudom, hogy nem fogják kétszer ráterhelni a számlámra a vételárat, vagy ha mégis, akkor gond nélkül visszakapom (bár eddig még tényleg nem vontak le kétszer pénzt) - egyszóval tudom, hogy az Amazon elég ügyfélorientált ahhoz, hogy bízhassak benne. Ma már a szállítási költséghez is úgy állok hozzá, hogy boldogan kifizetem, ha cserébe nem kell munka után még vásárolni is mennem tömött metrón hatalmas szatyrokat cipelve.
További előny, hogy kreatív könyveknél gyakran felkínálja az Amazon a belelapozás lehetőségét, így nem kell teljesen zsákbamacskát venni. A tartalomjegyzék és egy-két kép mindig látható ilyenkor. További segítség a választásban a vevők értékelése. Lehet értékelni a terméket és a kis piacon a kereskedőket illetve az egyes kisebb virtuális boltokat is. Mások értékelései mellé pedig hozzátehetjük a saját véleményünket így segítve mások választását.
Miután ennyit áradoztam az Amazonról, most rögtön ajánlok is egy horgolós könyvet: Häkeln reloaded: Gabel- und Schlingenhäkelei neu entdeckt. 
Sok technikában otthon vagyok már a horgolásban, kettő viszont majdnem teljesen kimaradt eddig: a broomstick lace/ Schlingenhäkelei néven futó és a villahorgolás / Gabelhäkelei. Mindkettővel próbálkoztam, de nem túl kitartóan és főleg úgy, hogy igazából ha sikerült volna, sem lett volna mintám hozzá, amiért érdemes lett volna megtanulni és ami egyúttal kezdőknek is való. Jövő évi terveim között - amelyröl még később írok - azonban ott szerepel e két technika begyakorlása is.
A könyv címlapja szerintem nem annyira hívogató, de ez csalóka. Ez ugyanis az egyik legjobb haladó horgolós könyv, amivel eddig találkoztam. Nincs benne sok duma arról, hogy hogy néz ki egy horgolótű és húsz oldal fénykép a különböző típusú fonalakról - ez az, amivel a legtöbb horgolós könyv kezdődik és falnak megyek tőle, mert nem akarom minden könyvben ezt az első 30 oldalt is megfizetni majd végigunatkozni. A könyv végén van ugyan ilyen kezdőknek való rész, de tényleg röviden és velősen. Előtte pedig kész kincsesbányát találunk: az első részben villahorgolással készült ruhadarabokat, a másodikban a broomstick lace technika alkalmazását. A technikákat nagy, érthető rajzokkal mutatja be, a modellekhez pedig van szöveges magyarázat és chart is. Ugyan ez teljesen más rajz, mint a normál horgolásnál megszokott, de szerintem jól érthető.
Készíthetünk sálakat (remek tanulódarab), pulcsikat, kendőt, keppet, kardigánt mindenféle vastagságban, nyak- és csuklómelegítőt, sapkát - eközben megérthetjük a fogyasztás-szaporítás módját és annak a logikáját, hogy hogyan lehet saját fej után is mintákat kitalálni ezzel a két technikával.
Hogy a gyakorlatban mennyire fog ráállni a kezem erre a merőben új horgolási módra, azt még nem tudom, de az biztos, hogy a leírások alapján fejben már értem és ezek a szép modellek erősen fognak motiválni, hogy addig próbálkozzak, amíg megvalósítani is sikerül. Egyszóval öt csillagot adok a könyvnek és ajánlom mindenkinek, aki már tud valamennyire horgolni, és szeretne technikailag fejlődni, új lehetöségeket felfedezni.

2010. december 13., hétfő

Napi abszurd humor



Vegyen Ön is 2011-es zsebnaptárt az Amazonon - használtan 9,95 EUR!

p.s.: ha sokallja az árát, kérje újonnan, úgy csak 7,96 EUR.