Csősál horgolásmintával (34.)

Úgy látszik, most van az a korszakom, hogy a régi fonalaim tisztázzák az identitásukat. Ez a narancssárga nemrég még csipkestóla akart lenni, de aztán még félút előtt belátta, hogy nem elég nagy ehhez a feladathoz. Kb. 20 deka hiányzott hozzá és az utolsó, amihez kedvem van, utánpótlást venni. Pedig elvileg lehetséges, a Burda még mindig árulja, láttam a múltkor. Egy szó, mint száz, visszabontottam a csipkestólát.

A minta, amit kitaláltam hozzá, elég egyszerű, mondhatnám játszótér-kompatibilis. Annyi magyarázat hozzá, hogy a harmadik sor azért kezdődik azon az oldalon, ahol a második, mert a második sortól körben haladunk. S hogy ez világosabb legyen, jöjjenek a fázisfotók.

Az első sor 105 darab rövidpálcás kezdőszem. Lehet láncszem is, de akkor utána jön rá egy sor rövidpálca. Ekkor még sorban haladunk, tehát a következő sor - mintán második - előtt megfordítjuk a munkát és szépen lehorgoljuk: 3 lsz, % két szem átugor, harmadikba két erhp-2lsz-2erhp, két szem kihagy, harmadikba 1 erhp és ismétlés a %-tól. A sor végének úgy kell elvileg kijönni, hogy épp a magában álló erhp következik, de ezt nem horgoljuk, hanem most kapcsoljuk össze a sort körré, így a kezdő 3 lsz (megfelel 1 erhp-nak) lesz a záró is. Érthető így?

És akkor a második sor kezdődik: újra 3 lsz magasításnak, és újra egy legyező, egy magányos erhp - minden úgy, ahogy az előző sor adja. A legyezők mindig az előző sor legyezőinek a 2lsz-es közébe készülnek. Minden sor után szépen összekapcsoljuk.

Miért nem az elején kapcsoltam körré? A válasz prózai: mert ha így tettem volna, nagy eséllyel elcsavarodott volna a munka, mert ez az én formám. Egy teljes kész sor után ezt azért már jobban lehet kontrollálni. 

Ezek után már nincs más feladat, mint addig horgolni, amíg el nem érjük a megfelelő méretet vagy amíg el nem fogy a fonal. Az én sálam 12 dekás lett, ez elég nagy ahhoz, hogy akár csak simán belebújva is melegítsen, viszont elég széles ahhoz, hogy még egyszer rá is tudja csavarni az ember a nyakára.

Ja igen, a lezáró művelet természetesen az, hogy az első sort, ami még nem körben készült, az amúgy is ott lévő fonalvéggel feltűnés nélkül összekapcsoljuk és elvarrjuk.

És akkor rávarrtam az új cimkémet, ami annyira cuki és professzionális jelleget kölcsönöz a műnek, pedig az egész csak egy játék. ;)