Blue Curacao kendő

A Doris Chan-féle kendő, amit már korábban beharangoztam, valóban gyorsan elkészült, csak épp a blokkolás, száleldolgozás meg a fényképezés haladt vontatottan. Nem tudom, ki hogy van a téllel - én alapvetően szeretem, vagy mondjuk árnyaltabban: fel tudom fedezni benne a jót, csak egy dologgal nem tudok megbarátkozni, a fény hiányával. Mire este hazaérek, már nincs természetes fény, reggel mondjuk időm sincs fényképezni, de ha lenne se érnék sokat vele. A hétvége, az egész más. Olyankor csak simán odaállok kendővel a vállamon a függöny elé, és Apahajó máris olyan képet készít, mintha a felhők fölött élnénk.

Visszatérve a kendőre: hatalmas és puha, meleg. A minta könnyen érthető és nagyon jó hozzá a rajz. Dekoratív, de igazából nem bonyolult, középhaladó szint. A részleteket megtaláljátok a Ravelry-n illetve az előbb linkelt bejegyzésben.

Végre ősz, végre kendő

Még a nyaralás alatt keztem bele ebbe a Doris Chan kendőbe (Blue curacau lenne a neve, de grafitszürkéből horgolva valahogy nem annyira találó). Ananászmintát most horgoltam először, és pontosan addig volt izgalmas kipróbálni, amíg ki nem pipáltam magamban, hogy igen, erre is képes vagyok, nem olyan bonyolult, mint amilyen dekoratív. A 30 soros kendő 14. sorának végén volt ez a pont, és egész tegnapig váratott magára a 15. sor elkezdése. De mert a napsütés elenére - meg annak ellenére, hogy szerdán Firenzében éjfélkor még rövidujjúban lehetett ücsörögni a Sancto Spirito-n - már érezni az ősz kezdetét, most újra ideje volt előszedni ezt a kendőt is.

A minta nagyon könnyen adja magát, s legjobban az tetszik benne, ahogyan a hullámos szegély már horgolás közben kialakul, nem utólag kell majd rádolgozni. Ez az első ilyen minta, amivel találkoztam.

Ahogy látszik, a fonal szöszös, de ezzel együtt puha: Lana Grossa Inca. A minta pedig az egyik leggyakrabban forgatott horgolós könyvemből van, az Amazing Crochet Lace-ből.
Nem esélytelen, hogy egy héten belül a kész darabot tudom mutatni, ami a - most már nem - titkos célom.

Doris Chan mellény élőben

 Igaz, hogy az Abydon Vest szoriját részletesen elmeséltem, de eddig hiányzott egy "ilyen lett" kép. A mintát nőiből kellett gyerekre alakítani, tehát a karkivágást és a mellbőséget csökkenteni. Ezt úgy értem el, hogy egyszerűen néhány centivel tovább horgoltam össze az oldalát. Igaz, hogy kilapítva furán néz ki a mellény, de felvéve semmi gyanús nem tűnik fel - legfeljebb az a tény, hogy tavaszra már valószínű ki fogja nőni a nagy iskolás leány.

Remek őszi projekt, ha valaha a rengeteg tervem mellett lesz rá időm, akkor magamnak is meghorgolom vastagabb fonalból - szerintem sötétlilából. Nektek is van kész vagy készülő őszi fonalas projektetek? Akkor tegyétek fel ide, a linkgyűjteménybe. Nemcsak blogbejegyzés, hanem bármilyen cím linkelhető, flickr album is! Remek lehetőség inspirálódásra, máris találhattok utánzásra váró projekteket.

Doris Chan Abydos Vest (29.)

Ez a mellény unalomból és tévedésből jött létre. Az úgy volt, hogy Mariazellbe - ó, önfegyelem! - csak kétféle fonalat vittem: három gombolyag szürkét az ananászos Doris Chan kendőhöz, meg a japán virágos sálat és az ahhoz való Drops Alpaca fonalból másfél gombolyagot. A japán virágokat horgoltam addig, amíg három sor virág el nem készült, aztán úgy döntöttem, hogy eléggé unom ahhoz, hogy átgondoljam, valóban háromszögkendőt akarok-e vagy elég lesz egy hosszúkás sál is. (Most egyébként ez utóbbira hajlok, és adtam magamnak egy hetet a döntésre, meglátjuk...)

Akkor belekezdtem az ananászos kendőbe, a mintát a zavaró körülmények ellenére - úgy is mint család és nyaralótársak - egészen jól tudtam követni egy ideig, aztán eljutottam egy pontig, amikor beláttam, ehhez a bolhabetűs mintához nekem kell az a nyugalom, amikor a gyerekek már lefeküdtek, kint meg csak sötét van és tücsökzene. Több fonal és projekt tehát nem volt nálam, a nyaralásnak a vége és ezzel a fonalas polcom meg még valószínűtlenül messze volt. Csak úgy mondom, hogy nyaralni menni szuper, de igazából én otthon is remekül el tudnám foglalni magam a fonalakkal meg a varrógéppel. Na de nem voltam otthon és Mariazellen nincsen fonalbolt, legalábbis én nem találtam, úgyhogy fel kellett találnom magam. Ott volt még a japán virágoshoz vitt Drops Alpaka meg a Doris Chan könyv (Amazing crochet lace) és az igény, hogy valami egyszerű legyen, amit zajban is lehet horgolni. Az Abydos Vest pedig pont ilyen. Két sor váltakozik, vakon is lehet horgolni, legalábbis amikor a "body" szakaszhoz, a karöltő alá elér az ember.

Az elég hamar látszott, hogy a fonal 3,5-ös tűvel nem fogja kiadni az én méretemre való kötéspróbát, viszont esélyesnek láttam, hogy Do méretére pont jó lesz. Ez majdnem igaz is, csak éppen a karöltő lett túl nagy, nyilván mert a mellbőség is bele volt kalkulálva. (ld. az alsó képen a bal oldalt) Azért végigcsináltam, majd többszöri felpróbálás után végül kisütöttem, hogy egyszerűen összehorgolom a rést majdnem a nyakkivágás vonaláig. Ez működött, mert így anélkül, hogy bármit tettem volna, valahogy be is szűkült az egész - ahogy az a jobb oldali karkivágásnál látszik. Azóta persze már mindkét oldal egyforma, de a kész darabot majd akkor mutatom modellen, ha meglesz hozzá a megfelelő öv. Mert ez már ilyen iskoláslányos cucc, hogy öv is jár majd hozzá. Egyébként már alig van több nap az iskolakezdésig, mint ahány betű a német abc-ben!

Visszaszámlálás (24.)

A vége felé közeleg a nyári szabink, pedig még annyi tervem lenne.
Kevés az igazán nagy lélegzetű projekthez is elegendő fonalam, egész pontosan egy sötétszürke alpakából van 30 deka, ez a legnagyobb itthon lévő mennyiség egy fajtából, ebből szeretnék még egy Doris Chan kendőt (Blue curacao) elkezdeni. Oké, befejezni sem lenne rossz, de ez elég irreális vágy.

Aztán olvasom még Umberto Ecotól A prágai temetőt - egyelőre nem tudom eldönteni, hogy tetszik-e vagy nem. Vannak oldalak, amikor nagyon eltalálja a hangot, aztán meg csak agyon idegesítem magam az összeesküvés elméleteken, meg azon, hogy TÉNYLEG vannak olyan emberek, akik pont így gondolkodnak.

És akkor még van Bódis Krisztától a Kemény vaj - nem épp könnyed, nyári olvasmány, emiatt nem is haladok vele úgy, mint szoktam, és emiatt van az, hogy ez a mostani legalább a harmadik nekifutás - remélem, az utolsó. A nyomasztó hangulat ellenére most harmadjára mégis visz magával az elbeszélés, a lebegés múlt és jelen között, meg a feladat, hogy az összegubancolt emlékeket valahogy szétbontogassam, feltekerjem - tisztára mint a fonalgombolyítás: stresszes, idegesítő, de azért ott a jutalom a végén.

És gnocchit még mindig nem főztem, pedig úgy szeretem, és ez az, amire máskor semmi esély, meg lekvárt is csak egyet, és ez így nem maradhat. Ennyit arról, hogy a szabadság édes semmittevés. :)

Doris Chan kendő

Emlékeztek még arra a posztra, ahol megideologizáltam egy nagyobb fonalvásárlásomat  ? Szóval ez az egyik darab, ami abból a fonalból készült, mégpedig a Baby Seta-ból (mohair, gyapjú, selyem). A minta pedig az Amazing crochet lace címlapmodellje, a Chrysanthemum Tea Shawl. Nevezzük magyarul inkább őszirózsás kendőnek.

Még szerencse, hogy ennél a darabnál nem volt nagyon fontos, hogy tartsa az ember a méretpróbát, mert az elején még csak kicsivel voltam az előírt méret alatt, de a végére a különbség majdnem 40 centi lett - már mint az átmérő 120 helyett alig több, mint 80 centi. Viszont a fonal eléggé rugalmas, szóval így hordás közben szerintem kilógja magát, nem bánom, hogy nem lett még nagyobb. 

Amit legjobban szeretek benne, hogy lehet sálként hordani, aztán úgy, hogy majdnem a felét visszahajtom (első kép), de úgy is, hogy szinte palást, akkor csak egy kis gallérnyit hajtok vissza a nyakamnál.

A minta igen egyszerűen  horgolható, mondjuk középhaladó szint. Jó, figyelni kell rá, főleg az elején, de aztán még meg is lehet unni, annyira magától értetődő. Egyébként egy dédi-féle horgolt terítőtől csak annyiban különbözik, hogy vastag fonallal és tűvel készült, Szóval ha van otthon egy mondjuk 27 körből álló horgolt terítő mintátok, akkor az simán adoptálható. Csak az összehasonlítás kedvéért: ez 7-es tűvel készült olyan fonalból, amihez 5-6-os tűt javasolnak.

Aszimmetrikus bolero Doris Chan után

 Doris Chan Everyday Crochet című könyvéből van ennek a boleronak a mintája. Úgy nagyjából - hogy pontos legyek. Mert nagy naívan egy bolondokháza szombaton horgoltam, és csak a fele eszem volt a mintánál, szóval egy mintaegységgel elszámoltam magam. Amikor erre rájöttem, már nem akartam visszabontani, szóval addig csűrtem-csavartam, amíg ki nem jött egy aszimmetrikus záródású boleró.

 Egy ideig néztem, aztán megállapítottam, hogy tetszik, és azóta hordom. Azóta: ez azt jelenti, hogy áprilistól. Nem siettem el a posztolást.

 A minta neve egyébként Mei-mei, és ha mindent utasítás szerint készítek, akkor úgy kellett volna kinéznie, ahogy a könyv címlapján láthatjuk. Na majd legközelebb.

A fonal, amit használtam, egy régi maradék pamut-műszál. Nem épp rossz, de azt hiszem, sokkal szebb lenne ez valami szöszös gyapjú-mohair keverékből. Idő kérdése és fogok még ebből variációt mutatni.

Hogy az aszimmetriát tovább hangsúlyozzam, olyan gombot választottam hozzá, ami engem egy megkezdett almára emlékeztet.

És most pár szót  könyvről. A célkitűzés nagyjából úgy foglalható össze, hogy találd meg az alakodnak megfelelő pulcsi, kardigán, mellény mintát és ne keress tovább. 144 oldalon mindössze öt ruhadarabot és annak variációit találjuk - és még néhány övet, de nem ez a könyv fő fejezete. Vegyük mondjuk a kardigánokat! A kiinduló modell egy hosszúujjú, csípőig érő, fent egy gombbal összefogott, kerek nyakkivágású kardigán, a Cinnabar. A második ehhez ngyon hasonlít, de megkötős, rövidebb, a fonalválasztás miatt szellősebb, a szegélye is különbözik az elsőtől. A harmadik - még mindig a Cinnabar öltéseivel és logikájával készül, de kicsit módosul a nyakkivágás, nagyon domináns a szegélymegoldás, az alja félkörös és nem egyenes, az ujja bővül. A negyedik modell pedig egy épphogyujjas bolero - a Mei-mei - szintén kerek aljmegoldással és egy negyedik szegéllyel. Mindegyik modellt úgy kezdi el az ember, hogy a Cinnabar elejét horgolja, aztán jönnek a módosítások. Lehet, hogy valakiben ez csalódást kelt és azt mondja, minek vettem meg egy könyvet, ha csak 5 modell van benne és azt csűri-csavarja. Szerintem viszont épp ez a könyv erőssége a többi mintagyűjteménnyel szemben. Mert Doris Chan ésszel horgoltat. Az az alapelve, hogy nem áll mindenkinek minden jól, de a variációk kipróbálása segítségével rájöhet az ember, hogy mi az, ami pont jó neki.ÉS szájba is rágja, hogy ugyanabból a mintából mennyi különböző ruhadarab lehet.
Ami nekem nagyon tetszik: az alapdarabok variációi más-más fonalból készülnek, így a fonalválasztáshoz is kap az ember támpontot, hiszen látja, milyen lesz bambuszból, milyen gyapjúból.
Minden darab varrás nélkül, egyben, fentről lefelé horgolva készül, így tényleg az az érzésem, hogy leírás nélkül nem menne a csipkeminták megfelelő helyen és megfelelő szögben való szaporítása. Így viszont tényleg elég logikus és - nekem nagyon fontos - megérthető. Képtelen vagyok szolgaian követni valamit, ha nem értem. Oké, az első darabot kicsit elfuseráltam - vagy mondjuk nem azt horgoltam meg, amit szerettem volna -, de közben felfogtam a dolog logikáját és a következőnél már tudni fogom azt is, mit miért csinálok. Ez nekem életbevágó, mindenkinek van egy agylövése, az enyém ez, mit tegyek.

Tehát nagyon tudom ajánlani ezt a könyvet, ha valaki hűséges típus, tehát nem az számít neki, hogy sok különböző mintája legyen, ami közül egy sem az igazi, hanem meg akarja találni azt, ami jól áll, és aztán kitartani mellette esetleg évekig.  Mivel klasszikus fazonokat tartalmaz a könyv, még a divatosság rovására sem megy a hűség.

És még egy fontos: a legtöbb darabnak nagyon nagy a méretválasztéka. Ugyan semmi köze az általunk ismert méretezéshez, de csak úgy összehasonlításképp: én 36-38-ast hordok, ez itt 35-ösnek felelt meg, de 50-es, 60-as méret is van a könyvben.

Fekete csipke

Ha a megfelelő vastagságú fonalat használta volna ehhez a négyzethez, akkor egy felnőtt női mellény elejét kellett volna kiadnia a már korábban bemutatott Doris Chan könyv szerint. De mert csak vékonyabb fonalam van jelenleg, és mert ez a fekete, félig fényes, félig matt fonal szerintem tökéletes a mintához, inkább meghorgolom többször és úgy hozok ki belőle valamit. Majd, ha lesz időm...

Shoop-shoop capelet

 Doris Chan mintái közül magyar horgolós blogok tájékán talán az All shawl a legismertebb. Én is meghorgoltam lilában és őszi színekben is, s persze mások is.Legjobban azt szerettem ebben a mintában, hogy érthető és követhető a leírása. Ahogy az látszik, nem sokszor dolgozom minta alapján - túl gyakran futottam bele használhatatlan leírásokba, úgyhogy igyekszem megkímélni magam a fölösleges frusztrációtól és inkább megyek a saját fejem után. De Doris Chan mintái tényleg kivételesek: van szöveg és van rajz, ahol az egyiknél kétségeim vannak, ott a másik kisegít. Bár általában elég az egyik is - esetemben a rajz.
Épp ezért is mertem megrendelni húsvét előtt az Amazing crochet lace című könyvet, bele is lehet lapozni ezen a linken (és még egy másikat is, az Everyday crochet címűt, de erről majd máskor).
 

 Ahogy a könyv megérkezett, azonnal neki is láttam a legegyszerűbbnek tűnő darabnak, a shoop-shoop capelet-nek. Persze nemcsak az egyszerűség volt az előny, hanem az is, hogy ehhez megfelelő minőségű és mennyiségű fonal is volt otthon, a sokat dicsért Freeform spirit, a tavalyi év fonala (mármint szerintem) lilás-szürkés árnyalatban. Három gombóc volt belőle otthon, valahogy se nem sok, se nem kevés, ezért nem nagyon tudtam, mi lesz belőle. Ehhez a projekthez pont elég volt.

 Hozzáteszem, először életemben sikerült rászánnom magam, hogy kiblokkoljam a kész darabot, és valóban nagyon jót tett neki: a lukak lukak és a méret is nőtt. (Lehet hogy veszek még gombostűket, hogy a még sokkal nagyobb frissen elkészült kendőmet is blokkolni tudjam?)

A kész kendőt egyelőre elteszem és nem tudom, mi legyen vele. Érdekes módon amennyire szerettem régen a lilát, annyira nem hordom mostanában. Ha lenne Meskám, nyilván felraknám, de mert nincs, egyelőre nem tudom pontosan, mit kezdjek vele. Ha van valaki, aki megvenné, akkor szívesen felajánlom, hogy a Manócsomag Alapítványnak menjen a teljes vételára. Ha nem, akkor egy őszre tervezett jótékonysági vásárra fogom kivinni itt, Bécsben.

A könyv kapható Magyarországon is az 1001 fonalnál. Mondjuk az annyira kár, hogy a szállítás ennyire megdrágítja, Ausztriába ingyen szállítja az Amazon, így jóval olcsóbban sikerült hozzájutnom. Viszont legalább van, kapható és szerintem megéri az árát. Mi minden van benne? Szoknyából egy egyszerűbb és egy komplikáltabb, kendőből szuper ananászos és olyan is, ami gyakorlatilag egy óriási csipketerítő (a címlapon). Ez a kedvencem, csak az ehhez szükséges fonal még nincs meg, talán a nyári szünetre megveszem (próbálom az otthoni készleteket fogyasztani mielőtt újat veszek). Van még néhány bolero, csipkemellény, kardigán, pulcsi, mellény, két miniruha (bár én inkább tunikaként hordanám, de mondjuk 30 év és 50 kiló alatt miniruhaként is szuper), maxisál - ez mondjuk nem az a darab, ami miatt érdemes megvenni a könyvet, mert nem túl bonyolult, de ez is szép.
Közös a projektekben, hogy elég szellősek. Doris Chan úgy nevezi őket, hogy "exploded lace". Amit régebben horgolócérnával és vékony tűvel horgoltak és a végkifejlet egy csipketerítő lett, azt újraálmodta vastag fonallal és tűvel.

Ahogy vártam, a leírások érthetőek - sőt, a másik megrendelt könyvből egy top to down bolerot is sikerül meghorgolnom, ami abszolút személyes rekord. (Pláne, hogy eddig nem sokszor horgoltam angol nyelvű leírás alapján.)

Ami egyedüli nehézség: ezek a fonalak alapvetően Amerikában elérhetőek, és nagyon kell figyelni, hogy valami hasonlót használjon az ember - legalábbis bizonyos modelleknél számít, mert a fonalvastagság befolyásolja a kész darab méretét.De mindent összevetve nagyon megéri szerintem a könyv és megéri a hosszas fonalkeresgélés is, mert a kész darabok a legegyszerűbb ruhatárat is feldobják és könnyen meghorgolhatóak.

All shawl light

A haszontalan semmiségek számát ismét növeltem eggyel: Do számára horgoltam egy All Shalwl-t a kedvenc szivárványos fonalából (Online), a szegély pedig a másik kedvenc türkiz (Catania) fonal lett. 

Ezen a képen jól látszik, hogy mennyire színpompás, és alig van két egyforma színkombinációjú szem. Meg az is, hogy a szegélyből nem horgoltam meg minden sort - bár a fonal mennyisége engedte volna. Valahogy úgy éreztem, hogy egy kislány sálhoz nem illik ennél vastagabb, hangsúlyosabb szegély.

Mivel vasárnapig már valószínű nem írok, kívánok minden mamának pihentető, kényeztetős anyák napját!