Szürke és fehér statement nyaklánc

Ahogy ígértem, mutatom a második nyakláncot, ami a PIF játékra készült.

A medál 100% freeform horgolás. Kipróbáltam, milyen mindössze három színnel, ugyanolyan minőségű (Catania) fonallal freeformot létrehozni. Korábban sokszor játszottam a fonaltextúrával, de ennyire kicsi darabnál nem érvényesült volna egy szőrösebb jellegű fonal. Meg valahogy egyből azok a hosszúszőrű fekete kardigánok jutottak eszembe róla, amikben a legjobb nő is úgy néz ki, mintha kutya volna – ezt a hatást pedig mindenképp kerülni akartam.

Végül használtam bogyókat, 3D horgolást, surface crochet és bullion stich technikákat. A nyaklánc része egyszerű fekete fémlánc, ennél többet ez az amúgy is feltűnő medál nem viselt volna el. Oldalról nézve látszik, hogy milyen izgalmas hatást ad pusztán néhány láncszem, amit a már meglévő horgolásra öltögettem spirál alakban.

Az ékszerkészítés egyébként olyan terület volt eddig, amivel szemeztem-kacérkodtam, de pont az apró babrálós részek miatt – egy öltés itt, két szerelék ott – nem nagyon mertem nekiugrani. Néhány franciacsat, néhány kitűző készült ugyan, de olyan nyaklánc, amelyben ötvöztem volna a horgolást és a gyöngyöket vagy egyéb ékszerkészítési technikákat, még eddig soha. Ez a PIF ajándék a legutóbb mutatott nyaklánccal együtt tehát sokszorosan kihívás volt és örülök, hogy sikerült leküzdenem néhány mumusomat. Most alig várom, hogy folytathassam, és azt hiszem, a következőnél a színekben is tobzódni fogok. 

Freeform nyaklánc - vagány és ünnepélyes

A PIF játék újra és újra arra inspirál, hogy olyan technikákat, színeket, formákat is használjak, amelyek hozzám nem állnak közel. Az egyik legjobb példa erre a fekete szín. Nekem nagyon előnytelenül áll a fekete, így szinte soha nem használom. Elképzelhetetlennek tartom, hogy fekete sálat kössek vagy horgoljak – hacsak nem ajándékba. Ékszerben is inkább a feltűnő színeket szeretem.

Amikor a múltkori PIF fordulóban statement nyakláncot ajánlottam fel, akkor is az volt a lelki szemeim előtt, hogy majd tobzódni fogok a színekben. Ehhez képest a Klárival való egyeztetés során arra jutottunk, hogy inkább formájában legyen feltűnő az ékszer, semmiképpen ne legyen szimmetrikus és színeiben visszafogott, leginkább fehér, fekete és szürke.

Végül három variációt mutattam neki, három teljesen különböző stílust, és ő ebből kettőt választott ki.

Az első, a szerelem első látásra darab csak töredékesen horgolt. Egy fekete tüll anyagot igazítottam szándékosan aszimmetrikus legyezőformára. Erre egy kimonóanyagból készült kézzel varrt, flízzel töltött ovális forma került, az egyik oldalára pedig szürkéslila horgolt dugóhúzót varrtam. Mivel ezt a kompozíciót vagányan ünnepélyesnek éreztem, a nyaklánc is csak gyöngyös lehetett. Mindkét oldalon három hangsúlyos üveggyöngy, és sok apró fekete kásagyöngyöt fűztem fel. Bevallom, ez számomra igazi kihívás volt: ennyire apró gyöngyöket ennyire vékony átlátszó damilra még sosem fűztem – cserébe most rögtön kétszer, mert abban a pillanatban, amikor már csak a szereléket kellett volna felapplikálnom, kiesett a kezemből az egész és szétgurult a földön az összes gyöngy. Végül a második fűzésre egészen belejöttem ebbe a finommotoros kihívásba, a végére kifejezetten élvezettel fűztem.

Legközelebb mutatom a másik nyakláncot is. Addig is kellemes hétvégét nektek!

WIPszerda: kisnyalkai kísérlet tűzzománccal

Kisnyalkán előzetes fogadkozásom ellenére - nem, nem akarok új hobbit, már így is túl sok van! - kipróbáltam többek között a tűzzománcozást is. Örök hála Csillának és Cilinek, amiért bevezettek az alapokba. Igazából még félkészek, a medálokat szeretném valami fantáziadúsabb nyaklánccá komponálni, mint csak egy sima bőrszíj plusz a medál.
A sárgáról valami gyöngyös függő fog majd lelógni, a piros-kékről egyelőre nincs ötletem.
A lila-sárga külön történet, mert az az elfajzott Color Affection kendőhöz készült - pont ez a két szín, csak a kendőn csíkok, itt pedig pöttyök. Fém láncot képzelek hozzá.

Kisnyalkai kísérletek: gyöngyhorgolás

A gyöngyhorgolással volt már egy frusztrációval teli kis történetem úgy 8 éve. Könyvből akartam megtanulni, a könyv csodaszép volt, nagyon világosan elmagyarázta a technikát, vigasztalta a kezdő olvasót, hogy az eleje nagyon nehéz, és tényleg alig lehet látni, hogy hova kell bökni, de hogy ez nem baj, mert az eleje úgyis eltűnik. Szóval tényleg szuper könyv, ennek ellenére sírás lett a vége. Sehogy nem haladtam, gőzöm nem volt az egészről, és amúgy is, a kásagyöngy egyszerűen túl pici az én kezemnek, nincs nekem ennyire jól fejlett finommotorikám. De tényleg - nem véletlenül nem horgolok cérnával.

A történet hosszú szünet után most Kisnyalkán folytatódott. Kezdődött azzal, hogy nagyon ismerős volt nekem a résztvevők listájáról a Kokas Éva név. Mivel gimis koromban nagyon sokat táboroztam, aztán meg táboroztattam, így arra gondoltam, hogy biztos egy az 1000+ emberből valamelyik táborból. Aztán az egyik lány mondta, hogy Éva a Gyermekek Házából. Hoppá, megvan! Egy kábé 20 évvel ezelőtti németországi képzésen találkoztunk, ott bandáztunk együtt vele és a többi magyar csoporttaggal. Mennyire valószínűtlen, hogy Nyalkán újra találkozzunk, és mennyire örültem neki, hogy mégis!

Éva fantasztikus gyöngyékszereket készít, úgyhogy nem volt mese, egyszerűen ki KELLETT próbálnom a gyöngyhorgolást. Persze készültem lélekben, hogy feladom, hiszen már egyszer korábban nem ment, miért épp most. Azt hiszem, tényleg kellett az a 8 év, ami azóta eltelt: jóval magabiztosabban forgatom most a horgolótűt. És igen, van különbség a könyv és a személyes tanítás között. Sőt, még a videó és a személyes tanítás között is. Van a gyöngyhorgolásban ugyanis egy mozdulat, amit igen nehéz elmagyarázni. Nekem a magyarázás és mutatás és a saját próbálkozás kijavítása együtt kellett hozzá, hogy elkapjam a mozdulatot. És persze nagyon sok gyakorlás két napon keresztül. És akkor a sokadik bökésnél és sokadik visszafejtésnél azt vettem észre, hogy már nem görcsölök, hanem élvezem és automatizálódott a mozdulat.

Persze mióta hazaértem, még nem mertem nekiállni egy másik gyöngyhorgolós projektnek. Az elkezdéstől picit félek. Meg ez nem az a technika, amit kislámpánál este lehet csinálni, nagyon jó fény kell hozzá, sok idő és stresszmentes környezet. Azaz: Kisnyalka.

Nagyon köszönöm, Évi!

Zenzero ékszerek

Időről időre elkap minket otthon az ékszerkészítési láz. Pénteken Do már annyira várta a bébiszitterünket, aki már vagy egy hónapja nem volt nálunk, hogy a várakozás izgalmát rögtön három pár fülbevaló elkészítésével oldotta. És ha már előszedtük a gyöngyöket, szerelékeket, fogókat, én is készítettem egyet s mást azokból az alapanyagokból, amelyeket Ági a Zenzero webáruház megnyitása előtt ajándékozott nekem a kezdő készletből. (Köszi, Ági!)
Amilyen gyönyörű ez a rózsakvarc (ugye az?) medál, igazából nem igényelt különösebb hókuszpókuszt, csak a láncot és a kapcsokat tettem rá.

 A fülbevaló készítése is nagyon egyszerű volt, az alsó festett gyöngy viszi el a showt. Bár én nem bírok fülbevalókat hordani, de attól tartok, lesz rá jelentkező a családban.

Tengerész stílusban

Oké, beismerem, teljesen anakronisztikus decemberben nyáridéző holmikat készíteni, viszont épp a karkötő egy olyan műfaj, ami szerintem nyáron érvényesül igazán, s így nem árt a nyári ruhatár színeihez passzítani. Karácsonyi ajándékként fűzögettem nyugalmas téli estéken, és közben arra gondoltam, hátha idén végre eljutunk a tengerhez. Addig is itt van legalább néhány kagylós charme az álmodozás kedvéért.

Ősz az ékszeresládikóban

Csak egy memóriadrót, egy fogó és egy doboz mindenféle gyöngy őszi színekben. Iskolakezdési stressz levezetésére kétszeresen is alkalmas: egyszer, ha anya fűz, másszor ha a gyerek. Előregondolkodók már az sk karácsonyi ajándékok listájára is felvehetik ;) Kellemes és kreatív hétvégét Nektek!

Nyaklánc, de ez mellékes

2013 a gyereknevelési kihívások éve számomra.Az első feladatom, ami úgy január közepe óta van napirenden, az a Kristófhoz való belassulás. Ő ugyanis nem értékeli a sürgetést, a türelmetlenséget. Persze ez természetes, de az a tempó, ahogyan ő él és amit tőlünk is elvár, elég nehezen összeegyeztethető a mindennapi élet gördülékeny szervezésével és az én személyiségemmel. Hogy csak egy példát mondjak, a vacsora tálalásától számított 40 percen belül mindenki befejezte az evést, neki jó esetben már fogyott két harapás a kenyeréből. Ha pedig sürgetjük, akkor jaj nekünk. Ez most csak annyiban fontos, hogy érthető legyen, miért élünk számomra eddig elképzelhetetlen mértékű testvérféltékenységi hangulatban. Ha ugyanis a családnak ilyen mértékben kell alkalmazkodni az egyik családtaghoz, akkor a másik méltán gondolja, hogy ő itt nem is számít.
A féltékenység már odáig fajult, hogy az esti puszikat darabra kell adni, az ölelések időtartamát stopperral mérni, de még ez is hiába van, mert bárkinél kezdem, a másik balhézni fog, hogy miért nem ő az első.A felváltva elsőség sem megoldás, próbáltam.

A másik kihívás, amivel idáig még nem tudtam sokat kezdeni, az a két gyerek két különböző szeretetnyelve. Dóráé ugyanis az ajándékok. Hörcsög módjára gyűjti a tárgyakat és folyton kapni akar valamit. Egy bizonyos fokig bele is megyek ebbe, közben meg állandóan ott a rossz érzés, hogy ő folyton kap valamit, Kristóf meg nem, most ez meg hogy néz ki. Legutóbb például gyöngyöt szeretett volna kapni. Ki is választotta azt, amit már régebben megcsodált - és még sok más dolgot is. Végül kötöttünk egy megállapodást: a drágábbat megveszem neki, az olcsóbbat ő megveszi a zsebpénzéből, ha akarja. Mérföldkő volt ez, hiszen eddig soha nem költötte el a zsebpénzét, csak gyűjtötte. Kertes házra, autóra, tanyára, ahova majd kiköltözünk. Heti egy euró a zsebpénze, ez is csak két hónapja, szóval a gyűjtögetés még tartott volna egy darabig ilyen kaliberű célokkal, még akkor is, ha a fogtündértől is csurran-cseppen néha.
Az alkuba belement, aztán pár órával később ott volt a lelki probléma, hogy akkor most milyen kevés zsebpénze maradt. Elbeszélgettünk kicsit, hogy szerintem mennyire jól használta a zsebpénzét, hogy nem csokit vett, amitől úgyis csak elromlik a foga, meg nem valamilyen babát, mert azt úgyis megkaphatja tőlünk valamikor. És hogy szerintem hobbialapanyagra költeni a zsebpénzt a legjobb, mert akkor egyszer örülsz, amikor kiválasztod, egyszer meg amikor hobbizol. Nem győztem meg - természetesen. Egészen addig, amíg elő nem szedtem néhány ékszeralkatrészt, fülbevalóalapot, szerelőpálcákat, fogókat. Készítettünk együtt két pár gyöngyös fülbevalót: egyszerűeket, mert ugye én se értek ehhez a műfajhoz annyira. A végére már ragyogott, pedig ez a legritkább mostanában, és este mondta is, hogy tényleg igazam volt (!!!), jó döntés volt a zsebpénzt alapanyagra költeni és ezután is mindig ilyesmikre gyűjt majd. (A gyereknevelés kivételes pillanatai közül az egyik, felírom, megjegyzem.)
  

Lassan de biztosan eljutottam végre a címben említett nyaklánchoz. Hogy persze beszippantott minket a gyöngyözés és az ékszerek, nyilván azóta nem az ő zsebpénzéből veszem a különféle kütyüket, hanem a sajátomból. Meg is állapítottam, hogy a horgolás nem is olyan drága hobbi, mint ahogy azt elképzeltem, a gyöngyhöz képest legalábbis nem, de most nem hagyom, hogy ez elvegye a kedvünket. Hogy ellensúlyozzam a Kristófnak szánt extra figyelmet, beiktattuk a gyöngyözést a közös elfoglaltságok közé és ezt egyáltalán nem bánom. Lett például egy anya-lánya nyakláncunk tenger témában: kékek és fehérek meg néhány ezüstszínű izé, hasonló, de mégsem egyforma. Kedves rokonok és barátok, ne lepődjetek meg, ha a gyereknevelési krízis megoldásáig tömegesen fogtok tőlünk ékszereket kapni ajándékba! Színkívánságokat a készlet erejéig elfogadunk.

farmercsat, avagy éljen az újrahasznosítás

Nagy horgolásokra mostanában nincs időm, sőt, igazából kicsikre se lenne, mert megpróbálok felnőttnek látszani és Határidős Szellemi Munkával foglalkozom. De van olyan, hogy egyszerűen besztrájkol az agyam, és muszáj, egyszerűen muszáj öltenem egyet-kettőt. Ráadásul álmomban is jönnek a jobbnál jobb ötletek, nyújtogatják a nyelvüket, hogy hello, ne csodálkozz, ha elfelejtesz minket, ha úgy teszel, mintha nem volnánk. Itt egyébként az ihletet egy múlt héten kiszuperált farmer szolgáltatta, amelyet Edzett Kézművesházastárs már eleve úgy nyomott a kezembe, hogy ugye, tudom használni varrásra.


Így aztán ha lassan is, de elkészült egy újabb csat. Mivel az előző strapabírónak bizonyult, ezt már nyugodt szívvel kínálom másnak is.

Freeformok és lilák

Két freeform horgolt lila bigyót hoztam ma. Ennek az elsőnek az a különlegessége, hogy nem váltottam közben fonalat, ezek a színek a gombolyagról jöttek. Ez nem egyszerűen szép, de roppant inspiráló is, hiszen így az első rétegre rá lehet menni később, amikor már változott a szín, és ettől rögtön átmegyünk a harmadik dimenzióba. Még nem döntöttem el, hogy hajdísz vagy kitűző legyen belőle. Mit gondoltok?
Ez pedig egy freeform karkötő, gombbal erősíthető a karra és a keresztségben a "Naplemente" nevet kapta. A meskán várja leendő testi-lelki jó barátját. :)
Mindig bizonytalan vagyok, ha újba kezdek. Mit szóltok hozzájuk?

Új freeform kitűző

A sok sapka mellett azért időnként egy-egy kisebb darab is készül, legutóbb ez a narancsos-tüzes színekben megálmodott kitűző. Aarkusnak küldtem, mert ő volt az Ági-féle villainterjús játék győztese.

Egyébként ennek a kitűzőnek köszönhetem, hogy végre nem halasztottam tovább a hímzőfonalaim rendezését. Alább látható a lázas munka közbeni állapot. :)


És remek színekre akadtam, más remek színeket pedig nemrég hoztam a házhoz, úgyhogy további kísérletek várhatók, bár a mikort homály fedi - köszönhetően az újra és újra támadó, aztán mégis visszavonuló, szóval teljességgel kiszámíthatatlan gyermekbetegségeknek.