2012. december 25., kedd

H mint hóember





(Kristóf készítette, hát nem cuki?)

Tegye fel a kezét, aki hozzám hasonlóan addig halogatta a karácsonyi képeslapok írását, amíg végül túl késő lett! Az ő kedvükért egyrészt itt egy kis DIY-képeslap ötlet, ami még egész télen működik, másrészt egy kis vigasz: német nyelvterületen élő ismerőseim-barátaim körében még a karácsonyi üdvözletnél is elterjedtebb a decemberi körlevél, amely arról szól, hogy mi minden történt az illetővel / a családdal az elmúlt évben. Ilyen levelet még január első hetéig is ér küldeni, úgyhogy hajrá! Mondhatnánk, hogy milyen személytelen minden barátnak és ismerősnek ugyanazt a levelet ugyanazzal a néhány fényképpel elküldeni, de véleményem szerint még mindig személyesebb, mint mindenkinek ugyanazt az egymondatos boldogkarácsonyt szöveget küldeni. (Persze minden kapott képeslapnak nagyon örültem és persze mindegyik után egyre erősödött bennem a bűntudat, hogy én persze idén sem.)

S ha már képeslapon nem is, de legalább itt kívánok mindenkinek, aki idetévedt, boldog karácsonyt! Havasat vagy hótlant. Egészségeset vagy betegeset. Sok finomságosat vagy szerényebbet. Eltalált ajándékosat vagy kiábrándítót. Bármilyen is volt-van lesz: ez az idei karácsony és ha már ilyen, jobb kibékülni a ténnyel.
Nálunk például hótlan, beteges, elméletben sok finomságos, de mert jelenleg senki nem tud nyelni és minden tagunk fáj, még a hagyományos szentesti fondünket is elhalasztottuk, a többi finomságról nem is beszélve. Az ajándékok szerencsére jól eltaláltak voltak, és a legnagyobb sikert Do részéről a csillámos színes tollkészlet aratta, ami megint arra példa, hogy mennyire nem az ajándékok forintosítható értéke a lényeg. Kr. számára - az ajándékokon túl - azt hiszem, a legkülönlegesebb pillanat az volt, amikor felfedezte a csillámport a padlón. Volt néhány új karácsonyfadíszünk idén, igazából gagyi minőség, de tudtam, hogy a csillámmal sikert fognak aratni. A díszeket ugyan még nem vették észre, de a dobozában maradt csillámport hirtelen ötlettől vezérelve díszítés után kiszórtam a fára-földre. Amikor Kristóf ezt másnap meglátta, olyan csillogó szemmel, ahogy erre csak egy csodákban hívő gyerek képes, felkiáltott, hogy "Nézd, Dóra, csillámos a föld! Igazából angyalok jártak itt!" Azt hiszem, nekem ennyi már elég is a boldog karácsonyhoz.

1 megjegyzés: