Csokis szarvaspörkölt

Tényleg csoki van a pörköltben??? - a nagy húsfaló gyerek a családban eléggé szkeptikusan állt a dologhoz, de aztán kóstolás után azt mondta, ehető, sőt, nem is is csokiízű. Egyébként az, csak nyilván teljesen másképp, mint amikor magában eszi az ember a csokit.
A szarvas és a fekete csokoládé párosát egyébként Áginál ismertem meg egy vacsorán, amelynek a témája a csoki volt - és azóta se tudtam elfelejteni. Volt egy bökkenő: akkoriban még nem főztem húst. Az evéssel nem volt gondom, ha valaki más megcsinálta, de képtelen voltam elkészíteni, hozzányúlni, egyáltalán kiválasztani a boltban az alapanyagot. Az utóbbi két évben lassan ehhez is hozzáedződtem - ha már van egy kifejezett húsimádó gyerekem, legalább egye azt, amiről tudjuk, hogy jó minőség. Így aztán a sokadik sikeres vörösboros marhapörkölt meg burgundi marharagu után bele mertem vágni a szarvaspörköltbe is.

Egyébként teljesen ugyanúgy készül, mint a marha, csak a főzési időt kell picit növelni. Kis kockákra vágtam a fél kilónyi szarvashúst valamint egy fej nagyobb vöröshagymát. A hagymát megpároltam olajon, hozzáadtam a húst, amit nagy lángon minden oldalról végigpirítottam. Ekkor adtam hozzá a pirospaprikát, tovább kavargattam röviden, majd felöntöttem annyi vörösborral, ami ellepte. Tettem bele 6-7 borókabogyót, néhány szem borsot, kevés sót. Ezután kis-közepes lángon főztem összesen három és fél óráig, mindig újra és újra vízzel felöntve a húst, ahogyan párolgott. Pár perccel a főzési idő vége előtt pedig 20 gramm 86%-os csokit törtem a szószba, felolvasztottam, valamint egy kis mandarin levét is belefacsartam. Még főtt kb. öt percig, ezalatt készítettem kuszkuszt hozzá. Fantasztikus lett a szaftja, nem konkrétan csokis, de az illata érezhető és azért van egy plusz, amit a csoki ad az ízhez. Most csak egy szimpla pénteki vacsorára főztem, hogy jól átmelegítsen minket ebben a hidegben, de tulajdonképpen akár karácsonyra is megállná a helyét. Ti már tudjátok, mit főztök az ünnepekre?

Ez még mindig nem a nagy visszatérés

Több oldalról bökögetnek már, hogy kellene írnom, s persze témám is lenne, nem kevés. Az átmenet Budapest és Bécs között viszont még tart, s ennek köszönhetően rájöttem, mégis tudok élni anélkül, hogy naponta 50 blogot végignézzek és kétnaponta írjak a sajátomba. Sőt, horgolótű nélkül is kibírtam vagy két hétig. Mostanában inkább azt az életérzést próbálgatom, hogy hiányoznak a gyerekeim. Ha úgy vesszük, ez sem rossz, évekig nem voltunk távol annyit egymástól, hogy ilyen akár csak pillanatokra is átfusson a fejemen-szívemen. Hát most belevágtam, napi 10 órát töltünk külön, plusz az alvást. Nem csoda, hogy elkezdtem élvezni az olyan tevékenységeket, mint az uszonnakészítés és akkor se fordulok mérgesen a másik oldalamra, amikor reggel 6 és fél 7 között ajtónyitást majd lábacskák ütemes trappolását hallom.

Addig is, amíg újra horgolásokkal és egyebekkel jövök, nézzétek meg Divatkörte blogját. Aki egyébként nem más, mint Ági. Aki ezúttal nem főz, hanem horgol, köt és divatot kommentál.

Akkor hát mindenkinek kellemes iskolakezdést és napsütéses őszt, bis später!