A szülinapi party nyugisan indult - már ha nem számítjuk az előzményeket, avagy azt a bűvészmutatványt, hogy az ajándékos tasakot a buli előtt egy órával otthagytam egy boltban a pénztárnál, ahova amúgy totál mellékesen még beugrottunk. De egy kedves ember megtalálta és nem vitte magával, hanem félretetette, mi pedig egy kis izgalom után újra magunkhoz vehettük és negyed óra késéssel végre át is adhattuk Lilinek. Ha itt lenne Berzsián költő, most megbánná, hogy szakított az emberiséggel, mert az emberiség jó, ebből az esetből is láthatjuk!
Aztán ahogy javult az idő és már elhittük, hogy az időjárás-jelentésnek ma - hála az égnek - nem lehet hinni, kiugrottunk a közeli parkba egy kis
fotózásra játszóterezésre.
A heti fotók egyébként arra is jók, hogy feltűnik nekem, mekkorát nőtt a Dóra haja csak pár hét alatt, és hogy milyen gyönyörű így. Meg hogy a Kristófé is megnőtt, de ha nem akarjuk, hogy Pumuklinak nézzék, akkor hamarosan fodrászhoz kellene vinni. Milyen praktikus ez a fotós kihívás.
Szuper, hogy az ajándék meglett, sajnos hogy én nem voltam ilyen szerencsés a telefonommal, szóval az emberiség felemás...
VálaszTörlés