Időutazott-e Lázár Ervin? (37.)

Szerintem igen. Hogy miből gondolom?

Vegyük például Kisfejű Nagyfejű Zordonbordont. Időnként jön. Döng belé az erdő. Még nem is látják a többiek, mar félnek, hogy mi lesz itt. (Pedig mindig pontosan ugyanaz lesz.) És megjelenik. És mindenki próbálja legörbíteni a száját, nehogy csak egy kis nevetés is látszódjon. Kisfejű Nagyfejű Zordonbordon ugyanis úúútálja, ha valakinek jó kedve van. Ha neki rossz (és mindig rossz!), legyen másnak is.

Vagy ott van Bab Berci a kis aranyszelencéjével. Ahelyett, hogy örülne, mert a) megjelent neki egy tündér b) még adott is neki valami ajándékot, inkább azon kezd el agyalni, hogy lépfeneátokszörnyűséggonoszdzsinn van a dobozban. Meg hogy a tündér nem is tündér igazából, hanem boszordér. Vagy tünkány. És behajítja egy tóba. Mármint a szelencét. Aztán persze megbánja, utánamegy, keresi, nem találja, de aközben még a telire gyűjtött gesztenyéit is elcsórja valaki. Se gesztenye, se szelence. És hogy még ennél is rosszabb legyen, Bab Berci még hosszan önostoroz is, hogy ilyen pechje is csak neki lehet.

Ilyen alakokat csak tapasztalati úton lehet kitalálni. Az lehetett, hogy Lázár Ervin egy időgéppel elrepült hozzánk 2012-be és titokban jegyzetelt. 

Mondjuk a kamaszkor még rosszabb lesz, azt mondják.