Nem könnyű olyan óvónéninek búcsúajándékot készíteni, akit egész évben nem láttam más színben, mint feketében. De mert nagyon szerettük, erősen törtem a fejem. S végül horgoltam neki feketésszürkés vastag fonalból egy jó meleg csősálat.
Az előző narancssárgához képest annyi különbség van a mintában, hogy kevesebb szemre kezdtem (a fonal ugyanis jóval vastagabb, Lana Grossa Uno, a
körkardigán maradványa), nagyobb tűvel és a kagyló előtt és után három szemet ugrottam át, aztán jött az 1rhp. Ugye milyen puha már látványra is?
A mintát továbbra is szeretem, így azóta már egy harmadik sálat is elkezdtem, a visszafogott zsályaszínűből, ami a
tunikából maradt. Abból, amit még nem is mutattam készen - rémes, micsoda mulasztások! Majd szépen, egymás után, végül is bőven hiányzik még az ötven bejegyzésből.
ez nagyon szep!! en a szurket jobban szeretem, mint a feketet, es siman el tudom kepzelni, hogy allandoan abban jarjak:-)
VálaszTörlésNagyon jol nez ki, es tetszik, hogy cimked is van. Cupp, nema.
VálaszTörlésA címke tényleg király!!
VálaszTörlés