Még tart a tél

A Be beanie! című sapkahorgolós füzetkét már régóta a kívánságlistámon tartottam, és most végre megvettem és ki is próbáltam rögtön két mintát.
Az utóbbi időben ritkán jött az indíttatás, hogy újabb sapkát horgoljak az otthon található 30+ darabhoz, viszont a füzetben lévő modellek annyira mások és annyival izgalmasabbak a korábbi sapkáinknál, hogy most megint van kedvem ehhez a műfajhoz is. Nemcsak körben horgolt modellek találhatók benne, hanem olyanok is, amelyeket soronként laposan kell horgolni, s aztán fogyasztásokkal alakítunk és a hátsó középvonalnál varrunk össze. Így olyan csipkemintákat is lehet használni, amelyeket körben sokkal nehezebb vagy lehetetlen lenne. Épp ezek a lukacsos sapkák vonzanak a legjobban - ezeket főleg tavasszal tudnám hordani, amikor a sapka már inkább csak dekoráció.

A képen látható modellhez egy gyapjú-műszál keverék fonalat használtam - a sodrása egyenletlen, néhol bumszli, néhol kifejezetten vékony. Beszerzési helye valamikor 3 évvel ezelőtt a Burda üzlet volt, a nevét sajnos már nem tudom. A gombolyag kívülről fehér-szürkének tűnt, ahogy azonban haladtam a horgolással, úgy lett egyre kékesebb. Centire pontosan elfogyott az 5 deka, így a passzét fekete vastag pamutfonalból készítettem. S mert ajándék lett, varrtam rá Anyahajó-címkét is (egyébként a könyvhöz 3 db be beanie! feliratú felvarrható címkét is csomagoltak).