Kurkumás festés és sk sáltű

 A tavaly kurkumasárgára festett kendőm idén télen a legtöbbször hordott három kiegészítőm között volt, ami már csak azért is meglepő, mert korábban egyáltalán nem hordtam sárgát és kifejezetten meg voltam győződve arról, hogy ez a szín nekem nem áll jól. Aztán valami kapcsolót átkattintottak nálam, azóta nincs gond a sárgával. Nem csoda, hogy a PIF-játék legújabb körében kurkumasárga festett fonalat ajánlottam fel, valamint egy FIMO-sáltűt. A fonal egyébként okozott kis ijedtséget, mert miután víz érte, teljesen szétplattyadt - ha értitek, mire gondolok -, már fel voltam készülve rá, hogy a kukában fogja végezni, rá se néztem a szárítókötélre három napig, mert féltem a látványtól. Aztán láss csodát, száradás után újra olyan volt, mint újkorában.

Ezt a tutorialt már régóta nézegettem, itt volt az ideje, hogy ki is próbáljam. S mivel én jól elvagyok az egyetlen darab fekete sáltűmmel, így kapóra jött a PIF. A FIMO gyurma számomra eddig a gyerekjáték kategóriába volt besorolva, cuki gyümölcsöket, gyöngyöket meg középkori lovagot csinálgattunk belőle néhányszor. De most kis rámelegedés után teljesen elkapott a gépszíj. Nagyon izgalmas, ahogy a színek keverednek, márványosodik, először csak kicsit, aztán egyre jobban, aztán eléri az optimális szintet, majd onnantól lefelé megy a görbe, egyre összemosódnak a színek és végül a drappból és két barnából lett egy homogén középbarna. Nagyon izgalmas, biztos fogok még készíteni ilyet. Azt is elárulom, hogy az árpilisi blogjátékhoz is készítettem már ebből a gyurmából két meglepetést.
Kreatív hetet kívánok Nektek!

Esős napokon (16.)

Most, hogy lassan kezdődik a nyári szabadságunk, menetrend szerint érkezik az esős idő is. Tavaly eléggé zokon vettem ugyanezt, idén megpróbálok pozitívabban hozzáállni ehhez a természeti törvényszerűséghez és kezdem előkészíteni a gumicsizmát meg az esőkabátokat, polárpulcsikat.

Már az esős időre való időtöltéseket is elkezdtük - igaz, tegnapelőtt a szobafogság oka betegség volt, nem a rossz idő - ez például egy kezdetleges millefiori technikával készült poháralátét. Mármint nem a technika kezdetleges, hanem a kivitelezés, mert ennél sokkal különlegesebb virágokat is ki lehet hozni, ha valaki sokat gyakorol. Itt például egy tutorial is található - biztos jó lett volna, ha előbb megtaláljuk, meg ha ilyen profi felszerelésünk van hozzá. Ehelyett mi egyszerűen csak hurkákat sodortunk, random egymás mellé raktuk kötegbe, aztán körben bevontuk egy réteg lapos sötétkék gyurmával. (Elárulom, hogy a lap se szabályos alakú, se egyenletes vastagságú nem volt és toldozgattuk is.) Aztán még kicsit hengergettük, majd amikor összetömörödött, felvágtuk kábé egyforma vastag szeletekre, egymás mellé tettük szabálytalanul és kisütöttük 30 percig 130 fokon.
FIMO süthető gyurmát használtunk, ha jól számolom, öt színt, amelyek közül az egyik sötétben világít. A megmaradó anyagokból még két vagy három alátét is ki fog jönni, szóval kellő számú esős nap esetén mindenkinek lesz poháralátétje a családban. Azért jobban örülnék, ha nem.

Így világít.

Egyébként a világító gyurmának az az előnye is megvan, hogy miután a barkácsolás részt kipipáltuk, a gyerekek még ugyanannyi ideig bezárkóznak az ablaktalan fürdőszobába és élvezik, hogy foszforeszkál a sötétben.