Hogyan vásároljunk sok fonalat lelkiismeret-furdalás nélkül?

Az elmúlt napokban egy ingyenes anyagon dolgoztam. Piackutatásom során kiderítettem, hogy várhatóan sokatokat fogja érdekelni. :) Íme tehát a lépésről-lépésre leírás, amelyet a szerző gondosan ellenőrzött:

1. Nézzük át ruhásszekrényünket! Állapítsuk meg, hogy nincs egy rongyunk. Vagy van, de a kedvenc kardigánjainkat már annyit hordtuk (és hála a gyerek könyöközési szokásainak a bal karok passzéja annyira kinyúlt), hogy irodába nem szalonképesek többé. Legyen annyi önismeretünk, hogy tudjuk, ha nem visszük el charitybe, akkor annak ellenére tovább fogjuk hordani az irodában is, hogy csak magunkat blamáljuk.
2. Tehát minden gyanús kardigánt - és ha már itt vagyunk, pár más cuccot is - tegyünk szépen zacskókba és sétáljunk el vele a sarki ruhakonténerig vagy a legközelebbi gyűjtőpontig.

Ha eddig a pontig elértünk, akkor már tettünk egy nagy jót magunknak (selejtezés-helyfelszabadítás), és ha még látszólag nincs is szó fonalakról, ez a pár lépés is fontos része önmeggyőző és lelkiismerettisztító akciónknak.

3. Vessünk egy pillantást a tükörbe, és ismételjük át, milyen színek állnak jól nekünk. Ha még nem vagyunk ezzel tisztába, akkor a nagy fonalvásárlás előtt érdemes ezt tisztázni. Nekem pl. megváltoztatta az életemet az Találd meg a színeidet! című könyv.
4. Vessünk egy pillantást egy aktuális nőcis magazinba, vagy ha ehhez még az újságosnál sincs idegünk (amit nem csodálok), akkor nézzünk be ide és játsszunk kicsit az őszi divatszínekkel.
5. Állapítsuk meg, hogy van-e átfedés a saját alapszíneink és az idei ősz színei között. Ha igen, akkor könnyű dolgunk lesz a fonalvásárlásnál, ha nem, akkor pedig nincs is más módunk a kidobott kardik pótlására, mint a fonalvásárlás és saját kezű elkészítés. (ugye! Ne bízzunk semmit a véletlenre.)
6. Nevezzünk meg három lehetséges színt, amilyen színű kardigánra szükségünk lehet. Ha ebből kettőt meg tudunk venni, már jók vagyunk - ha amúgy stimmel a ruhatárunk, akkor két kardigán elég egy szezonra. (Na jó, ez mondjuk rám igaz, nem biztos, hogy másra is.)
7. Sminkeljünk és induljunk el kardigánmustrára! (A smink akkor is fontos, ha máskor hajlamos vagy elhanyagolni. Fogunk ugyanis olyan boltba menni, ahol muszáj jó benyomst kelteni.) Erre a célra én három órát szántam egy kellő üzletsűrűségű környéken. (Vigyázat, ekkor még kerüljük a fonalboltokat, ha lelkiismeret-furdalás nélkül akarunk vásárolni!)
8. Vegyük elő felelősségteljes családanya üzemmódú agyunkat, gondoljunk arra, hogy a gyerek (nem a fiú!) havonta rúg szét egy pár cipőt, majd menjünk be az alacsonyabb árfekvésű boltokba.
9. A kínálat átfutása után állapítsuk meg, hogy a kardigánok egyik felét 20 év és 34-es méret alatti, a másik felét 50 év és 42-es méret feletti nőknek tervezték.
10. A másik alacsonyabb árkategóriás boltba is kukkantsunk be, de csak azért, hogy lássuk, ez annyira nem a mi világunk már vagy másfél éve, hogy nincs értelme időt pazarolni.

11. Itt vegyünk egy nagy levegőt! Mondjuk szépen háromszor egymás után, hogy ALEGSZEBBKORBANLÉVŐNŐVAGYOK
 és EGYSZÉPKARDIGÁNTJÓLKITUDOKHASZNÁLNIEGÉSZJÖVÖNYÁRIG.  (szerk.megj.: ha a jövő nyár is ilyen lesz, mint az idei, akkor még július, augusztusban is, hehe.)
Majd elfelejtve a gyerek cipőelhasználási szokásait, forduljunk be egy érett, jól kereső nőknek vagy jól kereső pasival rendelkező nőknek kitalált üzletbe. Én most e célra a Peek&Cloppenburg-ot választottam, majd kommentben ki lehet egészíteni, hogy Mo-on mi van ilyen jellegű - akkoriban még nem tudtam, milyen fontos ilyen üzletekbe járni fonalvásárlás előtt.
12. Nézegessünk, próbálgassunk kardigánokat a célzott színekben! Adjunk időt bőven magunknak, ne hagyjuk magunkat befolyásolni holmi eladók képzelt tekintetétől. Az árcédula nézése ebben a fázisban szigorúan tilos! Nézzük, mi áll jól, mi kombinálható a meglévő ruháinkkal. Ha szoktunk ilyesmire gondolni, akkor nézzük meg az ápolási útmutatót is: lesz-e idegünk megfelelően mosni, gondozni a darabot. Válasszuk ki a két kedvencet! Persze csak olyat, ami csont nélkül, színre, méretben, stílusban passzol. Egy igazán jó üzletben valószínű lesz ilyen - nekem például kettő is lett.
13. Tadadadam! Most lehet ránézni az árcimkére!
Ez a pont talán a leginkább egyénileg változó, nálam mindenesetre egy 69,90 EUR és egy 119,90 EUR fogyasztói árú kardigán volt az, ami megfelelt az összes kritériumnak.
14. Ne vessük el azonnal, hogy megvesszük! Gondoljunk például arra a Salamander szandálra, amit még a szocializmus idején édesanyánk vásárolt magának (óriási luxus volt), és ami még hat év múlva is gyönyörű volt. Ugye, van amikor megéri az árát a drágább holmi. Gondoljunk arra, mennyi minden másra is elfolyik pénz, például havi egy szétrugott cipő és szezononkét két szétrúgott csizma csupán egyetlen gyereknek. Mi pedig egy kardigánt akár évekig tudunk hordani.
15. Ha a rábeszélési hadművelet mégsem sikeres - mint esetemben - vagy ha eleve a fonalvásárlás volt a cél, akkor most törjünk ki (magunkban, szép csendben) örömkiáltásokban!
16. Induljunk el lazán kedvenc fonalboltunkba (ha előrelátóak voltunk, akkor már ott a táskánkban a két kinézett fonalas projekt leírása), hogy ott aztán mindkét darabra elegendő fonalat vegyünk - szépet, különlegeset. Kevesebbért, mint amennyibe csupán egyetlen (az olcsóbb) kardigán került volna.

Hogy az elmélet mellé egy kis gyakorlatot is írjak: a képen szereplő fonal kid mohair, merinó gyapjú és selyem keveréke (Baby Seta, Lana Grossa), csudaszép rozsdavörös, és egy Doris Chan kendő készül belőle, ez a címlapmodell. A másik választott pedig egy sötétszürke baby alpakka (Inca, Lana Grossa), abból pedig egy ujjatlan kardi lesz, szintén Doris Chan. Szerintem megérte ez a kis háromórás bevezető komédia :D