Ceruzavégekből asztali tároló

Volt egy idő, amikor mindig rövid színes ceruzákat kaptak a gyerekek, amelyek aztán elég rövid időn belül hegyezhetetlen méretűre zsugorodtak. Az iskolakezdéssel aztán még inkább nőtt a családi ceruzafogyasztás. Egy ideig külön tartóban gyűjtöttem ezeket a végeket - mondván, végszükség esetén még használhatók - aztán amikor kinőtték a tartót (nem magasságra, hanem szélességre), akkor gondoltam egyet és újrahasznosítottam egy részüket.

Felhasznált anyagok: egy lekvárosüveg teteje - jelen esetben kb 7 cm átmérőjű és színes ceruzák. Ehhez a tartóhoz pont harminc darabra volt szükség, ezek közül a többség vastagabb. Ezen kívül kell még egy ragasztópisztoly és a munkalapra papír alátét.

Sok szöveg szerintem nem szükséges a képekhez. Az első ceruzát a befőttesüveg tetejének peremére illesztve ragasztottam, a többit pedig mindig úgy, hogy az üvegtetőre és az előző ceruzára is kerüljön valamennyi a ragacsból. Ezt pedig addig ismételtem, amíg körbe nem értem.

 A konstrukció egyetlen gyenge pontja, hogy ha véletlenül kitörne valamelyik ceruza hegye, azt igen nehéz vagy lehetetlen lenne újrahegyezni. Szóval ne dobáljátok a kész tartót!

Tökéletes gombok vagy hajgumik, csatok tárolására, meg egyébként is mindenféle dolgot bele lehet tenni. Ha valakit zavar, hogy a belseje nem annyira csinos, az akár akrilfestékkel be is festheti a fedő belsejét. Szebb nyugdíjaskort kiszolgált ceruzáknak nem nagyon tudok elképzelni.

A csipketerítő második élete

Hosszas tűnődés után eldöntöttük a nappali színvilágát. Gondolhatná az ember, hogy egy narancssárga kanapé mellett nem sok döntési lehetőség marad, de ez nem igaz. Eredetileg ugyanis a hozzá tartozó szőnyeg narancssárga-piros-pink-padlizsánlila volt  - ami vadabbul hangzik, mint amilyen valójában -, ez azonban egy költözés során gyerekszobai szőnyeggé lépett elő, a nappali meg szőnyeg nélkül maradt. Hasonlóan a szőnyeg által determinált pink szék is a dolgozószobába költözött, ellenben az új helyen a konyha-nappali egy tér, a konyhabútor frontja pedig bézs, s ez újabb irányt szab. Tehát viszlát, pink-narancs-lila, köszöntsön be a félkomoly korszak: a narancs csak bézsekkel és esetleg a narancssárga árnyalataival kombinálódik majd a nappaliban. Legalábbis az elején, amikor még képesek vagyunk kézben tartani a dolgokat.

Ahogy ezt  döntést meghoztuk, találtam néhány remek kerámiát. Semmi magas művészet - egy Caritas-otthon lakói készítették és árulják karácsony előtt. Ha jól látom, az agyagba egy csipketerítőt nyomkodtak, ez adja a mintát, s színük pedig mintha csak a mi nappalinkba készült volna.

 

És ha már a második életeknél tartunk, akkor íme a legremekebb újrahasznosított zsírkréta. Csak mert az aktuális gyomorvírusos kényszerszabadság alatt is el kell valahogy ütni az időt a gyermekkel. (A kényszerszabadság ténye egyébként változatlanul azt jelenti, hogy mérlegelem a második mosógép beszerzésének szükségességét.)