A következő címkéjű bejegyzések mutatása: 2011. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: 2011. Összes bejegyzés megjelenítése

2011. március 2., szerda

Március, a T hónapja

Van az a jópofa blogos játék, hogy minden hónapra kitalálnak maguknak egy mottót kreabloggerek. Én is pont egy ilyen szón gondolkoztam márciusra, aztán eszembe jutott egymás után több is, nem tudtam dönteni, aztán rájöttem, hogy mind t betűvel kezdődik. Ilyen ez a magyar nyelv, Tízen Túliak Társasága, Tilt, Tűr, Támogat - mi az, ami nem t-vel kezdődik egyáltalán? Aztán már rá is erősítettem, kinyitottam egy szótárat és kiírtam sok t-vel kezdődő szót, ami mind kapcsolatban van márciusi terveimmel. Aztán még újabbak is eszembe jutottak. Olyan ez, mint az eszperente: ha az ember belejön, le se tud állni.

Hajbavaló

Az első T egy textilrózsákkal díszített hajpánt: a rózsák már készen várnak az íróasztalomon (oké, mostanában inkább varróasztal), igazán nem lenne nagy ügy bevonni egy gumiszalagot textillel. Na, majd a hétvégén, amikor is testre kell szabnom három nadrágot, konkrétan fel kell hajtanom. Ezek egyike másfél éve várja, hogy végre a testmagasságomhoz alakuljon.

Itt a tavasz, tehát irány a természet, de testmozgást nemcsak kint, hanem a tánciskolában is tervezek végezni. A bécsi báli szezon ugyan hamarosan véget ér, de mi egy tavaszi bálra edzünk. Ha pedig még ez se lenne elég, szinte biztos, hogy márciusban már odafagyás veszélye nélkül ülhetek bringára, s tekerhetek a városban keresztül, kasul.

Már pár hete elkezdtem a terítés-projektet, aminek az a lényege, hogy legalább heti néhány étkezésnél elegánsan terítjük meg az asztalt, tanulják a gyermekek is az étkezési kultúrát - vesszenek a nembajhaeltörik poharak és tányérok! Ehhez persze varrós terv is tartozik: egy tavaly beszegni kezdett terítő befejezése. Bizony, mindent félbehagyok, ami untat, s terítőt szegni nem túl szórakoztató, valljuk be.

Feltett szándékom, hogy tágítom a helyet s ezáltal talán a kreatív teret is a fonalpolcomon és az anyagaim között. Teljességre viszem, ami még félkész, ez talán belefér a március hónapba, ha összeszedem magam. Ez különösen azért is jó, mert a takarékoskodási terveimmel is összecseng: a február sok váratlan kiadást hozott, márciusban nagyon tudatosan kell ellensúlyoznunk. De mert egy hónapig simán kitart még a horgolnivaló, könnyű lesz ellenállni a fonalboltok agresszív támadásainak. Az áprilist pedig remélhetőleg tiszta lappal, de legalábbis tiszta és üres horgolós kosárral kezdhetem.

Ami a blogot illeti, régi tervem, hogy a nekem legjobban tetsző külföldi blogokat végre listába rendezzem az oldalsávban - ne legyünk telhetetlenek, márciusba nem 100%, hogy belefér, de törekszem.

A tudomány oltárán is készülök áldozni, egy olyan konferenciára utazom jövő héten, ahol ott lesz csomó ember, akik a gyakorlati teológiai tankönyveket írták, hihetetlen, hogy most találkozni fogok velük. Ennek kapcsán jókora távolságot fogok megtenni, előre örülök, mennyi hasznos horgolósidő várható. (Na de hogy fogom tudni betartani a takarékossági terveimet, amikor Hildesheimban annyi szuper fonalbolt van? Bízom a konferencia szoros napirendjében.)

Ha pedig még nem lenne elég a t betűs tervekből, akkor hozzáteszem azt a földhözragadt elhatározást, hogy legalább a munkanapok felében otthonról viszem az ebédet - nemcsak a takarékosság, hanem az egészséges táplálkozás jegyében is.

Március a t betű hónapja. És nálatok? ;)

2011. január 6., csütörtök

A tudattalanom

tegnap vásárolt nekem egy pár korcsolyát. A tudattalanom nagyon okos. Sokkal okosabb, mint a tudatos részem, amely a meglévőnél egy számmal nagyobb nadrágot szeretett volna vásárolni nekem beltéri mozgásformák gyakorlásához. Szerencsére a tudattalanomnak több segítőtársa is volt: egy akciós korcsolya, amelyet vétek lett volna otthagyni annyiért, ha jó lett volna a méret/modell (nem lett jó), aztán meg egy kompetens sportnagyáruházi eladó (igen, ez a faj létezik, nemcsak embertani könyvekben, hanem a valóságban is!). Na jó, az a tény sem elhanyagolható, hogy otthontól 7 perc sétára van egy korcsolyapálya, ez az info is belóghatott valahogy a tudattalan zavaros vizeibe. Meg persze az emlékeim, hogy a gyerek- és kamaszkorom teleit kis megszakítással koripályán töltöttem.



Most akkor az van, hogy a tudatos részem kénytelen volt behódolni, és hasizmozás helyett jégen siklással cserélni fel az év eleji fogadalmat. Év eleji fogadalmat márpedig teszünk, mert a tavalyit is teljesítettük, minek következtében 1. meglepődtünk önnön következetességünkön 2. életminőségünk jelentősen javult.

Egyébként fogadalmakon túl is javult az életminőségünk, sőt, mi több, bár céljaink nem mind teljesültek, álmaink közül viszont jóval elváráson felül. Írhatnék erről persze, és talán fogok is még, hátha bárkinek ez megerősítést jelent, hogy igenis, álmodni muszáj és ha már, akkor nagyot.

Na de ha már a fogadalmaknál tartunk, akkor itt kell elmesélnem, hogy családi fogadalmat is tettünk, idén részleteiben és az apróbb családtagok teherbírásához igazítva magunkévá tesszük Bécset. Vannak itt különféle Stadtwanderweg-ek, kiránduló útvonalak a városban és környékén, zöldben és nemzöldben egyaránt, minden szépen kiépítve, lehet pecsétet gyűjteni, aztán meg lehet az embernek kitűzője, ha minden pecsétet összegyűjtött, erre gyúrunk. Nem a kitűző miatt, hanem mert szeretnénk új lakhelyünket úgy ismerni, ahogy csak az ismerheti, aki veszi a fáradságot. Meg ha épp nem túracipőt húzunk, akkor egyéb közlekedési eszközökkel szeretnénk megismerni ideiglenes avagy választott hazánkat - már ha ez a fogalom létezik egyáltalán. Ahogy gyerekkorunkban hétvégenként magyar városokat nézegettünk és magyarországi nyaralásra mentünk, most ugyanígy szeretnénk az itteni környéket és szépségeket megismerni - bőven van, nem kell messze keresni a szépet és a pihentetőt. És ahogy gimis koromban Miskolc történetébe ástam magam bele jó mélyen, úgy most Bécs története lesz az új kihívás. (Az olvasás rutinját végülis tavalyi fogadalmammal már visszahoztam a mindennapjaimba). Azt hiszem, célnak nem is kevés, pláne ha hozzávesszük, hogy ezek mind a szabadidő hasznos eltöltéséről szólnak, és ugye dolgozni is kell, nem is keveset.