(kép innen)
2009-ben azt hiszem negatív csúcsot döntöttem olvasásban, utoljára talán 8 évesen olvastam ennyire keveset. Eleinte nem hiányzott, csak fura volt a tudat meg az érzés, hogy könyvek nélkül élek; az év végére viszont óriási könyvfalhatnék tört rám, és három hét alatt megettem vagy ezer oldalt. És jól esett. Különösen az az érzés hiányzott már, amikor csak 30-50 oldal van hátra a könyvből, és annyira kíváncsi vagyok a végére, hogy vasvillával is kitámasztom lecsukódni akaró szemem, csak hogy az utolsó sorig jussak.
Ha pedig már így benn vagyok a svungban, akkor így is maradnék. Ha havi egy könyvet sikerülne elolvasnom, már egészen jóban lennék magammal. (És az is lehet, hogy kicsit érdekesebb beszélgetőpartner lennék, mint jelenleg, amikor agyamat a gyerekeim aranyköpései töltik meg.) Ez még mindig semmi ahhoz képest, hogy régen mennyi volt az adagom. És hogy némi konkrétumot is felvonultassak itt: a tavalyi év (ööö, a múlt hét) nagy felfedezése számomra Ljudmila Ulickaja. Feltett szándékom, hogy a magyarul megjelenteket elolvasom tőle.
Örülök, hogy ezt olvashattam Tőled.
VálaszTörlésUlickaja nagyon jó. Én is pár éve fedeztem fel Lévai Balázs műsora és könyve kapcsán (Bestseller). Szerintem szinte mindent olvastam már tőle azóta. Jók!!!
Külön tetszett a szemkitámasztós rész, mer én is így szoktam éjjel a könyv végéhez közeledve tenni.
Akkor olvasós évet!
Macus
Karácsonyra kaptam :
VálaszTörlés"A Magányos Egér a könyvkötő-műhelybeli munkája óta nagyon szerette a könyveket, különösen az antik darabokat, valódi bőrbe kötve.Meg kell hagyni, régen a nyomdafestékek sokkal ízletesebbek voltak, mint a mostaniak. Vegyük csak példának az anatómiai atlaszt,amelyben színesek a képek, ott például minden szín jóízű, a piros pedig egyenesen finomabb a világ minden tortájánál. "
Ulickaja: Történetek állatokról és emberekről.
Ulickaja...
VálaszTörlésés most majdnem írtame gy könyvcímet, de időben észleltem, hogy hülye vagyok. Ulickaja és T. Tolsztaja valahogy keveredik bennem, a fene sem tudja, miért. :o)
A vágyat, ami fogadalomban fejeződik ki, abszolute értem. Nekem meg a még működő csatornáim egyike. Hála Istennek.
Manna, épp most láttam fél szemmel a könyvesboltban ezt a könyvet, amit írsz, csak már muszáj volt önmegtartóztatnom, annyi minden volt a kosaramban. De ami késik, nem múlik.
VálaszTörlésZazi, azért más szerzőtől is írhatsz címet, mindig is érdekelt, ki mit szeret. És bár szép lenne egyetlen szerzőre specializálni magam egy évig, de ennél én sokkal szétszórtabb vagyok. Most például egy Závadába kezdtem bele, aztán egy Vámos van várólistán, és csak aztán jön a következő Ulickaja.
Macus, neked is hasonlókat! Ezek szerint nagyon le vagyok maradva, akiknek meséltem Ulickajáról, már mind ismerték :)
Nem vagy egyedül,én is most olvastam az elsőt.
VálaszTörlésHamar elfogyott,sajnos...
Anyahajó!
VálaszTörlésDehogy vagy lemaradva! van egy kazal ismerősöm, akik nem ismerik, pedig elvileg a szakmájuk lenne, hogy tájékozottak legyenek a mai irodalomban. Persze ez nehéz, mert annyi minden van...
Nekem kiábrándító az, hogy míg Téged bánt, hogy nem olvasol annyit, mint régen, mások -értelmiségiek?, tanárok!, sőt magyartanárok! - egyáltalán nem olvasnak....
Na, ez a gáz.
Ezért is örülök a sok blogosnak, mert mindegyiküknél ott van, hogy miket olvasnak, beszámolnak róluk...
Ez nagyon jó.
Hát igen, érdekes, amit írsz - értelmiséginek lenni nem könnyű. A tanárok nagy részének szerintem marhára nincs ideje értelmiséginek lenni. Számomra ehhez a szóhoz olyanok kapcsolódnak, hogy nagy társaság, egészestés viták, beszélgetések, világmegváltás. Őszintén: huszonötön túl kinek van erre ideje? Pedig fontos lenne, de a napi rutin bedarálja a legtöbb embert. Mellesleg engem is. Nekem még mákom volt, 27 éves koromig volt lehetőségem efféle szellemi pezsgésre. Na de azóta? Max álmaimban.
VálaszTörlésÓ, hát az értelmiségit már én sem abban a klasszikus értelemben használom. Teljesen igazad van, abban az értelemben már nem nagyon tudunk értelmiségiek lenni.
VálaszTörlésDe a szellemi táplálék utáni vágy nélkül mivé leszünk?
Macus