Kókuszkrém házilag

Időnként elbizonytalanodom, hogy helyes-e ennyire környezettudatosan nevelni a gyerekeket, amennyire teszem. Legutóbb például akkor sokkolt le Do, amikor az évben először szaloncukor került a kezébe. Háttérinfó: Ausztriában ismeretlen a szaloncukor. Itt csokiesernyőket akasztanak a karácsonyfára meg egyéb csokiból készült fényes papírba csomagolt díszeket szaloncukor helyett. Így aztán az elmúlt öt karácsonyból talán ha kétszer volt szaloncukrunk, akkor se sok. Szóval ez a műfaj a gyerekeknek idegen, nagyon tárgyilagos szemmel tudják nézni. Ennek a tárgyilagos nézőpontnak köszönhető a következő felháborodott mondat is: Anya, de hiszen ez Mogelpackung! A Mogelpackung azt jelenti, hogy a termék méretéhez képest aránytalanul sok csomagolóanyagot használtak fel. És hát igen, mert három réteg papír, hosszan túllógva a csokin, plusz még egy fém fólia - tulajdonképpen sokkal kevesebb csomagolással is meg lehetne oldani.

A másik kemény témánk a Nutella. Nem az van, mint amit várna az ember, hogy anya tiltja, a gyerekek meg követelik. Nem. A nyári Zoo-tábor óta tudják, hogy a gorillák többek között azért fenyegetett faj, mert az élőhelyüket a pálmaolaj kedvéért pusztítja az ember. A tábor óta tehát nálunk tabu a pálmaolaj. Vásárláskor minden címkét elolvasnak és ha pálmaolaj van a hozzávalók között, akkor sajnos az ott marad a boltban. Igen, a Nutella is. Do szervezett az iskolában is egy pálmaolajszabotázs klubot, ahol a tagok szintén megfogadják, hogy nem fogyasztanak Nutellát - egyedül akkor, ha valahova meg vannak hívva, és ott mondjuk van az asztalon. Szerintem ez amúgy nagyon jó, kifejezetten örülök, hogy a Nutellát száműztük a lakásból, túl nagy kísértés számomra, ha van. Na de ott van az a remek kókuszkrém, amiről viszont nagyon nehezen mondok le, a gyerekek szintúgy. És amikor elsóhajtják magukat a karácsonyi szünetben, hogy úgy, de úgy ennék egy kis kókuszkrémes pirítóst, csak hát a pálmaolaj... akkor nincs más hátra, ki kell találni, hogy lehetne pálmaolaj nélkül előállítani ezt a csemegét.

Szerencsére volt otthon kókuszzsír,  a reggeli adaghoz felolvasztottam 2 evőkanálnyit, belekevertem annyi megdarált kókuszreszeléket, amennyi a kívánt konzisztenciához kellett (kb 4 evőkanálnyi), mézzel édesítettem, mindent összekevertem és máris lehetett kenni a pirítósra. Csak remélem, hogy a kókuszzsír nem veszélyezteti a gorillákat, mert ezt szerintem nagyobb adagban is le fogjuk gyártani.