A cipésznek lyukas a cipője elv nálam is érvényesül: bár rengeteg sálam, kendőm és sapkám van, a legritkábban van rajtam két összeillő színű, mintájú. Egyszerűen azért, mert a készítésnél nem az összeillés a szempont, hanem van egy fonalam vagy egy minta, ami tetszik és ez az elsődleges. Próbálom párosítgatni persze, néha sikerül is, de az inkább a véletlen műve. Ebből aztán elég - gondoltam magamban és miután meghorgoltam az alsó képen lévő sapkát, eldöntöttem, hogy egész kivételesen passzoló nyakmelegítőt is készítek hozzá. A gond csak annyi volt, hogy a minta, ami sapkának nagyon jól mutatott, valahogy nem volt annyira praktikus nyakmelegítőnek, ugyanis rettentően zabálta a fonalat, nekem meg korlátozott volt a készletem. Így aztán örültem, amikor azt a tippet kaptam, hogy a kötött seed-stich, avagy dupla rizskötés hasonló textúrát eredményez, viszont lényegesen fonaltakarékosabb. Egy darabig még próbálgattam mindenféle alternatív horgolásmintákat, aztán beláttam, hogy mégis a kötés lesz a legjobb.
Most aztán kötök, kötök egészen addig, amíg a gomblyuk helye el nem jön, aztán majd megkötöm életem első gomblyukát (avagy kihagyom a helyét), aztán újra kötök és kész. Remélem, Mikuláskor már hordhatom. Még a paraméterekről: A sapka a Be beanie c. könyvből van pici módosítással (ami a fonalválasztásból adódott), a fonal Lana Grossa Superbingo. A horgolótű méretére már nem emlékszem, a kötés 5-ös tűvel készül, a minta pedig a Debbie Bliss Kötőiskolából egy alapminta.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése