Maxi nyakmelegítő májusban

A hetekig tartó horgolási válságomat végül két tényezőnek sikerült megoldani: az egyik egy spontán fonalshopping volt, a másik a május végéhez nem illő időjárás. Mert mennyivel jobb úgy maxi gyapjúfonalból készülő nyakmelegítőt horgolni, hogy tudom, holnap akár fel is avathatnám, ha akarnám. De tényleg, én kezdem azt hinni, hogy ausztriai életünk csak átmeneti, és a következő állomás minimum Dél-Franciaország lesz, de az sem kizárt, hogy valami egyenlítői ország. A naponta 20-25 fok különbséghez alkalmazkodni fel-le ugrálva túl nagy követelmény öregedő szervezetem felé.

Visszatérve a fonalshoppingra, ami azért a két tényező közül mégis a kellemesebb: a pinteresten találtam ezt a kendőt. A mintája is tetszik, de legjobban a színkombináció fogott meg. Azt hiszem, egyetlen nap- vagy mustársárga ruhadarabom sincs. A bézs és a sütőtökszín között még egy apró kiegészítő sem található a ruhatáramban, de még egy nyaklánc sem. Azaz de, egy vaníliaszínű len felső, amit viszont talán kétszer, ha hordtam. Hadilábon állok a feltűnő és a világos színekkel - mindkettővel mióta gyerekeim vannak. A feltűnőekkel, mert ha a gyerekek velem vannak, nem kell még színekkel is magamra terelni a figyelmet, bőven elég a hanghatás, a világos színekkel meg azért, mert a sötét ápol és eltakar. Nemcsak a plusz kilóra gondolok, hanem elsősorban a különböző foltokra, cipőtalp-, lekvár-, sár- és fűnyomokra, amelyek még akkor is a ruhámra kerülnek, ha ovi-iskola-munka előtt egy órát töltünk el együtt. Ne kérdezzétek, hogyan, de így van. Mire a munkahelyemre érek, általában úgy érzem, hogy a nap nehezén túl vagyok.
Kicsit elkalandoztam - szóval a színkombináció: világosszürke, tehát nem feltűnő. Sötétszürke, szinte már fekete, de mégsem az, tehát ideális. És okker? Vagy napsárga? Itt a darabka merészség, élénkség, szín, ami jót tesz a léleknek, ugyanakkor nem túl sok. Amikor először megláttam, már tudtam, hogy egy ilyen színösszeállítású nyakmelegítőm lesz valamikor.

A télen persze hiába kerestem okkert meg napsárgát. Most meg májusban, amikor a fene se akar gyapjúból kötni-horgolni, ott kínálta magát a boltban. Lana Grossa Meilenweit 8-szoros zoknifonal egyébként. Jó vastag, hogy gyorsan menjen a munka. Leheletnyit szúrós, hezitáltam is, hogy tényleg megvegyem-e, aztán győzött a szív az ész felett, és nem bántam meg: még elviselhető mértékű a szúrás.

Felvéve nem olyan szigorú csíkos, mint kiterítve, keverednek a színek. A fazon nagyon egyszerű: körben horgoltam olyan méretű hurkot, hogy egyszer megtekerhessem a nyakam körül kényelmesen. Közben ez a modell (szintén Pinterest-es találat) volt a fejemben. Nem lett azért ekkora, de az első lépést megtettem a túlméretezett cowl felé.

És ami meg a meglepetés-faktort illeti: amikor a FB-ra felraktam egy képet a készülő sálról, Kern Ági rögtön felhívta a figyelmem, hogy akár az ebben a bejegyzésben szereplő második sapka részlete is lehetett volna a képen. Hihetetlen, de mind a színek, mind a minta tökéletesen egyezik. Oké, lehet, hogy a göbök nem egyforma ritmusban ismétlődnek, de kísérteties az egyezés. Az ok persze részben érthető, ugyanis Ágival mindketten meghorgoltuk ugyanazt a Vogue mintát, amelyből ezt a fajta bogyót tanultuk. (ld. a fenti bejegyzés türkiz sapkája illetve tőlem ez a bejegyzés) Na de mikor volt az már - és mégis. Nálam a közvetlen előzmény egyébként a Mezzaluna kendő, amelynek szintén ilyen hálós-bogyós mintája van.

Hát így esett, hogy májusban maxi nyakmelegítőt horgoltam. És amiért itt az előzményekről és a háttérről ilyen rémesen hosszan írtam, az egy felhívás. Gondolom, nem vagyok egyedül azzal, hogy a Pinteresten ezeregy fonalas és egyéb ötletet mentettem el azzal a felkiáltással, hogy majd egyszer megcsinálom vagy csinálok valami hasonlót. Az ötletek gyűlnek, a megvalósítás valahogy elmarad. (Kivéve most, ezért jól meg is veregetem a vállamat.) De jön a nyár, tombol az alkotókedv, így most azt tervezem, hogy júniusban, júliusban és augusztusban legalább egy-egy pinterest-es ötletet megvalósítok és aztán posztolom is. Minden nyári hónap ötödikére tervezem az erről szóló posztot. Ha pedig valaki csatlakozik hozzám és a saját inspirációs mappájából, pinterestről vagy egyéb helyről megvalósít egy régen tervezett ötletet, posztolja és ír nekem egy mailt, akkor a bejegyzés végén szívesen belinkelem. Valósítsuk megy együtt régi terveinket! Lehet, hogy valakinek egy hatalmas ágytakaró lesz, lehet, hogy csak egy sütirecept vagy más apróság. Nem a méret számít, hanem az a tény, hogy nemcsak álmodozunk, elmentjük, kifénymásoljuk, hanem tényleg megcsináljuk. Bárki jöhet, akinek blogja van, nincs határidő, lehet csak egy alkalommal csatlakozni vagy csak kétszer. Én akkor is megpróbálom tartani az elhatározásomat, ha senki sem jelentkezik, de ha többen vagyunk, persze sokkal mulatságosabb, úgyhogy gyertek sokan! :)