Hogyan éljük túl a tanév végét?

 Amikor ezt a kérdést ma feltettem magamnak hazafelé sétálva, egyből beugrottam a boltba egy tábla csokival töltött csokiért, itthon pedig azonnal a legjobb helyre pakoltam az egészet. Május közepe-vége felé menetrendszerűen úgy érzem, hogy csak akkor állhatnék helyt, ha főállású anya lennék. Mindenki kerti partit tart ugyanis és senki nem képes elképzelni, hogy egy délutánt otthon is el lehet tölteni kellemesen - vagy legalábbis néha ez a benyomásom. Van kerti/parki parti az oviban, az iskolában, a templomban, nyilván lesz a szülinapomon is és még egy másik szülinapon, és ezek nyilván mind nagyon jól is fognak sikerülni. De már előre remeg a gyomrom a süteményektől, amiket ezekhez kapcsolódóan le kell gyártanom. Nem, igazából nem kell. De illik, meg annyira magától értetődőnek is tűnik. És nem is az, hogy nem szeretnék sütni. Csak éppen amikor kell, akkor egész biztos nem sikerül. De legalábbis rettegek attól, hogy nem fog sikerülni és ott állok az utolsó pillanatban süti nélkül és akkor mi lesz. Pláne, ha a kerti parti vasárnap van és nincs nyitva semmi. Meg hogy lesz süti hét közepén, amikor egyből munkából megyek oda. Irracionális félelmek, tisztában vagyok vele, de attól még félelmek.

Aztán ott vannak a kirándulások. Egy az ovival, egy az iskolával, buszos, egész napos, egész oldalas listával, hogy miket kell vinni, hogy mind hózáporra, mind napégésre fel legyenek készülve a gyerekek. Hogy a "Regenschutz" gumicsizmát is magába foglal, az magától értetődő, és az csak az egyik dolog, hogy szerintem már mindketten kinőtték, a másik az, hogy nincs akkora kishátizsák, amibe mindaz befér, amit elvileg vinni kéne, pedig akkor még a tízóraira nem is gondoltam. És természetesen hajnalok hajnalán kell megérkezni a helyszínre, de hogy melyik gyerekkel melyik napon pontosan hányra, azt nyilván össze fogom cserélni - legalábbis már két napja erről rémálmodom. Hogy az egyik kirándulós napon amúgy épp egy workshopot is tartok, a szokásostól eltérően most angolul, amitől alapból eléggé be vagyok rezelve, az nem érdekel senkit.

A legkedvesebb óvónő elmegy az oviból, a tanárok maradnak, de azért mindannyian megérdemelnek egy kis apróságot, nyilván s.k.-t, legalábbis most még ez a terv. Könnyen lehet, hogy június 5-én már lejjebb adom az igényeket, mert ezt az évvégi katyvaszt ráadásul úgy kell végigkötéltáncolni, hogy 10 napig egyhuzamban nem vagyok otthon, azaz mindent előre kell elkészíteni és fejben tartani.

Még szerencse, hogy a jegyekkel nem kell törődni, mert a gyermek,ha utálja is az iskolát mostanra, legalább mindenben a legjobb. Alig várom a vakációt.