17/52 - avagy okos gyereket akartál, okosat kaptál

1. felvonás, gyerekek fektetésekor, esti puszi keretében

 A: Jövő héten megint el kell utaznom, ne haragudjatok.
K: Én nem haragszom, szeretem, amikor elutazol.
A: Tényleg?
K: Igen, mert akkor hozol ajándékot.
D: Hozol éneklőd barbie-t?
A: Nem, sokkal jobbat hozok. A tengerhez megyek és hozok nektek kavicsot a tengerből.
D: (bőg) Ne menj a tengerhez, mert akkor megtámadnak a kalózok.
A: Nem támadnak meg, mert nem fogok hajózni.
K: Igen, kalózok csak a tengeren léteznek, a parton nem.
D: Akkor a cápák.
A: Fürdeni se fogok, ne aggódj. Dolgozni megyek, meg amúgy is, északon ilyenkor a tenger még nagyon hideg, bele se lehet menni.

2. felvonás, gyerekek fektetése után

D: Vigyázz azért, amikor lehajolsz a tengerparton. Hamburgban óceánjárókra méretezték a kikötőt, rögtön van vagy 20 méter mély. (Tudja miről beszél, ismeri a sztorit, amikor Velencében becsusszantam a csatornába.)
A: Ne aggódj, úgyse lesz időm kimenni a kikötőbe. Majd hozok egy akármilyen követ. Vagy a biztonság kedvéért, hogy tuti ne felejtsem el, inkább gyűjtök itt a parkban köveket és odaadom azokat.

3. felvonás - másnap reggel

D: Anya, csak az a gond, hogy a tengeri kövek ugyanúgy néznek ki, mint a bécsi kövek, ugye?