2012. augusztus 8., szerda

Az első kötött kendő (33.)

Na jó, kendőnek túl kicsi - nevezzük inkább nyaksálnak. Ha másra nem is jó, de legalább begyakoroltam rajta a ráhajtást.

Színei alapján akár még Kr-é is lehetne, de vajon a lyukak átmennek-e szigorú kúlsági vizsgáján?

A zárómondatnak úgy kéne hangzani, hogy "akkor most ide nekem egy valódi csipkemintát", de nem, nem merném vállalni. Már ezen a kis darabon is bebizonyosodott, hogy ha hibát ejtek kötésben, fogalmam sincs, hogy javítsam ki, szóval bármi bonyolultabba csak akkor fognék, ha nonstop mellettem ülne valaki, aki tényleg tud kötni. Akkor talán egy lustakötéses kendőbe nem csinálnék rejtélyes módon rövidített sort, amit hivatalosan nem is tudok.

8 megjegyzés:

  1. így kezdődik, mindenkinek így kezdődik, Adél! aki horgolni tud, az kötni is, tessék,itt a bizonyíték:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ah, ez bonyolult kérdés. Mert ugye nemcsak a kötés a kérdés, hanem inkább a mintaolvasás és főleg a javítás. Ha ezeket tudom, majd akkor leszek kábé elégedett.

      Törlés
  2. Na pont erre készülök én is!kacérkodom a kötéssel ,a horgolás után!:)

    VálaszTörlés
  3. az elégedettség, az egy másik történet, én azt hiszem

    VálaszTörlés
  4. ez teljesen rendben van, szep egyenletes! tenyleg probalkozz meg, mert a kotesnek vannak olyan elonyei a horgolassal szemben, amit nagyon tudnal hasznalni!! olvasni lehet kozben! a horgolasnal ez egyszeruen nem megy.

    VálaszTörlés
  5. Pillanatnyilag nem tudom elképzelni, hogy olvasni tudjak közben, de ha te mondod, elhiszem :)

    VálaszTörlés