- Kimehetünk az utcára és lengethetjük a zászlókat? - kérdezte ma Do, s a zászlók alatt a piros-fehér-piros zászlókat értette. Mert ma Feiertag van - mondta, de nem ám úgy, ahogy én mondanám, hanem tökéletes kiejtéssel, azzal az r hanggal, amit 6 éves kor után már nem lehet megtanulni. Azt hiszem, október 26. és a vele járó ovis zászlókészítés talán a legnagyobb kultúrsokk nekem. Azon a héten, amikor otthon magyar zászlókat barkácsolnának, itt lelkesen jön haza az ausztriaival.
És ha már idegen ünnepek, akkor halloween. A körmöspálcási kalandoknak hála (talán Tűzoltó Sam, de ebben nem vagyok biztos), tököt faragtunk tegnap. Persze senkinek nem sikerült igazán eltalálni az ízlését: egyesek túl ijesztőnek, mások pedig túl kevéssé ijesztőnek találták. Én viszont élveztem a készítést, különösen, mert életlen kések helyett az almacsutkakiszúróval próbálkoztam, és ezt mindenkinek csak ajánlani tudom, kiváló célszerszám! És hogy ne csak az asztalon legyen tök, ma hirtelen felindulásból horgoltam egy sütőtökös sapit - kép később jön róla, addig is
itt lehet nézelődni ebben a műfajban.
Ha pedig ünnep, akkor búcsúbuli - holnap lesz a nagy muffinozás az oviban, holnapután pedig az utolsó nap. Novemberben már az új albérlethez közeli oviba fognak járni, habár hogy mikor költözhetünk, azt még homály fedi. Egyébként annyi muffint sütöttem, hogy még világosban kezdtem, viszont sötétben fejeztem be, s az utolsó képen lévők már a maradék, amit már nem visznek el az ovisoknak. A recept egyébként Stahl Judit, és csak a protokollnak mondom, hogy legközelebb feleennyi cukorral csinálom. Na sebaj, legyen egy jó napjuk az óvodásoknak is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése