![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiAdGZVuW4IoGzo5jT6tqEcNoTvlqbrG618uBbAG87CHgJm8e_9pakoQY9VkM19gC9gGCdcjOfFn1k9OXvv13xaHfuyXq_YKR4rI3MPvMD5Mf9ODLzUAGgFWH3xh93mh9Jbxo4GpUSC06c/s320/arnyjatek1.jpg)
Igazából pofonegyszerű, a két ruhacsipesszel rögzített lepedő valóban rögzítődött egy egész előadás erejéig.
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiWQSufndwkJONUVjw3q2X4Qj20cm2NnZV27rNKsxhicGx7LxsOVdKdmjVnKQeCz9IzwobCzv93NalUq7Vpkt660UkIhZY-3z3F60mL0Nzxb0uSc0zou7IRilkzP2xmbarbBrpwRSf-ilo/s320/arnyjatek2.jpg)
A végén még egy bábelőadást is összehoztam három kismalac tematikában a nézők maximális bevonásával. Fejbe is kólintott a siker rendesen. Csak az a kár, hogy ezután már nem fogják nekem elhinni, hogy nem tudok meséket kitalálni (pedig tényleg szenvedek az ilyen feladattól, mint a kutya).
p.s. Hát nem csodacuki a Fej így, árnyképként?
Ugye, hogy nem is kell sok egy emlékezetes, feltöltődős estéhez? Csak néha hajlamosak vagyunk túlbonyolítani a dolgokat (én mindenképp:D)
VálaszTörlésÉs de, csodacuki:)
Sajna én is így vagyok vele, ha valamit még nem csináltam, olyan nehezen szánom rá magam, mintha hú de bonyolult lenne. Pedig miért is?
VálaszTörlés