Elválasztok (30.)

A minap vettem egy terhességi tesztet. Igazából hülyeségből, mert már akkor is előre tudtam az eredményt, amikor először kezdődött, de ugye az úgy van a nagykönyvben, hogy terhességi teszt pedig kell. Mert az olyan szimbolikus. Lehet rajta izgulni, meg ilyenek. Meg lehet odatartani a pasi szeme elé, másképp úgyse bírja felfogni az első alkalommal. Meg ha egy ilyen p-s rúdtól nem lesz rosszul, akkor jó eséllyel fog majd tudni pelenkázni is. Aztán másodszorra tényleg nem teszteltem, mert ha én a kávé illatától hányingert kapok, meg úgy általában mindentől, és 20 órát alszok naponta, akkor kétség nem fér hozzá, hogy mi a helyzet.

Most mondjuk semmi ilyesmi nem volt, de valahogy gyanússá vált, hogy a nyaralás előtt még belefértem egy szoknyámba, egy héttel később meg már nem (miközben végig sportoltunk!), valamint hogy a hasam akkora volt, mint elsőre 5, másodszorra 4 hónapos terhesen, a testsúlyom meg szintén. Ehhez hozzájön, hogy nemrég barátnőkkel meséltünk olyan sztorikat, amikor valakinek a valakijének a valakije úgy szült, hogy tisztára meglepődött, hogy mi van most, mert nem vette észre az egészet, csak azt, hogy hiába jár fitnesszbe, mégis hízik. És akkor gondoltam, na ne, én nem akarok ez lenni, pláne, mert akkor lecsúszom a jó zsíros osztrák gyesről is.

Nyilván negatív az eredmény, bébinek nyoma sincs, csak 7 darab kg-nak szépen, ízlésesen, arányosan elosztva. Ami nem lenne baj, ha nem épp mostanra építettem volna fel egy használható ruhatárat (bizniszest és szabadidőst) az egy héttel ezelőttig aktuális méretemben.

Úgyhogy most az van, hogy megtiltottam magamnak, hogy egy este egy vagy több tábla csokit megegyek pusztán azért, mert észre se veszem, miközben horgolok. Meg rátértem a Trennkost-ra, ami olyasmi mint a 90 napos diéta, csak valamivel emberségesebb. Mert akaraterőm, az nincs. Vagy kevés. Főleg, ha evésről van szó. Mondjuk az a jó, hogy az a Trennkost, amit én már egyszer sikerrel próbáltam, nem úgy osztja be a fehérjét-szénhidrárot, ahogy az ember spontán gondolná, például csomó sajt semleges, ez pedig jelentősen megkönnyíti a megfelelő ételek kitalálását. Meg az is jó, hogy nyár van és akkor lehet salátázni.

A tegnapi vacsora (fehérjés) például ez volt: serpenyőben kis olajon megpirítottam garnélát, fokhagymát és zöldhagyma zöldjét - ez utóbbi kicsit égetten marha jó. Készítettem egy salátát paradicsomból, zöldsalátából és olívabogyóból, összekevertem a pirított garnélával, sóztam, citromlét sokat csavartam rá, borsoztam is, és ennyi. A második képen látszik, hogy mikor van kész a garnéla - olyan barnás foltok vannak rajta.

Ma ebédre meg a melóba olyan salátát vittem, amiben volt két kemény tojás feldarabolva, koktélparadicsom és zöldsaláta. A kollégákra való tekintettel a hagymát kihagytam belőle. Pici olaj, picit több balzsamecet és só volt az öntet. (Ez is fehérjecsoportos étel.)

Azért a paradicsomos tészta hiányozni fog - a párolt-főtt-sült paradicsom ugyanis a diéta szerzőjének különös szeszélye folytán ugyanis a fehérjecsoportba került.