Készíts gyapjútündért! (Képes tutorial)

 Remélem, nem unjátok még, ha megint Kisnyalkával jövök. Szóval Nyalkán, az év leghosszabb hetén, amikor mindenre volt időm, ami csak eszembe jutott, gyapjútündért is csináltunk. Ezek a kis légies figurák régóta a kedvenc portékáim karácsonyi vásárokon, ahogyan vázába tett nagy faágakon lógnak. Hála Niának, most megtanulhattam a készítését. Amikor pedig múlt héten egy véres fogorvoslátogatás után jobb kedvet kellett varázsolnom Do-nak, akkor eszembe jutott, hogy a gyapjútündér lesz a tuti vigasz. Aznap eléggé le volt törve ahhoz, hogy csak nézte, ahogy készítem, viszont két nappal később ő is elkészítette a saját tündérjét, így most már hárman vannak: a nyalkai, a foghúzós és a pöttyösszoknyás.
Na de térjünk a lényegre: megmutatom, hogy készül a kis tünemény, hátha nektek is van kedvetek például karácsonyi ajándéknak ilyet készíteni vagy csak úgy, magatoknak, mert szép.

 Szükség lesz kb 8-10 deka nyersszínű gyapjúra, valamint 1-1 maréknyi színes gyapjúra ízlés szerint: egy a hajnak, és még a ruhához, egyéb kiegészítőkhöz. Eszközök: szappanos langyos víz egy tálban, nemezelőtű és egy mosogatószivacs a tűnemezeléshez. A magyarázatok mindig a szöveg fölötti képre vonatkoznak.
Egy maréknyi gyapjúból készül a fej vizes nemezeléssel. A gyapjút először úgy hajtogattam, csavartam fel, hogy minél tömörebb gömbformája legyen, majd szappanos vízzel addig görgettem a kezeim között, hogy végül viszonylag kemény gömb lett. Aki még sosem csinált ilyet, találhat segítséget youtube videókon. Nem gond, ha látszik egy vonal, ahol összeért a gyapjú, lesz egy réteg, ami eltakarja. Ha kész, félretesszük, és áttérünk a karok készítésére.

 A két kar egy darabban készül. Egy hosszú, kb 30 centis gyapjúcsomagot veszünk kézbe, ezt feltekerjük palacsintamódra, picit benedvesítjük és elkezdjük tömöríteni, mintha hurkát gyurmáznánk. Szerintem ez a baba készítésének legnehezebb része, mert az a cél, hogy mindenütt kb egyforma vastag legyen a kar, de természetesen nem tudjuk egyszerre megdolgozni az egész hurkát, úgyhogy ez legalább 10 percig úgy tűnik, hogy SOSEM fog sikerülni.

 Amikor aztán mégis kész a hurka, akkor kötünk rá két csomót, ezek lesznek a baba kézfejei. Ezután levágjuk a csomó utáni részt a hurka végéről (a külsőt!), erre nem lesz szükség. Marad egy kb 20 centis hurka, a két végén csomóval.

 Most a fehér gyapjúból egy olyan nagy darabot veszünk le, ami egyrészt rögzíti majd a fejet és a karokat, másrészt ez lesz a baba teste és szoknyácskája is. Nem biztos, hogy az összes gyapjút fel kell használni hozzá, a fej méretéhez igazítsd, hogy mekkora legyen a test. Mire kell figyelni? A gyapjúcsík legyen egyben és legyen hosszúkás, mert a közepére kerül a fej, s erre hajtod majd rá a gyapjúszalagot. Fontos az is, hogy a fejet szépen befedje a gyapjúszalag, mert ez rögzíti a fejet. Ez okból nem szabad elvékonyítani a fejet körbefogó gyapjúréteget. (Nekem elsőre szépen kipottyant a fej a szalagból, úgyhogy kezdhettem újra ezt a lépést.)

 Ha sikeresen ráigazítottad a fejre a gyapjúszalagot, akkor cérnával kötözd körbe a gömb alatt és köss rá duplacsomót is. Most kész a fej és a nyak.

 Majd közvetlen a kötözés alá tedd be középre igazítva a csomós virslit, azaz a kart, majd az alatt is kötözz és csomózz a cérnával. Ezzel kész a legnehezebb rész, innentől merő élvezet jön. Ezenkívül a szappanos nemezelésről átváltunk a tűnemezelésre.

 A babának először is egy felsőt csinálunk, ez úgy készül, hogy egy hosszúkás, 3-4 centi széles színes gyapjúszalagot átlósan átvezetünk a baba felsőtestén előlről hátulra, majd hátulról előre is ugyanezt a darabot, mintha kendőt viselne. Közben rögzítjük tűszúrásokkal a derekánál elől-hátul, esetleg kevés szúrással a dekoltázsnál is lehet.

 Most a haj következik. Itt tényleg csak a fantázia szab határt, lehet kibontott haja, lehet befont, lehet kontyos vagy ezek kombinációja. Nyalkán a tizenvalahány baba közül nem volt kettő, aminek ugyanolyan frizurája lett volna. Itt most a fonott copfot mutatom. A baba fejére igazítottam a viszonylag vastag gyapjúszalagot, a hossza a kívánt hajhossz duplája volt. Középen a fejtetőn a választéknál beletűnemezeltem.

 Majd befontam mindkét copfot külön-külön, és a fonatot szintén tűszúrásokkal rögzítettem.
Ezután a szoknya következik. Kisebb gyapjúpamacsokat tettem körbe a derekához, majd ezt is tűszúrással rögzítettem. A szúrásokkal lehet a baba alakján is finomítani, de azért óvatosan, hiszen a test alsó része nagyon légies marad, a szoknya alatt nincs láb.

A hajába még egy kis virág is került: mosogatószivacson egy pici kék pamacsra még kisebb sárga pamacsot nemezeltem, majd az egészet hozzátűztem a hajhoz. A hajat az egész fejen laza tűszúrásokkal rögzítettem.
Aki szeretne, még készíthet a kezébe kis horgolt kosárkát vagy horgolhat mini vállkendőt, ölbe kiskutyát - engedjétek szabadjára a fantáziátokat.

Jó tündérkészítést kívánok, és ha van kedvetek, posztoljátok az elkészült tündéreket az anyahajó FB-oldalán vagy küldjétek el kommentben a linket, ahol a Ti babátok található.

Hófehérke születése

Minden úgy kezdődött, hogy véletlenül a Bernina blogjára tévedtem. Habár évek óta Bernina varrógépet nyűvök, nem ismertem ezt a remek blogot és közösségei oldalt. És ha már ott voltam, gyorsan jelentkeztem is az akkor épp kisorsolásra felajánlott Waldorf-baba kurzus nyereményjátékára. Persze az esélytelenek nyugalmával, hiszen az oldalnak rengeteg látogatója. Később kiderült, hogy a kurzus nyilvános lesz, bárki részt vehet, de a szerencsés nyertesek megkapják az alapanyagokat a Berninától. 2014 elég szerencsés év volt számomra, én is a nyertesek között voltam, s pár hét múlva hozta a postás a csomagot sok-sok nyers gyapjúval, és a baba fejéhez testéhez szükséges anyagokkal. A kurzus pedig elkezdődött a Bernina blogban. Ezúton is köszönet Wiebke Maschitzkinek, aki egy remek tutorialt állított össze a babakészítésről!

A fej, test és végtagok elkészítése nem volt túl nehéz, ami persze köszönhető a részletes képes leírásoknak és a bemutatott trükköknek. A hajjal viszont kellőképpen megszenvedtem. A hajatlan baba hetekig feküdt az íróasztalomon és várta, hogy valamelyik próbálkozásommal elégedett legyek. Szerettem volna kócos manófejet, nagyon szép effektfonalak voltak itthon, aranyos lett volna szerintem, de valahogy mégsem stimmelt a dolog. A fej formája túl hosszúkás lett ahhoz, hogy hiteles manó legyen belőle. Aztán próbálkoztam egy nagymamafrizurával, kontyokat szerettem volna varrni neki - ehhez viszont még kevés a technikai tudásom, nem ment. Végül ez a vastag fekete fonal lett a nyerő, s ahogy a baba fejéhez illesztgettem próbaképp, hirtelen megláttam, hogy ez a baba Hófehérke lesz, senki más. Szép, hosszú, kiengedett fekete haj, kék ruhácska. A varrósdobozban kutatva pedig rátaláltam a horgolt rózsaszín virágra, amit szintén egy blogos játékon nyertem még nagyon rég. Végül minden hozzávaló megtalálja a helyét, csak idő kell hozzá.
Ruhákat még fogok varrni neki, ez az első horgolt kék mini Drops Alpakából készült a Roselette top picit mintája alapján kicsit módosítva, hogy ne legyen annyira lyukas a szoknyarész. Ebből a fonalból volt Do-nak egy tunikája, amit nagyon szeretett addig, amíg ki nem mostam mosógépben - szóval van a fonalválasztásban némi nosztalgia. 

Amint látjuk, Hófehérke egyből elkezdett rajzolni, ahogy bekerült a családba. És mert engem senki nem kérdezett, hogy hívják, végül a Pircsi nevet kapta. Azért én tudom, hogy igazából Hófehérke. 

Az első Waldorf-babám, úgy általában az első varrott babám, ami tényleg sikerült és vállalható.
Volt még pár első 2014-ben, már gyűjtögetem is fejben, s hamarosan meg is írom a 2015-ös tervekkel együtt. Addig is kellemes utolsó napot kívánok és ahogy Bécsben mondják, jó átcsusszanást az új évbe!