A megunhatatlan Cameo

 A Cameo nagyjából ugyanaz lett nekem kötött kendőben, mint a South Bay Shawlette horgoltban. Minden egyes elkészült darab után megfogadom, hogy akkor ez volt az utolsó, aztán észre sem veszem, és pár hét/ hónap múlva újra ott terem egy következő a tűimen. Ahány fonal, ahány színkombináció, annyiféle kendő: lehet rusztikus, lehet bohém, vagy ahogy ez a mostani: előkelő, finom, nőies. Mondanom sem kell, hogy nem magamnak lesz, én nagyon szeretem másokon az ilyen visszafogott stílust, de valahogy hordani nem tudom.

Többektől hallottam, hogy nem jön be nekik a Cameo, valahogy túl nagy, az alakja olyan fura, egy elnyújtott aszimmetrikus háromszög, nem is sál, nem is kendő. Én úgy oldom meg ezt a kérdést, hogy nem kötöm végig a leírás szerint az összes sort, hanem jóval kevesebb egyszínű sor után elkezdem a csíkozást. A csíkos sorból is kevesebbet kötök a megadottnál és a szélcsipkéből is. Így pont akkora lesz a szárnyfesztávolsága, amekkora egy ideális kendőé, csak nem lóg le annyira hátulra. Aki hozzám hasonlóan sálként szereti hordani a kendőket, annak ezt a módszert ajánlom.

A sötétebb fonal Zazálea általá festett gyapjú (szerintem tolnai, bár nem tudom biztosan), a szürkéslila Drops Baby Alpaka Silk.