Minden évben újra

Egy kedvelt német karácsonyi ének első sora szinte közmondásszámba megy: Minden évben újra (Alle Jahre wieder). Azének elvileg úgy folytatódik, hogy "jön a kis Jézus", de az első félmondatot lépten-nyomon hallani beszélgetésekben valamikor november táján, amikor az emberek eszmélni kezdenek, hogy megint jön a karácsony és elkapja őket ez a sajátos hangulat. Minden évben újra - ajaj, jön a karácsonyi stressz, kicsit unalmas is, hogy megint mézessüti, megint negédes giccsrénszarvasok, ugyanakkor van az ismétlődésben valami szép is.

Minden évben újra megérkezik a postaládába több kilónyi lakberendezési prospektus, amelyek megpróbálják elhitetni, hogy a karácsony akkor lesz igazán különleges, és nem "mindenévbenújra" unalmas, ha megváltoztatjuk a nappali színét, lecseréljük az összes díszpárnát, veszünk még tíz gyertyát és színben passzítjuk a karácsonyfadíszekhez a törülközőket és szőnyegeket is. Legutóbb a Svédbútorbolt még egy parafából készült felállítható szarvast is mellékelt a karácsonyi katalógusához - gondolom azt fifikázták ki, hogy az emberek a magányos állatokat megsajnálják - jajdeszomorú, úgykénenekiegykislány - és akkor majd elrohannak az Ikejába és gyorsan vesznek a rénszarvasfiúnak egy rénszarvaslányt, esetleg rögtön rénszarvasborjat is, mert az olyan idilli.

Nyilván nem én vagyok az eső, akinek feltűnik, hogy ez mekkora baromság. Mert itt van például ez a kép:

A képen látható nappali nem azért néz ki jól, mert a díszpárnák és a fotelek színe azonos, se nem azért, mert a karfán lévő takaró és az asztal polcán lévő izé színe is harmonizál. Nem az asztalon lévő három gyertyatartó (váza?) teszi hívogatóvá a szobát. Hanem az a tény, hogy a fotelekben és a kanapén van hely leülni, nincs tele könyvekkel, játékokkal, fonalakkal, ledobott kardigánokkal. Ahogy az asztal is: semmi mást nem tud, mint hogy tiszta és van rajta hely. A szőnyegre így ránézésre rá lehet lépni anélkül, hogy legóba lépne, majd rögtön utána üvöltve felugrana az ember. A szoba nem azért oké, ami benne van, hanem ami nincs benne. Na jó, az emberek hiányoznak belőle, de a rendetlenség nem.

Amúgy is vesszőparipám a tárgyak számának csökkentése, de karácsony előtt különösen is elfog a szelektálási mánia. Mert tudom, hogy hamarosan tömegével fognak új tárgyak érkezni a lakásba annak ellenére, hogy nagyon óvatosan és csak résnyire próbálom kinyitni az ajtót és mindenkinek megmondom, hogy nem, tényleg nem szükséges ajándékot venni nekünk, mert mindenünk bőségesen megvan a tárgyak szintjén. Hagyományos ádventi kalendáriumot például idén sem fogok csinálni, hanem előszedem ezt a pár évvel ezelőtti ötletet és hozzáigazítom a mostani kedvteléseinkhez. És idén is megpróbálkozom, hogy a gyerekekkel együtt kiszelektáljunk pár olyan játékot, amiből már kinőttek. Eddig minden évben heves tiltakozás fogadta ezt a törekvésemet, de nem adom fel a reményt, pláne mert már lassan fogalmam sincs, hogy hova tegyem az új játékokat. Luxusprobléma első látásra, de igazából nem. A dolognak ugyanis vannak értékrendbeli vonzatai is.
A sok holmi között elvész minden, a gyerek nem azt látja, hogy de jó neki, sok szép holmija van, hanem hogy van egy nagy halom, ami állandóan széjjel hever, amitől aztán a szülők idegesek lesznek, és azt kívánják, hogy pakoljon el, de sürgősen. És akkor játszás helyett pakolgatás folyik, mindenki ideges és a játék által kínált örömre pont nem marad idő, mert mire végzünk a rendrakással, már lehet menni aludni. Szóval nemcsak szép szólam, hogy valamivel kevesebb holmi sokkal boldogabb gyerekkort jelentene. De mi a megoldás? Azt, hogy nem ajándékozunk semmit, és a nagyszülők se és egyetlen rokon és barát se, azt úgysem merjük megtenni, se a nagyszülők, se a többiek. Még akkor se, ha tudjuk és még mondjuk is, hogy a találkozás önmagában és egy jó vacsora többet érne. Jelenleg csak a problémát látom, de igazán jó megoldás nem jut eszembe. És nálatok van olyan bevált ötlet, ami még akkor is működik, ha a gyerekek még hisznek abban, hogy a Jézuska/ Angyal/ Háromkirályok hozzák az ajándékot és nem a felnőttek? Ti hogyan kezelitek a mindenhonnan leselkedő karácsonyi tárgyinváziót?