A hideg vasárnapokban az a jó

hogy végre igazán kedvem van bekapcsolni a sütőt. Idő persze nincs sok a délelőtti és a délutáni programok között, a sütiket meg átmenetileg szabira küldtem az életemből, úgyhogy marad a kenyérsütés meg a mindenféle tepsis ételek. Becsszóra fogadom, hogy idén végre kipróbálom a római cseréptálat, amit még évekkel ezelőtt kértem el a szüleimtől azzal a jelszóval, hogy a 80-as években használták utoljára, de addig is, amíg ez a pillanat eljön, sütöttem egy egyszerű zöldségbatyut.

A leveles tészta bolti, tehát ezzel sok dolgom nem volt, csak belesimítottam egy négyzet alapú cseréptálba. A töltelék párolt borsó, picit megsütött szalonnakockák, és egy 3 tojásból, némi tejszínből készült, kicsitsós-nagyonborsos öntet. A tojásos öntetet összekevertem a szalonnás borsóval, ráöntöttem az egészet a tésztára. Vágtam a tetejére még néhány szelet alpesi, aromás (oké, legyen inkább büdös) sajtot. Ráhajtottam a tészta tálból kilógó végeit a töltelékre, ami ugyan nem volt elég a teljes lefedettséghez, de ez nem baj. Amikor 45 perce volt a sütőben és még mindig folyékony volt a tojás, akkor azért felhívtam a barátnőmet és fél órával elcsúsztattam a délutáni programunkat, de ekkor már tényleg nem hiányzott sok, és kész volt a tökéletes borsó-szalonnás batyu. Egyébként Bécsben ezt zöldséges rétesnek is nevezik és zöldsalátával fogyasztják, bár rétestésztát ez az étel sose látott. Attól még szeretjük és ami a legjobb, a sütő kellemesen kiegészíti a karbantartás óta hézagosan működő fűtést. Lássuk meg a dolgok pozitív oldalát, nem igaz?