Nem véletlen, hogy mostanában alig van horgolós poszt, és ha van, az sem valami kész darabot mutat. Tényleg nem horgolok, viszont futok és olvasok, mégpedig kivételesen sorozatban nagyon jó könyveket. Például ezt a nem épp szokványos gyűjteményt Mario Giordano-tól, amely rögtön egy olvasási illetve használati utasítással kezdődik, melyben a szerző felhatalmazza az olvasót, nyugodtan folytassa a sort és gyűjtsön magának olyan érzéseket, amelyeknek nincs nevük. Mióta ezt olvastam, a könyvet nem is vettem kézbe, csak gyűjtögetem fejben az érzéseket, abba se tudom hagyni. Ma például itt van néhány érzés, amely utazásokhoz kapcsolódik: (számozom, és a következő hetekben abba se hagyom 100-ig!)
1. Az a bizonyosság, hogy minimum egy dolgot elfelejtettem bepakolni a bőröndbe
2. és az az izgalom, hogy vajon be tudom-e szerezni, ha szükségem lesz rá.
3. Az a fejem verem a falba érzés, hogy már megint gondolkodás nélkül beleittam a vonaton vett kávéba, ami már megint leégette a nyelvemet.
4. Az az otthonosság, amikor felszállok a hajnali Frankfurtba tartó vonatra és a vonatkísérő leteszi az asztalra elém a menetrendet.
5. Az a biztos tudat, hogy ha ezen a vonaton ennyire otthon vagyok, akkor legkésőbb St. Pölten után kibújhatok a cipőmből és kényelembe helyezhetem magam két ülésen.
6. Az a zavarodottság, amikor leszállok egy állomáson és észreveszem, hogy itt már kellett átszállnom és vártam egy-két órát anélkül, hogy komolyan belegondoltam volna, hol is vagyok igazából.
7. Az a kíváncsiság, hogy tudom, hogy már voltam ebben a városban, de nem emlékszem, milyen lesz az állomás előtti tér.
8. Az az értetlenség, hogyan képesek a német nők magassarkú cipőben járni ezeken a macskaköves utcákon.
9. Az az aggódás, hogy a bőröndöm kereke vajon túléli-e ugyanezeket a macskaköveket.
10. Az a gyász, ami akkor fog el, amikor otthon észreveszem, hogy nem élték túl a kerekek és a bőrönd, addigi örökös kísérőm kukában fogja végezni.
11. Az a pánik, ami a szállodai szoba fürdőjében fog el, amikor a nem sikerül kinyitnom az ajtót belülről
12. Az a megkönnyebbülés, ami akkor fog el, amikor rájövök, hogy tolóajtó, és nem nyomni vagy húzni kell.
13. A hitetlenkedés, hogy egy ismeretlen azt képzeli, a reptér és a városközpont közti 15 perces S-bahn úton örömmel elmesélem neki az egész életemet.
Tovább is van, mondjam még? És nektek van kedvetek folytatni?
Az a pillanat mikor bemondja a pilóta : Üdvözöljük Budapesten :)
VálaszTörlés:) Jó!
TörlésÉs még egy pár eszembe jutott:
VálaszTörlésAz izgalom, hogy mire a taxi jön be lesz-e pakolva a bőrönd és vajon a to do listáról mindent kipipáltam-e indulás előtt.- Olyan vagyok mint a gyerek, aki először megy el otthonról, de közben úgy csinálok mintha teljesen összeszedett lennék.
A hajnali búcsúpuszikat kísérő hatalmas sóhaj és motyogás: Nagy: anya hiányozni fogsz. Kicsi: anya vigyázz magadra. -könnycsepp és gyomorgörcs
A félelem, hogy megint olyan ember ül majd mellettem aki végigissza az egész étlapot és fennhangon társalog a mellet lévő sor közepén ülő útitársával és természetesen közben egyszer-kétszer belém könyököl.-füstöl a fejem
A hazatérős összeborulásokkor a szorító kicsi karok ereje a nyakam körül és csiklandozó hajszálak az arcomban:))))- vidám könnycsepp és gyomorgörcs és hatalmas nyugalom.
Bocs ha hosszú voltam
Látom, Te is rákaptál a játék ízére :)
TörlésAz utitársas érzésről jutott eszembe még egy: A hitetlenkedés, hogy egy ismeretlen azt képzeli, a reptér és a városközpont közti 15 perces S-bahn úton örömmel elmesélem neki az egész életemet.
Csak folytasd nyugodtan! Hamarosan más téma is jön, gyűlik-gyűlik a listám.
Marikje, megkönnyeztem a gondolataid :)
TörlésÉs persze határozottan nem érti miért is nem meséled el az utazóközönség előtt az egész életed. Tőlem a reptér és a Banhof között a buszon egy kedves utitárs, akivel életemben először találkoztam a telefonszámomat szerette volna elkérni? Nem adtam meg -nagyon mérges volt.
TörlésUtazóközönség nem nagyon volt rajta kívül, csak valahogy nem fért a fejébe, hogy attól, hogy válaszolok a mennyi idő múlva érünk a pályaudvarhoz, még nem jelenti azt, hogy közelebbi ismeretséget akarok kötni vele. Na most arról nem is beszélek, hogy kábé apám és nagyapám korosztálya között volt, szóval nem is értem, mit képzelt ;)
Törlésnagyon jóóóóó, ne hagyd abba! :)
VálaszTörlésén ritkán utazom és többnyire velem van az egész családom :)
így csak a mit hagytam otthon és be tudom-e szerezni érzés jellemző
A családos utazás is lesz még téma. Azt hiszem, a frusztráltság különböző árnyalatait fogom tudni leginkább összeszedni :)
TörlésNagyon tetszik várom a következő témát:)
VálaszTörlésBiztos lesz még több is utazással.
Timici:) én is mindig ez egy olyan könnycseppes dolog