Még több őszi étel

Sonja Riker Suppenglück című szakácskönyve tipikusan az a fajta, amiből egy konkrét receptet sosem főzök meg. Nem mintha nem lennének remek receptek, de valahogy mindig hiányzik egy speciális hozzávaló. Mégis rendszeresen lapozgatom és ihletet merítek belőle, mert egész egyszerűen azt példázza, hogy levest bármiből lehet készíteni, és nincs két olyan hozzávaló, ami ne férne meg egymás mellett. Persze biztos van, de jóval kevesebb, mint elsőre hinné az ember. Mert mondjuk ott van a brokkoli cukrozott mandulával vagy a paradicsom aszalt sárgabarackkal. Sose jutna eszembe egy levesbe tenni ezeket, de ahogy itt a képeken kinéznek, egyszerűen nem lehetnek rosszak. Az első elkészítésétől a szerecsendióvirág, a másodikétól meg a friss zsálya hiánya szokott visszatartani, de lehet, hogy egy lebutított változatot kipróbálok valamikor.

No de a lényeg: én, a Nagy Levesszkeptikus egy idő óta úgy tekintek a levesre, mint valódi, szóba jövő alternatívára. És még főzök is néha levest. A múltkori sütőtökös sikerén felbuzdulva, meg mert a tök másik felét is fel kellett használni végre, kipróbáltam egy másik változatot:
fél Butternut sütőtök, négy közepes répa, 4 zellerszár mindenestül főtt kicsit több, mint 1 liter vízben, amelybe 2 bio zöldségleves kockát tettem, amikor a víz már forrt. Puhulásig főztem, aztán turmixoltam. Abba a részébe, amit azonnal fogyasztottunk, személyenként két ek natúr joghurtot kevertem, a maradékot fagyasztottam. És mert nincs lehetetlen levesbetét, ezúttal vajon pirított lilahagymakockákkal és pirított tökmaggal tálaltam.

És még két kuszkuszalapú salátát is főztem az utóbbi időben. Az elsőhöz kevés vajon személyenként fél zellerszárat és 5-6 kolbászkarikát kevergetés mellett megsütöttem serpenyőben. A végén még személyenként egy felkockázott paradicsomot is hozzáadtam és átmelegítettem. Ezt belekevertem az elkészített kuszkuszköretbe, s azonnal, melegen tálaltam.

A másik saláta vega volt: két személyre 2 szárzellert, egy répát, egy gerezd fokhagymát vajon fedő alatt puhára pároltam (kb. 10 perc). Aztán már fedő nélkül, kevergetve hozzáadtam valamennyi kéksajtot (kb. 4-5 deka lehetett), addig kavartam, amíg felolvadt a sajt. Ekkor kevés tejszínt tettem még hozzá, hogy sima legyen a szósz. Ezzel a raguval tálaltam a kuszkuszt. A maradékot másnap hidegen ettem, úgy is remek volt, bár a szószt felszívta a kuszkusz időközben.

Mondtam már, hogy szeretem az őszt?