A pillanat, amikor a szombat reggeli ham ad eggs-emet készítettem épp egybeesett azzal, amikor a hétvégén megírandó posztjaimat fogalmazgattam magamban, így már csak az tűnt fel, hogy a serpenyőben lévő olajfolt szokatlanul sötét. Így jár az ember, ha nem rakja helyére az olívaolajat és tévedésből a tökmagolajat önti nagy lendülettel az edénybe. Az első gondolatom az volt, hogy a francba, mert mondjuk a tökmagolajat mind a hevítési tulajdonságai, mind az ára arra a predestinálja, hogy salátát öntözzenek vele különleges napokon, de aztán Apahajó megvigasztalt, mondván milyen jót teszek a prosztatámmal (csak emlékeztetőül: magamnak készítettem reggelit, nem neki.). Na rendben, legyen ez egy különleges reggeli, végül is mától kezdődik a 14 nap szabadság - és akkor szokás szerint folytattam a receptet: sonka, két tojás, kevés sót, sok snidling, fedő alá, forgatás, még kis sütés. És a gyanú beigazolódott: jobb hozzávalókból jobb étel készül. Éljen a stájerországi tökmagolaj!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése