Szombati pipalista avagy a házimunka forintosítása (3.)

Felöltöztettem, megreggeliztettem a gyerekeket, Do körmét kilakkoztam tarkára, felnőtteknek beágyaztam, gyerekeknek ágyneműt húztam le és fel, elpakoltam a lakásban heverő könyveket és játékokat, bepakoltam a mosogatógépet, elmosogattam a kézi törődést igénylő cuccokat, kisúroltam a mosogatót, be- és kipakoltam három adag mosást, leszedtem a száradó ruhákat és helyükre raktam őket, kitakarítottam a WC-t, mindeközben lementettem 445 fényképet a gépre, majd letöröltem 87-et, amit valamelyik gyerek kattingatott a lakásban, elküldtem pár képet rokonoknak, majd letisztítottam a konyhapult felét (azért a felét, mert holnap is van nap, ugyebár), felporszívóztam a hálót, előszobát, gyerekszobát, vendégszobát, ugyanezeket felmostam, kiszelektáltam pár régi, túlméretes óvodai barkácscuccot és háromszor fordultam a szeméttel.

És mert takarítani nem nagy cucc, ha nem kell hárompercenként kíváságokat teljesíteni közben, elküldtem ebben a csodás esős időben a család többi részét indoor játszóterezni, amiért egyébként már hetek óta könyörögnek. Ami amúgy szemtelenül drága, de nyugtatom magam azzal, hogy ha ezt a melót takarítónővel csináltattam volna, akkor minimum a duplájába került volna. És mert szerintem hős vagyok, most annak ellenére elnyalok egy jégkrémet, hogy még kábé ugyanennyi meló lenne hátra.