És most nemcsak erre az asztali futóra gondolok, hanem úgy általában az életemre.Tudom, tudom, én választottam, mégis néha kívánnék magamnak egy napot vagy mondjuk kettőt, amikor semmi nem történik, semmi nem megy tönkre, senki nem esik le sehonnan és nem önt rá valamit - lehetőleg forrót - magára, nem kell költöztető dobozok aljából csecsemőkori fényképet előbányászni és nem termelődik több szennyes egy nap, mint amennyit ki tudok mosni. Hogy emellett még lakberendezni is kellene, mely tevékenységhez sajnos az ikea személyes meglátogatása is hozzátartozik - hála a csigalassú netnek, amivel képtelenség online kiválasztani a cuccokat, na erre már gondolni sem akarok.
Azért egy fix pont van, hogy ez a terítő majd egyszer a narancssárgára hangolt nappaliban lesz kontrasztszínfolt. Ahogy a következő két képen látszik, teljesen véletlenül sikerül megoldani, hogy látható átmenet nélkül a terítő egyik fele zöldeskék
másik fele pedig narancsos hatású.
Most már a szegély készül, de mert elég hangsúlyosra és szélesre tervezem, a befejezése még akár heteket is várathat magára.
Ez pedig már az első számú baktusom, a fényképen pedig a szép színátmeneteken kívül a perspektíva törvényszerűségeit is megcsodálhatjuk.
P.s.: azt hiszem, hosszú évek óta - vagy talán életemben - először egy olyan karácsonynak nézünk elébe, amikor egyetlen saját készítésű ajándék sem lesz a fa alatt. Még szoknom kell a gondolatot, hogy valószínű így is zavartalanul tovább fog folyni az élet.
Szeretem a nagyit, meg a színeket.
VálaszTörlésTe horgoltad ezt a szépet? Nagyon tetszik:-)) Én is horgolok ám... Ne csüggedj, a lényeg, hogy együtt legyetek, a gyerekek meg felnőnek előbb-utóbb...
VálaszTörlésKöszi! Ó, a felnövést nem siettetem én, csak egy kis balesetmentességet kívánok, hátha a Mikulás zsákjába ez is belefér. :D
VálaszTörlés