Ideális esetben az ember nyaralás előtt két napig otthon fekszik és pihen, mélázik, álmodozik, hogy ne az utazás első pár napját töltse félkómás állapotban. Ez az ideális helyzet nekem nem adatott meg, így aztán el tudjátok képzelni, mennyire örültem, amikor kirándulásunk első délelőttjén véletlenül felfedeztem a nyugalom kertjét a
Néprajzi Múzeum udvarán. Kis kirándulás az időtlenségbe: a belépés ingyenes, az élmény megfizethetetlen. Ráadásul épp sütött a nap is - némi kis esőcsöpögéssel tarkítva, de ezt megbocsátjuk.
Három függőágy várja a ringatózni vagy aludni vágyókat.
Egy fallal körülvett ágyban minden mást kizárhatunk a külvilágból, és nézhetjük az eget. Na jó, és hallgatózhatunk tenger zúgását a hatalmas kagylókat a fülünkre téve.
Ilyen a keleti kényelem - akinek van otthon kertje, annak ez talán semmi különös, nekem maga a Paradicsom.
Az illatboxban ülve levendulát és egyéb illatos növényeket szagolgathatunk.
Íme a művészettörténet egyik legértékesebb alkotása - a függőágyban fekve szemlélhetjük.
És még társasozni is lehet az asztaloknál.
Az itt töltött másfél óra volt az egyik olyan program a három közül, amit Do is láthatóan szeretett. (A fiúk sajna lemaradtak róla, mivel ezt a felfedezést a fiúk fiúkkal, lányok lányokkal című programpontunk alatt tettük.)
P.s.: Ha van a hétvége folyamán két szabadon felhasználható órám, akkor megnéztem volna még a múzeum állandó kiállítását, a
Mindennapok kincseit is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése