Kösz, kedves IKEA!

Az IKEA-t - habár ez nem trendi - sok dologért szeretjük, és nem elsősorban a bútorokért, mert azokat nem cserélgetjük évente, hogy állandóan vissza kelljen járni e célból. Szeretjük például a játszóházáért meg a brokkolis lazacért, ezenkívül a svéd mandulatortáért meg a mélyhűtött húsgombócokért, ami különösen abban a korszakban bír nagy jelentőséggel, amikor a gyerekek kizárólag szabályos gömb formájú táplálékot hajlandóak magukhoz venni. Szeretjük a remek textiliákért is, meg a praktikus papírtekercsekért, amelyek egy gyerekes háztartás rajzolási gondjait elég hosszú időre megoldják. De a leghálásabb az Antilop etetőszékért vagyok meg a mammutos kisszék-Lack kisasztal kombinációért. Az elsőt már nem használjuk, a két utóbbi pedig nincs nekünk, de nem is ez a lényeg.

Gondolom, ott lehet a titok nyitja, hogy a poharak-tányérok is elég olcsóak, ezért a vendéglátóipari egységek egy jelentős része ott szerzi be fogyóeszközeit. És persze elmennek a gyerekosztály mellett is, meglátják ezeket a cuki kis cuccokat, és akkor eszükbe jut, hogy miért is ne vegyenek valami ilyesmit is. Mert hátha vannak, akik a gyerekük megszületése után is beülnének kávézni vagy fagyizni. Netalántán ebédelni (bár ez már nagy merészség). És a gyerek hamarabb kezd unatkozni, mint a szülő. És szétkeni a kekszet a terítőn. De ha ezt egy külön kis asztalnál teszi, akkor nem gond. Pláne, ha még van kikészítve pár ceruza vagy más játék is.

Szóval igen, kösz, kedves IKEA, mert mióta vannak ezek az olcsó és egyszerű kis gyerekbútorok, a legtöbb helyre már gondolkodás nélkül beülhetek gyerekkel is, mert a mammut székekből kialakított kis sarok jelzi, hogy nem fognak kinézni onnan gyerekkel sem és előrevetít 20 perc relatív nyugalomban eltölthető szabadidőt. Most már e kedvenc helyemen, a Bazilika előtti téren is.